Az esztergomi Ferences Gimnáziumot érintő, országos visszhangot kiváltó ügy kapcsán a közbeszéd működéséről, a „cherry-picking” jelenségéről és a katolikus intézményeket érő kritikák természetéről fejti ki véleményét a 777-nek küldött írásában Kiss Antal. A szerző szerint az eset túlmutat önmagán: azt vizsgálja, miként válhat egy kiragadott történet eszközzé egy közösség vagy intézmény megítélésének befolyásolásában.
Mielőtt az egyik, a közbeszédet néhány napja uraló témával, az esztergomi Ferences Gimnáziumban történtekkel kapcsolatban néhány gondolatomat leírnám, szeretnék egy kicsit tágabb környezetében a „cherry-picking” jelenségre rávilágítani. Ami ezt az ügyet is körülveszi az kísérteties hasonlóságot mutat az elmúlt száz év önkényuralmi módszertanaival, függetlenül attól, hogy a fasiszta vagy a kommunista diktatúráról beszélünk. Ezeknél azonban csak egy félelmetesebb van – aminek világpusztító képességére egy bizonyos Joseph Ratzinger már a múlt évszázad nyolcvanas éveiben felhívta a figyelmet: a féktelen relativizmusból kihajtó korlátlan liberalizmus diktatúrája. A háromnak egy az egyik közös nevezője: az egyházak és a hit, elsőként is a katolikus hit és intézményeinek módszeres támadása.
Ebben élünk, ne legyen kétsége efelől senkinek. S a diktatúrák közt nincs különbség: célja a normalitás megtörése és a lelkek – azaz az emberek! – feletti irányítás lehetőleg minél nagyobb uralmának megszerzése. A két múlt századi rettenettel ellentétben a liberalizmus azért félelmetesebb, mert ennek a diktatúrának az a sajátja, hogy az ebben önként résztvevő mintegy ajándékként éli meg – az elkerülhetetlen totális kiégésig, ami mindig bekövetkezik – a saját maga feletti uralom és irányítás elvesztését. A két XX. századi ördögi próbálkozás csak menyecsketánc ahhoz képest, ahogy ma ez a diktatúra tombol: koncerteken, köztereken, interneten, szereken függő embereken, közösségekben, közbeszédben. Homályt, majd teljes sötétséget hoz emberekre, mely a józan ítéletalkotás, egy-egy téma, ügy, helyzet széles kontextusba való helyezésének képességétől foszt meg milliókat. Jézus a világ értékei felett álló örök értékek magasabbrendűségére utalva így fogalmaz a hegyi beszédben: „A test világossága a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik. Ha tehát a világosság benned a sötétség, maga a sötétség mekkora?” (Mt 6,19-23)
hirdetésA sötétség sötétségének korában élünk.
Nos, ha röviden meg kell fogalmazni a katolikus iskola és így az Esztergomi Szent Antal Ferences Gimnázium és Kollégium küldetését, melyet ma az ott dolgozó, szolgáló ferencesek és világi társaik végeznek, akkor a világ és a világ fiainak, a fogyasztói társadalom és a liberalizmus diktatúrájának fogságában élők egyre nagyobb lelki sötétségeivel szemben ezt az evangéliumi világosságot kínálja: a szem épségét, a test világosságát. Hallgassunk bele az idei ballagás igazgatói beszédébe, ami fél évvel később hangzott el az immár elhíresült ügy októberi lezárása és másfél hónappal korábban annak felmelegítése előtt: „Ne féljetek más utat választani, mint amit tőletek elvárnak vagy amit körülöttetek választanak! Ha az életetek egy pontján azt érzitek majd, hogy valami hiányzik a boldogságotokhoz, merjetek izgalmas programok, gyorsan változó párkapcsolatok, agyat zsibbasztó eszközök vagy szerek, s a figyelmet elvonó más tevékenységek helyett a Jóisten felé fordulni, és a teljességet a vele való kapcsolatban keresni, ahogy Szent Ferenc is hátat fordított a kényelmesebb életnek, hogy értékes életre leljen.” Ez nagyon nem „cool”, nagyon nem „menci” egy mai, nem ott érettségizett fiatalnak. Az iskola hagyományai alapján a ballagás mindig anyák napján van. „Az esemény legszebb pillanataként a diákok egy szál sárga rózsával köszönték meg édesanyjuk jóságát, méltó módon zárva le középiskolás éveiket” – olvashatjuk az iskola lapjában. Micsoda fény, lelki pompa, egyszerűség és mégis világító jel ebben a lelki homályban, szürkületben bolyongó, bukdácsoló világunkban.
