Gyermekkori álmát váltotta valóra egy lengyel pap: Rafał Główczyński atya egy teljes műszakot dolgozott kukásként Varsó utcáin, hogy adományokat gyűjtsön különleges jótékonysági projektjéhez. A fizikai munka végén nemcsak a megkeresett bérét ajánlotta fel, hanem a hulladékgazdálkodási vállalat is további 10 ezer zlotyval támogatta a kezdeményezést.
Rafał Główczyński atya, a szalvatoriánus rend (SDS) tagja nem mindennapi módját választotta az adománygyűjtésre. A jelenleg Varsó külvárosában, Piastówban, a Szent Mihály Arkangyal Plébánián szolgáló lelkipásztor a Szalvatoriánus Ifjúsági Mozgalom vezetője, több varsói középiskola népszerű hitoktatója, valamint Lengyelország egyik legismertebb papja a közösségi médiában, YouTube-csatornáját több mint 80 ezren követik.
Közösségi oldalain pedig közvetlen hangvétellel, humort és önkritikát sem mellőzve beszél a hitről, valamint a mindennapi élet nehéz kérdéseiről.
Egyik nagy álma, hogy egy árcédulák nélküli klubkávézót nyisson – nem is akárhol, hanem egy Visztulán horgonyzó hajón. A projekt célja egy olyan befogadó közösségi tér létrehozása, ahol nem kötelező a rögzített árak fizetése; mindenki a saját anyagi lehetőségeihez mérten járulhat hozzá a működéshez. A kezdeményezés kiemelt területei:
A jótékonysági akció keretein belül az atya arra vállalkozott, hogy ez idő alatt az akció népszerűsítése keretében mindenféle, a társadalom szemében leértékelt fizikai munkákat vállal. A sorozat 6. napján a gyermekkori álmát váltotta valóra, amikor egy teljes műszakra kukásnak állt Varsóban.
Mielőtt munkába állt volna, átesett a kötelező munkavédelmi oktatáson, és átvette az új felszerelését: a munkavédelmi cipőt, az egyedi kesztyűt, az egyenruhát és a védősisakot.
„Gyerekkoromban mindig csodáltam a kukásautón dolgozó férfiakat… Kaptam iszonyat menő sapkát, a teteje kemény, hogy védje az okos fejemet. Ez egy álom beteljesedése!”- mesélte lelkesen a videójában.
Rafał atya egy tapasztalt dolgozó, Marek mellé került beosztásra. A műszak reggel pontban 6:00 órakor kezdődött Varsó történelmi belvárosában. Útközben Marek részletesen mesélt a munkája kulisszatitkairól:
A műszak alatt a csapat akár 20 tonna szemetet is összegyűjt és megmozgat.
Eloszlatta a tévhiteket a kukásautó vezetésével kapcsolatban: elmondása szerint maga a vezetés nem sokban különbözik egy átlagos személygépkocsiétól, a legnagyobb kihívást a hatalmas méretek jelentik, mert rendkívül kell vigyázni a szűk utcákban parkoló autók épségére. Megmutatta a jármű komplex navigációs rendszert, a kijelzőket, valamint a kamerákat, amelyek segítségével a sofőr belátja a hatalmas holttereket.
Az egyik kiemelt állomásuk a Varsói Nemzeti Könyvtár volt, ahol az atya viccesen megjegyezte: „Nézzük meg, mit hagynak maguk után az intelligens emberek!”
A könyvtárnál Marek megmutatta a helyi szelektív hulladékgyűjtési rendszert, majd elérkezett a nagy pillanat: Rafał atya maga tolta a kukákat a jármű hátuljához.
„Előttem a gyermekkori álmom beteljesülése! Az, ami akkor teljesen elérhetetlennek tűnt számomra, most végre megvalósul”– mondta, majd a tömörítőgomb megnyomása után büszkén tette hozzá: „Ezt én intéztem!”
Noha az első próbálkozásoknál még előfordultak apróbb technikai bakik, a lelkipásztor gyorsan belejött a karok és gombok kezelésébe, valamint a nehéz kukák mozgatásába.
A gyűjtőkörút végeztével a szeméttelepre hajtottak, ahol lerakodás közben az atya nem hagyta szó nélkül a telepet betöltő jellegzetes szagokat sem: viccesen megjegyezte, hogy a levegőben olyan illatok keringenek, mintha csak tavaszi virágok virágoznának a környéken.
A műszak végén Rafał atya köszönetet mondott Mareknek a türelemért és az új ismeretekért. A tapasztalt munkás elismerően nyilatkozott a pap aznapi teljesítményéről, amiből az atya azonnal levonta a tanulságot:
„Látjátok, ha az ember törekszik, ha dolgozik és mindent belead, azonnal pozitív értékelést kap!”
A nap végén a hulladékgazdálkodási vállalat vezetője személyesen gratulált a lelkipásztornak a helytállásáért és átadta neki az aznapi elvégzett munkáért járó fizetését.
A történet azonban itt nem ért véget: a cég vezetősége a munkabéren felül további 10 000 zlotyval (mintegy 800 ezer forinttal) támogatta meg a jótékonysági akciót. Ezzel fejezték ki köszönetüket az atya elhivatott szolgálatáért, amelyet a varsói fiatalokért végez, valamint azért a példamutatásért, hogy fizikai munkásként is megőrizte lelkipásztori hivatását és emberségét.
Marik Viktória
hirdetés
