A könyv, amit ha mindenki olvasott volna, és alkalmaznánk is, nem lenne szükség pszichológusokra. A könyv, aminek tartalma abszolút aktuális! A könyv, ami legalább annyira benne lehetne már a köztudatunkban, mint Gary Chapman szeretetnyelvei.
Az első cikk után, megyek tovább a hazugságok felsorolásával. Lesz itt minden: agresszió, orális szex, női orgazmus, pornófüggőség, önkielégítés és pornóipar. Vigyázat, szókimondó írás!
Azt, hogy az Egyház, és semmilyen más felekezet vagy vallás sem tartja jó dolognak a pornót, azt azért nagyjából mindenki tudja. Az viszont, hogy a „világban” is egyre többen kezdenek rájönni, már nem annyira közismert. Micsoda „szabadság” feeling volt pedig a 60-70-es években, amikor széleskörben elterjedt a pornó…! Az volt a terv, hogy így majd nem lesz tabu a szex. Ehelyett szexrabszolgák lettünk a XXI. századra. A szex rabszolgái.
A személyes kedvencem következik a kisfilmek közül: „A nagy várakozás”. Nagyon gondolkodtam, de esélytelen a poén lelövése nélkül bármit is írnom. Maximum ennyit: ki miért várja leginkább a karácsonyt?
https://www.youtube.com/watch?v=pSLOnR1s74o
Na mi újat tudnánk még mondani? Volt már álom valóra váltás, felejthetetlen ajándék, ami pont Neki szól, „idő ajándékozás”… tényleg fogynak a lehetőségeink.
Már hetek óta tolom magam előtt a feladatot, hogy megírjam ezt a könyvajánlót. És nem azért, mert nem jó a könyv… Pont azért, mert egy őrülten fontos témáról beszél, viszont tabuk és politikai korrekt korrigálás nélkül. Mi az, hogy megelőzni a homoszexualitást? „Te hiszel ebben?!” – kérdezte egy nagyon kedves ismerősöm, amikor meglátta a kezemben a könyvet. Igen, hiszek, és sok más, nálam jóval okosabb és tapasztaltabb ember is.
Egy hét múlva itt a karácsony! Remélem várjátok már. És remélem nem csak azt, hogy végre túl legyünk rajta… Páratlan nap lévén íme egy újabb páratlan kisfilm, talán az egyik legfontosabb üzenettel: Szánj időt arra, ami/aki igazán fontos.
5 (+1)-es sorozatunk második része következik. Minden páratlan napra egy páratlanul karácsonyi kisfilm! Kérem, a „de hát a másik cukibb volt” jellegű megjegyzéseket mellőzétek, tényleg nem könnyű sorba rakni, meg hát tényleg szubjektív kis lények vagyunk, node ettől (is) szép a világunk!