2022. 06. 22.

„Önazonos keresztényekre van szükség” – interjú Pintér Béla énekessel

Pintér Bélát több mint húsz éve folyamatosan többmillióan hallgatják és szeretik, az egészen kicsiktől az idősekig, minden korosztályban. Az énekes-zeneszerző az idei Ez az a nap! egyik fellépője lesz, a július 23-i rendezvényre már nagyon készül. Interjúnkban a zenei elhívása mellett beszélgettünk arról, hogyan lehet Istenhez kapcsolódni a folyamatos rohanásaink közepette, hogyan lehet vonzó a fiatalok számára a hit és arról is, mi adhat reményt a mostani kaotikus időkben.

Egy hónap múlva lesz az idei Ez az a nap!, az eddigi legtöbb férőhellyel bíró helyszínen, a Puskás Arénában. Te hogyan készülsz a fellépésre – akár lélekben, akár gyakorlati módon?

Az elmúlt időben a zenekarral ezzel kelünk, ezzel fekszünk, nagyjából minden időnket az Ez az a nap!-ra fordítjuk. Sok feladat van még a hátralévő időben, mert szeretnénk, hogy maradandó élmény legyen a július 23-i rendezvény mindenkinek. Persze fontos a próbákon kívül a lelki felkészülés is, amely két részből áll: mit élsz meg belül és hogyan fejezed ki ezeket a megéléseket. Igyekszem mindkettőre figyelni, befelé és kifelé is.

Szerinted miért érdemes eljönni az idei rendezvényre? 

Megismételhetetlen lesz az idei Ez az a nap! Ekkora helyen még soha nem volt és talán nem is lesz többé – ezért mondjuk, hogy tényleg érdemes eljönni. Én úgy látom, mindenkit megszólít az idei rendezvény, fiatalokat és idősebbeket, hívőket és még meg nem térteket. A keresztényeknek üzenném,

a közösséggyakorlás csúcsa, hogy ennyien találkozhatunk egy helyen, ugyanazzal a céllal, Istent keresve, Krisztus nevét felemelve.

Az ország minden tájáról és minden nagy felekezetből érkeznek az emberek ide, hogy egy szívvel dicsőítsenek. Szeretnénk sok, még nem Krisztust követő embert is elérni, bár azt gondolom, egy ilyen rendezvény csak a jéghegy csúcsa, és leginkább a hétköznapok mosolya számít – ezzel lehet a leginkább közel hozni az emberekhez Istent. Ahogyan viselkedünk, ahogyan szeretjük a körülöttünk élőket, ez fog Őrá mutatni. Ha napról napra megtesszük ezeket az apró gesztusokat, kedvesek és nyitottak vagyunk, akkor lesz értelme meghívni a még nem hívő ismerőseinket, barátainkat: akkor nekik sem „a semmiből” jön a meghívás. Úgy is mondhatnám: önazonos keresztények kerestetnek! (nevet)

Hogyan tudsz a szerepléseid között feltöltődni, Istennel személyes időt tölteni? Mi segít abban, hogy időnként megállj és ne égj ki?

Tény, hogy nagyon hamar ki lehetne égni, ha egyedül csinálnám ezt az egészet. De van egy jó hír: a rohanás, pörgés ugyanúgy lehet Istennel, mint az elcsendesedés, megnyugvás! Fontosnak tartom, hogy ne válasszuk szét az életünket imaidőre és a többi időre, hanem tudjuk azt, hogy Isten mindenhol velünk van, mindenben ott van, amit teszünk.

Ő nemcsak a békesség szigete, hanem az állandó útitársam, akkor is, ha nagyon sűrű az életem épp.

Ő nincs jobban ott a csendben, mint a zajban. Ő jön velem, de még inkább: én megyek Vele! Van egy ige, amelyet nagyon szeretek és szoktam is idézni: „aki mást felüdít, maga is felüdül”. (Péld. 11:25) Rengetegszer megtapasztaltam ennek a valóságát. Engem is feltölt, ha az embereknek adhatok, ha közelebb vihetem hozzájuk Jézust. Van, hogy egy nap két koncertem van, de frissebb és energikusabb vagyok utána, mint előtte. Szóval én is kapok bőven.

Mennyire tudod megszólítani a fiatalokat, például az egyetemista korosztályt? A Jézus című dalodhoz készült klip tele volt fiatalokkal, jó volt ezt látni.

