Az ősegyház első vértanújától, Szent István diakónustól indul, és a 21. század lelki, társadalmi kihívásaihoz érkezik el Kiss Antal írása. A szerző – maga is állandó diakónus – amellett érvel, hogy a házas férfi diakónusok szolgálata ma nem csupán egyházi intézmény, hanem különleges küldetés: a relativizmus, az értékvesztés és a hitetlenség világában élő, szolgáló, helytálló keresztény ember látható jele. Publicisztikája a diakonátus bibliai gyökereitől a mai magyar valóságig keresi a választ arra, miért lehet egyre nagyobb szükség az „angyalarcú” szolgálattevőkre.