Fotó: Franka
Ezek a bevezető gondolatok után elérkezhetünk a médiateret egy időre betöltő ügyhöz, s annak módszertanához a „Cherry-picking”-hez, amit a szemünk előtt járatnak csúcsra. Ha röviden szeretnénk összefoglalni, akkor ennek használója, a szerző a priori, előre a célhoz rendelt bizonyítékait eszelősen felnagyítja a számára kedvezőtlen bizonyítékok és környezet bemutatása nélkül. Azaz, ha veszek a piacon egy vidéki gazdától egy láda meggyet, az abban található néhány romlott szemet kiemelve bemutatom a „hozzá nem értő, csaló, etikátlan parasztot”, aki romlott gyümölcsöt hozott a városi piacra, az emberek előtt odavágom a láda cseresznyét az asztalra és kígyót-békát kiabálva rá távol tartom a jóhiszemű szemlélőt a vásárlástól. Karaktergyilkosságot követek el. Akkor is ilyesmi történik, ha a Balaton szépe verseny győztesének valaki a hónalján egy borsó nagyságú, ronda anyajegyet lát egy fotón, bütyköt a lábujján, ezeket felnagyítva akár rákos elváltozást és hamarosan derékszögű kalapácsujjat vizionál a hölgynek, minden egyéb báját, szépségét, lelkének esetleges ragyogását is elvetve. Kiönti a fürdővízzel a gyereket is, oda a szépségkirálynői korona.
Természetesen ezzel nem lehet senkinek, így Mihály testvérnek, a testnevelő tanárnak sem felmentést adni a megtörténtek miatt.
De! Az egész ország nyilvánossága előtt, sok százezres olvasottságú médiumokban embertömegek virtuális ökölrázása közepette végzett élveboncolása is teljes mértékben etikátlan és embertelen. Ha egy sportoló a foci VB-n súlyos, akár az egész csapatra kiható szabálytalanságot követ el, annak van egy öltözőn belüli vizsgálata és van – ha olyan súlyú az eset – egy FIFA szintű vizsgálata. De nem a média teljes nyilvánossága előtt! Ha pedig a csapat pszichológusa a sajtó előtt kitálal ebben az ügyben a kivizsgálás lezárulta előtt vagy épp utána, akár kicsinyes személyes bosszútól vezéreltetve, akkor az ő vétke legalább akkora, mit bárki másé. Arne Slot-ot a Liverpool menedzserét a napokban menesztették, s felröppentek hírek, hogy verbálisan abuzált játékosokat. Nála játszó magyar sztárjainktól hallottunk bármit? Helyes, hogy nem, mert ez az öltözőre tartozik. Ahogy egy kollégium élete is annak munkatársaira és vezetőire tartozik, ahogy egy család élete a családra, egy munkahelyi kollektíva ügye a munkahelyre, egy szerkesztőség belső ügyei a szerkesztőségre, mindaddig, amíg nem lép át egy nagyságrendi határt bármilyen humánus vagy jogi következményekkel járó cselekmény.
Azért álljunk meg az ítélkezésben, mert nem üzemszerű verések zajlanak az iskolában, nem futószalagon érkeznek a bántalmazások, nem mindennaposak az inzultusok.
Egy ügy lezárultáig pedig teljes egészében etikátlan azt a placcra tenni és azt a média világát „segítségül” hívva közítéletre bocsátani, hiszen a teljes történet megismeréséig, a tények teljeskörű feldolgozásán alapuló állásfoglalásig is mindenkit megillet az ártatlanság vélelme.
„Az ötödik tanács, s talán ez a legnehezebb ma: Keressétek a békét és tegyetek a békétlenség ellen! – folytatta beszédét a gimnázium nyolc év után leköszönő igazgatója. Bizonyára látjátok, érzitek, hogy ellenséget találni, viszályt szítani, haragot, ingerületet gerjeszteni milyen sokan tudnak professzionális szinten. De hol vannak azok, akik megálljt tudnak parancsolni a hömpölygő gyűlöletnek? Akik képesek valódi embertársi szeretettel a környezetüket bűnbánatra, kiengesztelődésre, egymás tiszteletére vezetni? Úgy gondolom, hogy ilyen emberekre lenne most szükség a világban!”
Mihály testvér bocsánatot kért a fiútól nem sokkal az eset után. Megbánta. A fiú megbocsátott annak a szerzetesnek, akinek lelki támogatása nélkül talán már nem is lett volna az iskola tanulója. Kiengesztelődtek. Az ügy mégis fel lett pörgetve, gellert kapott. A szabálytalanságot itt is, ahogy a fociban, ki kell vizsgálni. Ki kell! De először az öltözőn belül és fellebviteli szinten is, ebben nincs vita, mindenki egyetért.
Azonban ahhoz senkinek nincs joga, hogy egy „cherry-picking” médiahekk keretében egy kilencvenöt éve a magyar oktatás és a katolikus egyház közösségét nagy alázattal és szeretettel szolgáló iskolát és annak megbecsült tanárát, nevelőjét indokolatlan, túlzó módon lejárassa. El a kezekkel a ferencesektől és az Esztergomi Szent Antal Gimnáziumtól és Kollégiumtól és el minden egyéb katolikus és keresztény intézménytől, amely ellen a liberális diktatúra szereplői újabb „cherry-picking” merényletre készülnek. „Keressétek a békét és tegyetek a békétlenség ellen!” – fogadjuk meg ezeket a szavakat és álljunk ki iskolánk és az ott szolgáló, emberfeletti munkát végző szerzetesek mellett.
Kiss Antal
A 777 küldetésének fontos része, hogy teret adjon a keresztény közösséget érintő kérdésekről szóló őszinte és felelős véleményeknek. Ez az írás egy véleménycikk, amely a szerző saját gondolatait tükrözi, és a közös párbeszéd gazdagításának szándékával közöltük.
hirdetés
