Az esztergomi ferences iskolában történtek kapcsán tovább folytatódik a párbeszéd a 777-en: Kovács Károly válaszcikkében a tegnap megjelent, Kiss Antal által írt véleményre reagál. Írásában a történtek értelmezése mellett arra keresi a választ, hogyan lehet egy közösséget érintő nehéz helyzetről úgy beszélni, hogy abban egyszerre legyen jelen az igazság keresése, a felelősség és a keresztény szelídség.
„Fiam, jegyezd meg, a verekedés mindig úgy kezdődik, hogy a másik visszaüt!” – bölcselkedett egykoron bölcs nagyanyám, egyben magyarázva a bibliai „dobd vissza kenyérrel” gondolatmenetét. Ez a mondat sejlett fel bennem, amikor egy országos jelentőséggel szerencsére aligha bíró, különösebb drámai feszültséget már nem tartalmazó egyházi intézményi belső esemény kapcsán Kiss Antal kardot ragadott.
Nézzük a tényeket. Méghozzá segítő megértéssel. Magam is egyházi iskolában pallérozott diákként egy életre hálás vagyok az ott kapott életszemléletért, tudásért, derűért és barátokért. Ez teszi ugyanis számomra lehetővé, hogy a világot szemlélve, a dolgokon töprengve, a bennük rejlő értékeket keresve véleményt formáljak.
Kiss úr egy toposszal kezd: a liberalizmus fertő. A toposz, mint irodalmi eszköz lényege, hogy vissza-vissza tér, az olvasó számára könnyen felismerhető és már nem kíván magyarázatot, a hatását képes így kis fejteni.
„ (…) a liberalizmus azért félelmetesebb, mert ennek a diktatúrának az a sajátja, hogy az ebben önként résztvevő mintegy ajándékként éli meg – az elkerülhetetlen totális kiégésig, ami mindig bekövetkezik – a saját maga feletti uralom és irányítás elvesztését. A két XX. századi ördögi próbálkozás csak menyecsketánc ahhoz képest, ahogy ma ez a diktatúra tombol.”
hirdetésFájnak e szavak. Gondolkozó emberként elmém sajdul, ha a liberalizmus valaki számára ennyit jelent. A szabad gondolkozás ugyanis mélyen keresztényi érték! Erre tanít bennünket Krisztus, ez a szabad akarat lényege.
Megadatik a gondolatok és tettek szabadsága és azzal együtt annak felelőssége.
Fent azt írtam, hogy a szerző kardot ragadott. Pontosítok: pallost. Ítéletét olyan vehemenciával mondja, hogy már végre is hajtaná azt. Lesújtana a liberálisokra. Magam tehát lesújtva olvasom sorait, bár távol áll tőlem az a viselkedésminta, amelyre Kiss úr vélhetően gondol és amelyet liberálisnak bélyegez. De honnan ez az agresszió? Miből fakad e gyűlölet? Lehet-e így védelmezni? Ha kapunk is igaztalan pofonokat, aligha az ellenségkép groteszk ábrázolása és verbális tiprása jelenti a keresztény választ. Szabad emberek vagyunk (horribile dictu: liberálisok), de ott a felelősségünk is mellette!
Nézzük azonban gyakorlatiasabban mindezt, a foci világbajnokság lázában, Kiss úr által is bizonyosan jól ismert képekkel: 20 évvel ezelőtt a VB döntőjének 110. perce minden fociszerető ember számára emlékezetes maradt. Materazzi, az olaszok kiválósága nyilván heccelte a francia sztárt. Zidane felháborodott, indulatain nem tudott uralkodni, csak a gonoszat látta sporttársában és mellkason fejelte azt. Az olasz színpadiasan zuhant. Vakuemlék. A többségnek így maradt meg az aranylabdás francia zseni, aki karrierjét így piroslappal zárta.
Méltatlan viselkedés, verbális ütésre valóssal válaszolt, követ dobott a kenyér helyett.
Zidane megbánta tettét. Nyilvánosan többször fogalmazott úgy, hogy bánja, hogy rossz példát mutatott. Megbánását azonban elválasztja attól, hogy Materazzi provokatív viselkedését továbbra is elítéli és szabálytalannak tartja. Nem könnyű helyzet, de tanulságos.
Fotó: Fabio Diena / Dreamstime
Ahogy a történelem, úgy a sporttörténelem is az élet tanítómestere. Tisztán láthatjuk, miként válik egy nemkívánt jelenséget ostorozó ember végül maga is hasonlatossá, sőt eggyé az ostorozott magatartásformával. Ezért szeretetteljesen kérem Kiss úr cikkének minden jószándékú olvasóját, hogy az apokaliptikus világéppel szemben ziháló szerző vehemenciáját ne vegye magára! A szelídség érték. A provokációval szembeni szelídség pedig bölcsesség. Ez a szentferenci lelkület!
Egyetértek ugyanakkor Kiss úrral abban, hogy a nyilvánosságra került eset a közösség belügye. A leírtak szerint minden szereplő egyetért abban, hogy a történtek helytelenek, az elkövető megbánást tanúsított, a felelős vezetők úgy jártak el, ahogy az elvárható. Nincs tehát titok, drámai feszültség, fantáziával színezhető hiányos láncszem. Magyarán nincs itt semmi látnivaló. Tennivaló persze van, de bámészkodni való nincs. Amit mi, a témával értékes perceket töltő emberek tehetünk az ügyben, az az értő, méltó olvasása a vonatkozó írásoknak. Amit pedig a vezetőknek tenniük kell, az a hibás nevelői magatartás hátterében lévő tehetetlenség. Ha egy gyermek úgy tesz, mint az olasz válogatott labdarúgó a fenti példában, akkor miként kerülheti el a prefektusa, hogy Zidane sorsára jusson…
Temesvári Pelbárt XV. századi szerzetes, prédikátor, az esztergomi Ferences Gimnázium névadója tanításaiban a bűnbánat fontossága kiemelt elem. Ezt számos példabeszéddel, példázattal igyekezett megvilágítani, hogy a hit igazsága minél többek számára elérhető legyen.
Így tette a követ kenyérré és így marad el végül a visszaütés hiányában a verekedés!
Kovács Károly
A 777 küldetésének fontos része, hogy teret adjon a keresztény közösséget érintő kérdésekről szóló őszinte és felelős véleményeknek. Ez az írás egy véleménycikk, amely a szerző saját gondolatait tükrözi, és a közös párbeszéd gazdagításának szándékával közöltük.
hirdetés
