Az irgalom logikája

Sokan sok szempontból bemutatták már a tékozló fiú történetét, amelyet Lukács evangéliumában olvashatunk. Ferenc pápa ennek a bibliai részletnek tükrében világít rá újra, hogy Isten feltétel nélkül szeret minket, és hogy az irgalom logikája teljes mértékben eltér attól, amire mi emberi felfogással először gondolnánk. Minden alkalommal amikor újra elolvasunk és átelmélkedünk egy bibliai történetet, új szempontokat fedezhetünk fel, és lehet, hogy érzéseinkkel, Istenkapcsolatunkkal összefüggésben is újdonságokat találunk lelkünkben.

Induljunk a végéről, vagyis nézzük az apa szívét eltöltő örömet, azt mondja az apa: „Együnk és vigadjunk, hisz ez a fiam halott volt, de életre kelt, elveszett, de megkerült” (Lk 15,23–24). Ezekkel a szavakkal az apa félbeszakította kisebbik fiának bűnvallomását: „Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezz…” (Lk 15,19) Ez a szöveg azonban elviselhetetlen az apa szívének, s inkább igyekszik gyorsan visszaadni fiának méltósága jeleit: a szép ruhát, a gyűrűt, a sarut. Jézus nem egy sértődött, neheztelő apát mutat be, nem olyat, aki például azt mondaná a fiának: „Meg fogsz lakolni!”: nem, az apa megöleli, szeretettel fogadja. Az egyetlen dolog, amit az apa szívén visel, hogy ez a fiú egészségesen és épen álljon előtte, és ez boldoggá teszi őt, ünnepet rendez. Megható, ahogy a visszatérő fiú fogadását leírja: „Apja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje szaladt, a nyakába borult, és megcsókolta” (Lk 15,20). Mekkora gyengédség! Messziről meglátja: mit jelent ez? Azt, hogy az apa állandóan felment a teraszra, hogy nézze az utat, és észrevegye, ha a fia érkezik; az a fiú, aki mindenféle rosszaságot művelt, az apja azonban várta. Milyen csodálatos az apa gyengédsége! Az apa irgalma túláradó, feltétlen, és már akkor kinyilvánul, mielőtt fia beszélni kezdene. A fiú nyilvánvalóan tudja, hogy hibázott, és el is ismeri: „vétkeztem… csak béreseid közé fogadj be” (Lk 15,19).

De az apa megbocsátásától ezek a szavak szertefoszlanak. Édesapja ölelése és csókja megérteti vele, hogy mindenek ellenére mindig is fiúnak számított. Fontos Jézusnak ez a tanítása: istengyermekségünk az Atya szerető szívének gyümölcse, nem érdemeinktől vagy tetteinktől függ, és ezért senki sem veheti el tőlünk, még az ördög sem! Senki sem veheti el tőlünk ezt a méltóságot.

Jézusnak ez a tanítása arra bátorít minket, hogy sose essünk kétségbe. Azokra az anyukákra és apukákra gondolok, akik aggódva látják, hogy gyermekeik veszélyes útra tévedve eltávolodnak tőlük. A plébánosokra és a hitoktatókra gondolok, akik időnként azon tanakodnak, vajon nem hasztalanul fáradoztak-e. De azokra is gondolok, akik börtönben vannak, és úgy érzik, vége az életüknek; azokra is, akik hibás döntéseket hoztak, és nem bírnak előrenézni; mindazokra, akik éhezik az irgalmasságot és a bocsánatot, és úgy érzik, nem érdemlik meg… Bármilyen élethelyzetben legyek is, nem szabad elfelejtenem, hogy sosem szűnök meg Isten gyermekének lenni, egy olyan Atya gyermekének, aki szeret engem és várja visszatérésemet. Az élet legkilátástalanabb helyzetében is Isten vár rám, Isten át akar ölelni, Isten számít rám.

A példabeszédben van egy másik fiú is, a báty; ő is rászorul arra, hogy felfedezze az apa irgalmasságát. Ő mindig otthon maradt, de annyira más, mint az apja! Szavaiban nincs gyengédség: „Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat… de most, hogy ez a te fiad visszatért…” (Lk 15,29–30). Látjuk, milyen megvetéssel beszél: sosem mondja azt, hogy „apám”, azt sem, hogy „testvérem”, csak magára gondol, azzal hivalkodik, hogy mindig apja mellett maradt, és szolgálta őt; csakhogy sosem örömmel élte meg ezt a közelséget. Most pedig szemére veti apjának, hogy még egy kecskegidát sem adott neki soha, hogy ünnepelhessen.

Szegény apa! Az egyik fia eltávozott tőle, a másik pedig soha nem is volt hozzá közel! Az apa szenvedése olyan, mint Isten szenvedése, mint Jézus szenvedése, amikor mi eltávolodunk, vagy azért mert messzire kerülünk tőle, vagy úgy, hogy közelében maradunk, de mégis sosem közel hozzá.

Az idősebb fiú is rászorul az irgalomra. Az igazak, azok, akik magukat igaznak gondolják, ők is rászorulnak az irgalomra. Ez a fiú minket képvisel, amikor azt kérdezzük magunktól, van-e értelme annyit fáradoznunk, ha utána semmit sem kapunk érte cserébe. Jézus emlékeztet minket, hogy az Atya házában nem azért maradunk, hogy jutalmat kapjunk, hanem mert azt a méltóságot kaptuk, hogy egymásért felelősséggel tartozó gyermekek vagyunk. Nem „üzletelni” kell Istennel, hanem Jézust követni, aki teljesen odaadta magát a kereszten.

„Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied, de vigadni és örvendezni kellett” (Lk 15,31). Ezt mondja az apa nagyobbik fiának. Az ő logikája az irgalom logikája! Kisebbik fia azt hitte, büntetést érdemel bűneiért, nagyobbik fia jutalmat várt szolgálataiért. A két testvér nem áll szóba egymással, más az életútjuk, de mindketten Jézustól idegen logika szerint gondolkodnak: ha jót teszel, jutalmat kapsz, ha rosszat teszel, büntetést kapsz; de ez nem Jézus logikája, nem! Ezt a logikát felforgatják az apa szavai: „vigadni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd halott volt, de életre kelt, elveszett, de megkerült” (Lk 15,31). Az apa visszakapta elveszett fiát, most pedig vissza tudja őt adni testvérének is! Öccse nélkül a báty sem „testvér”. Az a legnagyobb öröm az apa számára, ha azt látja, hogy gyermekei testvérnek ismerik el egymást.

A gyermekek eldönthetik, hogy csatlakoznak-e az apa öröméhez vagy elutasítják azt. Meg kell vizsgálniuk saját vágyaikat és életről alkotott elképzelésüket. A példabeszéd úgy fejeződik be, hogy nyitva hagyja a kérdést: nem tudjuk, hogyan döntött az idősebb testvér. Minket is elgondolkodtat. Ennek az evangéliumi szakasznak a tanítása az, hogy mindannyian rászorulunk arra, hogy belépjünk az Atya házába, és osztozzunk az ő örömében, részt vegyünk az irgalom és a testvériség ünnepén. Testvéreim, nyissuk meg szívünket, hogy „irgalmasak legyünk, mint az Atya”!

(2016. május 11-i kihallgatás)

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont / facebook.com/ferenc.papa.beszedei.irasai

hirdetés