Lengyelország és Ukrajna bíborosai közös felhívásban arra kérik a két nemzetet, hogy a történelmi sebek, a jelenlegi feszültségek és a háború okozta nehézségek ellenére se mondjanak le a megbékélés útjáról. A főpásztorok arra emlékeztetnek: az igazság keresése és a múlt fájdalmainak feldolgozása csak akkor vezethet valódi békéhez, ha azt a megbocsátás és a szeretet lelkülete kíséri.
A történelem sebei nem gyógyulnak be maguktól – ehhez igazságra, bátorságra és megbocsátásra van szükség. Erre emlékeztet közös felhívásában Lengyelország és Ukrajna több főpásztora, akik arra kérik a két nemzetet: ne engedjék, hogy a múlt fájdalmai újra egymás ellen fordítsák őket. A bíborosok aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az elmúlt időszakban ismét erősödnek a feszültségek és a kölcsönös bizalmatlanság a lengyel és az ukrán társadalomban.
„Fájdalommal figyeljük, hogy népeink között növekszik a feszültség, és olyan hangok erősödnek, amelyek megosztottsághoz és ellenségeskedéshez vezethetnek” – fogalmaznak a felhívásban.
A dokumentum hangsúlyozza: mindez különösen fájdalmas egy olyan időszakban, amikor Ukrajna továbbra is a háború tragédiáját éli át, és amikor Lengyelország az elmúlt években rendkívüli szolidaritást mutatott az ukrán emberek felé. A főpásztorok szerint a keresztény válasz nem lehet a gyűlölet vagy a múlt sérelmeinek egymás ellen fordítása.
hirdetésA békéhez vezető út az igazság keresésén, ugyanakkor a kiengesztelődésen keresztül vezet.
A felhívás különösen hangsúlyozza a szavak felelősségét is. A béke egyik első lépése ugyanis az, hogy az emberek megtanulnak úgy beszélni egymással, hogy az ne mélyítse, hanem gyógyítsa a sebeket. Az igazság kimondása nem jelentheti a másik megalázását.A bíbor osok Szent II. János Pál pápa korábbi üzenetét is felidézik, amelyben a lengyeleket és az ukránokat arra buzdította, hogy a fájdalmas történelmi események ellenére is a megbocsátás és a közös jövő útját keressék.
A két nép történelmét valóban súlyos sebek terhelik, különösen a 20. század tragédiái miatt. A főpásztorok azonban arra emlékeztetnek: a keresztény hitből fakadó remény azt jelenti, hogy a múltat nem elfelejteni kell, hanem Isten irgalmának fényében feldolgozni.
„A megbocsátás nem a történelem meghamisítása, hanem a szeretet győzelme a gyűlölet felett” – áll a felhívás lelkiségét összefoglaló gondolatban.
A lengyel és ukrán egyházi vezetők arra kérik híveiket, hogy imádsággal és jóakarattal segítsék a kiengesztelődést. Szerintük Európának ma különösen nagy szüksége van olyan tanúságtételre, amely megmutatja: a béke nem csupán politikai megállapodás, hanem a szívek megtérésének gyümölcse is lehet.
Az elmúlt időszakban a lengyel–ukrán kapcsolatokban több, egymást erősítő feszültség jelent meg: miközben Lengyelország a háború kitörése óta az egyik legerősebb támogatója volt Ukrajnának, a két ország között viták alakultak ki többek között a történelmi emlékezet kérdései, különösen a második világháború alatti volhíniai tragédia megítélése miatt. Emellett gazdasági konfliktusok is terhelték a viszonyt, például az ukrán gabona lengyel piacra jutása körüli vita, amely a lengyel gazdák körében komoly elégedetlenséget váltott ki.
A politikai nyilatkozatok és a kölcsönös sérelmek az utóbbi időben felerősítették azokat a hangokat, amelyek a két nép közötti történelmi sebekre és jelenlegi érdekkülönbségekre helyezik a hangsúlyt – miközben mindkét oldalon sokan továbbra is fontosnak tartják a stratégiai együttműködés és a keresztény alapú kiengesztelődés megőrzését.
Forrás: Niedziela
hirdetés