Azért a klipek nem teljesen fedik a valóságot, ezt fontos tudni. (nevet) Nekem nincsenek célcsoportjaim, akiknek zenélnék, egyszerűen teszem a dolgom és tudom, hogy Isten is hozzáteszi az Ő részét, ami sokkal nagyobb, mint az enyém. Az erejük teljében lévő fiatalokat mindig is nehezebb volt megszólítania az egyháznak, mint mondjuk egy idős, beteg embert, aki húsbavágóan érzi, tudja, hogy szüksége van Istenre. A kisgyerekek egyébként abszolút nyitottak Jézusra, de a tinédzserek, fiatal felnőttek már nehezebben megfogható korosztály. Hozzátenném, zeneileg jobb zenéket hallgatnak sok esetben, mint amit mi keresztények teszünk össze. De mi az üzenet miatt csináljuk, ez az, ami elér az emberek szívéhez, a zene csak a csomagolás.

Fotó: Ez az a nap! 

Annak ellenére, amit most elmondtál, azért valahogy vonzóvá lehet tenni a hitet a fiatal generációnak is?  

Az igazi, lecsupaszított hit vonzó. Mindig is az volt. Legfeljebb az lehet taszító nekik, ahogy időnként mi keresztények bemutatjuk Istent. A legfontosabb, hogy lássanak kiegyensúlyozott, boldog keresztényeket maguk körül.

Ha látják az életörömöt bennünk – amire nekünk tényleg megvan az okunk – akkor magától értetődően vonzódni fognak a hithez is.

Látniuk kell azt is, hogy mi is ugyanabban a világban élünk, mint ők, és ez a világ tele van jó dolgokkal. Csakhogy mi ismerünk valakit, aki még a világot is überelni tudja, az Ő neve Jézus Krisztus.

Az önazonosság, amit már említettél, hogy jelenhet meg a hétköznapokban? A szavaidból azt veszem ki, hogy kulcsfontosságúnak tartod.

Amikor elmegyek egy iskolába és fiataloknak mesélek a hitemről, akkor mindig el szoktam mondani az én eddigi utamat, a hibáimmal, a gyengeségeimmel, a bűneimmel együtt. Ha látják, hogy én is ember vagyok, sokkal hitelesebbnek fognak tartani. Ha felismerjük, kik vagyunk Krisztusban, akkor tudunk igazán önazonossá válni, és erre tényleg szükség van.

Egy időben blogot is írtál, mostanában kevesebbet. Mi ennek az oka?

Egyszerűen nem volt fókuszban és bevallom, lusta is vagyok írni. (nevet) De jó, hogy mondod, lehet, hogy épp erre a kérdésre volt szükségem ahhoz, hogy újra nekiálljak blogokat írni.

Sokakat megterhelt az elmúlt időszak, a világjárvány, a szomszédban lévő háború, a gazdasági nehézségek és még sok minden más miatt – erről szól a Jézus című dalod is. Mi adhat reményt, mit lehet tenni, ha a hitünkben is megingunk?

Mikor voltunk jó helyzetben? Valójában soha nem volt olyan, hogy minden kerek, minden rendben van. Azért van bennünk a tökéletesség iránti vágy, mert egyszerűen minden tökéletlen – csak Isten nem. Azok a külső események, amiket említettél, egyszerűen felerősítik a belső lelki folyamatokat. Ha alapvetően is van bennünk félelem, bizonytalanság, frusztráció, akkor természetes, hogy egy világjárvány vagy egy háború felerősíti ezeket, illetve indokot is ad az érzéseinknek. Röviden:

nem azért nem vagy rendben, mert háború van.

A fő kérdés az, hogy tud-e függetlenedni az életünk a körülményektől? Ehhez pedig arra van szükség, hogy letörjön az egónk. Akkor már eljuthatunk oda, hogy bármilyen külső hatás ér, nem inog meg a békességünk, mert tudjuk, kiben bízunk. A nehéz helyzetek azért is vannak, hogy felismerjük: bátor megalapozottságra van szükségünk Krisztusban. Csak így állhatunk meg a jövőbeli viharokban is. Nem véletlenül van annyiszor az igében is, hogy jól kell használni a megadatott időnket, felkészültnek kell lennünk, és Isten bölcsességét kérnünk, hogy bármi is jön, stabilak lehessünk a hitben és az identitásunkban.

 

Szilágyi Anna

Borítókép - Fotó: Ez az a nap
Interjú

Még nem érkezett hozzászólás