Rohamosan közeledik a szeptember, így két dolgot egészen biztosan meg tudunk jósolni: jövő héten elég sok rosszkedvű nebulóval találkozhatunk majd az utcákon, másrészt pedig teljesen tele lesz Budapest összes olyan temploma, ahol ifjúsági misét avagy istentiszteletet tartanak!
Habár a média soha nem erről fog beszélni, ám nagyon elhallgatni nem lehet: hiába próbálják még mindig egyesek a hitet lejárt lemezként beállítani, hiába próbálják ódivatú jelzővel illetni a hívőket, rég óta – sőt talán szinte soha nem látott – lelki éhség van ma Magyarországon. Ennek több oka van, a legfontosabb azonban az, hogy Isten soha nem lesz lejárt lemez, soha nem lesz ódivatú, ellentétben a károgókkal.
A hazánkban tapasztalható hitéleti fellendülésnek elsődlegesen történelmi okai vannak: a rendszerváltás óta ugyanis felnőtt egy generáció – amelybe a 777 szerkesztőségének döntő többsége is tartozik. Ez a generáció az előzővel ellentétben szabadon gyakorolhatja hitét, és ami sokkal fontosabb: szabadon találhat rá Istenre. Érdemes megnézni, hogy a templomokat zsúfolásig megtöltő egyetemisták minden rosszindulatú előítélettel szemben, nem szandál-zoknis, SZTK-s szemüveget hordó, inget nyakig begomboló fiatalok. Menj csak el egyszer a Margit körútra vagy a Jezsuita8asra vasárnap este: csillogó szemű, értelmes, a szó jó értelmében modern lányokat és fiúkat fogsz látni, akik ugyanúgy szórakoznak, nevetnek, beszélgetnek, mint bármelyik fiatal a világban. Ők lehetnek a jövő farmernadrágos szentjei, a farmer megvan, a hit megvan, nos eléggé jó úton járnak!
“Légy szabad, élj szabadon!” – ömlik ránk mindenhonnan. Ám ezek a fiatalok megtapasztalták, hogy az igazi szabadságot az ember a hitében találja meg. Hogy a hit nem más, mint mankók az életedben, amelyekkel a legnehezebb utadat is megjárod. Bárcsak össze tudnám számolni, hány olyan ismerősöm van, akik odajönnek hozzám, hogy “de jó, hogy megcsináltad a 777-et, bárcsak én nekem is lenne hitem, s de jó lenne az életben egy ilyen erős támasz”.
Soha nem késő megtalálni ezt a támaszt, és soha nem késő csatlakozni, ahhoz a megújuláshoz, amelyet minden nap megtapasztalunk. Hogy a hit nem a múlt, hanem a jövő!
Martí Zoltán
(fotó: Magyar Kurír)
1 Komment
A cikk nagyon szép és dinamikus, de sajnos nem igaz a benne foglalt változás. A hitéleti fellendülésnek akkor lenne alapja, ha a mindennapi gondolatainkban, hagyományainkban a kereszténységnek a gyökerei benne lennének. Ehhez az utolsó generáció most halt ki. Itt már csak egy alaposan megtervezett új evangelizáció segíthet Szűz Mária országán. Az értelmiségtől én személy szerint még kevesebbet várok, hiszen az elmúlt 30 évben bele fektetett források töredékét sem fordította vissza, s a szabadosságot épp ők támogatják. Ettől is függetlenül legyen áldott az a lelkipásztor, aki ilyen közösségeket tud alkotni és életben tartani!