Ferenc pápa karitatív céljaira gyűjtenek ma a katolikus templomokban országszerte.
Az elmúlt hetekben népes és mindenekelőtt hangos szomszédaim lettek: egy pakisztáni család költözött be a felettem lévő lakásba, megszámlálhatatlanul sok gyerekkel.
A tegnapi hihetetlen meccs után záporoztak a focis bejegyzések, megosztottuk egymással ezt az örömöt. Egy különleges posztra hívjuk most fel olvasóink figyelmét, ami megmutatja, hogyan fordulhatunk egymás felé ebben a mámorban átlépve saját határainkat.
Keresi az ember a megfelelő jelzőket, a magyar labdarúgó-válogatottra és már jómagam is sokadszorra kezdek neki a kezdő soroknak, miközben ablakom alatt karneváli hangulatban ünnepelnek az emberek, ismeretlenek ugranak egymás nyakába, mosolyognak egymásra, és skandálják a rigmusokat. Egyszerűen a jelzők kifogytak, marad a hála és a köszönet, valamint az a megállapítás, hogy ezektől a srácoktól nagyon sokat tanulhatunk.
2016. július 9-10-én rendezi meg a Szombathelyi Egyházmegye a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, a magyar állam, valamint Szombathely Megyei Jogú Város támogatásával Szent Márton születésének 1700. évfordulója alkalmából a Szent Márton Találkozót a szombathelyi Emlékmű-dombon. A rendezvényre Dominik Duka prágai bíboros-érseket nevezte ki Ferenc pápa május 21-én a Szent Márton Találkozó különleges küldöttévé.
A belvárosi templomban véget ér a prédikáció, ki örömmel, ki megkönnyebbülve ad hálát Istennek, miközben nagy igyekezettel ülésből feltápászkodik, hogy csak úgy belereccsennek a padok. Aki volt már misén tudja, hogy ezt követően jön a hitünk megvallása, itt erősítjük meg a mi legfontosabb értékeinket, gyönyörű és súlyos téttel bíró mondatokat elmondva.
Középkori, lejárt lemez, régi, letűnt, ósdi, idejétmúlt. Ha összeszámolnám, hányszor vágták már a fejemhez ezeket a jelzőket Istennel, valamint a kereszténységgel kapcsolatban, akkor lehet magam is sokkot kapnék.
Esther Perel egy kiemelkedő belga pszichoterapeuta, aki New Yorkban él. Az elmúlt harminc évben arra szentelte idejét, hogy terápiákat tartson pároknak, valamint hogy tanulmányozza a hűtlenséget: tíz éve járja a világot, hogy a különböző kultúrákról információkat gyűjtsön. Tavaly márciusban nagy sikerű előadást tartott, amelynek magyar nyelvű videója ide kattintva elérhető.
A hűtlenség pusztító következményekkel jár: a házastárs elvesztésénél (halálánál) is gyakran nagyobb fájdalmat érez az az ember, akit megcsalnak. Sok pár nem éli túl: ilyenkor a házasság rendkívül fájdalmas módon ér véget, különösen ha gyerekek is szenvedő részei a történetnek. Vannak akik túlélik, de későbbiek folyamán olyanok lesznek, mint a hajótöröttek, akiket csak sodornak az élet hullámai, de a házasságuk tulajdonképpen halott. De vannak olyanok, akik nem csak túlélik, hanem újra is élesztik a házasságukat: ez az írás róluk szól.
A férfiak és a nők bűn tapasztalatában élnek: a házasságok ennek a tapasztalásnak a következményeitől szenvednek, de Jézus eljön hozzánk és szentséggé emeli a házasságot, megadva ezáltal azt a kegyelmet, hogy minden nehézség ellen küzdeni tudjunk. Többek között a hűtlenség ellen is.
A Catholic Link szerkesztője hét pontba szedte össze Esther Perel gondolatait:
A hűtlenség nem egy új trend!
A hűtlenség a kezdetek óta jelen van: olyannyira, hogy a 10 parancsolatból kettő is ezzel kapcsolatos, hiszen a hatodik parancsolat így szól: „Ne paráználkodj!”, míg a kilencedik: „Felebarátod házastársát ne kívánd!”. Isten ismerve a bűn természetét kétszer is figyelmeztet bennünket, mind az akciót, mind a gondolatot elítélve. Mindkettő egyformán erős és mindkettő hasonló méretű fájdalmat okozhat. Fontos, hogy ezt szem előtt tartsuk, ez nem lehet véletlen.
A férfiak és a nők egyaránt hűtlenek.
Nem igaz, hogy az egyik nem hűtlenebb mint a másik. Azt mondják, hogy a nők a meghitt kapcsolat megtalálása miatt hűtlenek, míg a férfiak