„Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk…” – szólt az ének a zarándokok szájából. Az elmúlt négy napban a Boldogasszony Zarándokvonattal megtett út során megannyi tapasztalattal és emlékkel lettem gazdagabb. Rövid beszámolómat olvashatjátok, arról milyen lelkiállapotban voltam az út előtt, mivel gazdagodott a magyarságtudatom, a papság lelki támogatásáról, és hogy mit jelentett látni azt a hatalmas tömeget a csíksomlyói nyeregben, akik mind elzarándokoltak, hogy közösen dicsérjék Istent, illetve hálát, fohászt fogalmazzanak meg a Szűzanya felé is: „ne felejtkezzél el szegény magyarokról!”
Máriát dicsérve és kérve indultunk el a Keleti pályaudvarról csütörtök reggel, hogy részt vegyünk a csíksomlyói búcsún. Isteni csodaként kerültem én is a Boldogasszony Zarándokvonatra, az utazás előtt kevesebb mint egy héttel derült ki, hogy elutazom. Egészen biztos vagyok benne, hogy a Szentlélek a legjobb rendező! Ezelőtt még sosem voltam Csíksomlyón, de éreztem, hogy ez nagy kaland és csoda lehet az életemben Istennel és Máriával – és tényleg így is lett!
A zarándoklat előtti hetekben nehezebb lelki időszakot éltem meg, sokszor voltam szomorú és vágytam a lelki vigaszra Istentől. Vittem szándékokat, melyeket szerettem volna letenni Máriához. A csütörtöki utazás után, amelynek részeként Désen és Gyergyószentmiklóson ünnepélyesen fogadtak minket, pénteken elindultunk a Csíksomlyói kegytemplomhoz. A sorban állás közben a Szentlélek egy kedves házaspár mellé sodort: a feleség rövid interjút is adott a 777-nek, illetve, mesélt nekem a Csíksomlyói Segítő Szűz Mária szobrához kötődő hagyományról is. Hozzá lehet érinteni tárgyakat a szobor lábához a segítők közreműködésével. Elképesztően mély pillanat volt, amikor beléptem a csíksomlyói kegytemplomba és megláttam a Csíksomlyói Segítő Szűzanya szobrát:
azt éreztem, hogy rám várt Mária, hogy letehetem minden terhemet a lábaihoz és ő Jézushoz viszi azokat és a fohászokat, amelyekkel érkeztem.
Azt éltem meg, hogy Isten átmossa a szívemet, minden fájdalmamat és sebemet begyógyítja! Nagyon megrendítő volt.
A Szűzanya előtt, a Szentlélekben megfürödve új szívet teremtett bennem Isten!
Jézus az elmúlt hetek minden fájdalmától és könnyétől megszabadított, és újra fényt hozott az életembe! Isten gyógyított az Ő csendes jelenlétével, másokon keresztül is – a zarándokokon, a Boldogasszony Zarándokvonat segítőin és a családomon keresztül – a beszélgetésekben, a nevetésekkel, a baráti mosolyokkal és segítő kezekkel! Erdély szépsége, az ott élő magyarok hűsége és lelkülete mind-mind gyógyírként hatott a lelkemre.
Isten nem felejtkezett el a magyarokról – jó volt látni, hogy több százezer ember évről évre összegyűlik és újra hálát ad az Úrnak.
Megérintett Székely János atya prédikációja is az ünnepi szentmisében, melyben Erdélyt egy viharos helyen élő fához hasonlította, melyből az Úr remekművet szeretne készíteni. Mély gondolatokat hallhattunk a papságról, családi életről, a különböző élethivatások Isten szerinti megéléséről.
A csíksomlyói búcsúban elámultam, hogy mennyi ember gyűlt össze imádni Istent, és hogy hányan találnak oltalomra Máriánál. Példaértékű volt számomra az erdélyi magyarok élő, mély hite és hűsége a magyarsághoz. A megérkezésünk estéjén könnyes szemű emberek vártak minket. Látszódott, hogy mennyi fájdalom van bennük az elszakadással kapcsolatban. Volt egy idősebb hölgy, aki az imára és a hitre buzdított minket, akkor is, ha épp nehéz.
Családok, fiatalok zarándokoltak együtt és énekelve, imádkozva érkeztek Márián át Isten lábaihoz a Csíksomlyói nyeregbe.
Hálás vagyok Istennek, hogy a hűségről és a feltétel nélküli szeretetről ilyen módon is tanított engem az elmúlt négy napban. Nem véletlen, hogy egy videóban a legtöbb ember a Boldogasszony Zarándokvonaton az összetartozás szót említette a zarándoklat leírására.
Nagyon hálás vagyok a Szűzanyának, aki égi Édesanyánként folyamatosan imádkozik és pártfogol minket!
Imádság, alázat, szakmai profizmus és humor jellemzi a Boldogasszony Zarándokvonat segítőcsapatát és a vele utazó zarándokokat. Jézusnak azon szavai jutnak eszembe, hogy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket, illetve hogy arról ismerjenek meg titeket, hogy szeretitek egymást.
Köszönöm a 777 csapatának is a segítséget itthonról, mert sokszor, amit láttatok az oldalainkon, csapatmunka eredménye volt! És köszönöm a családomnak, hogy segítettek abban, hogy el tudjak utazni, és imáikkal támogattak!
„Indulj az úton, előre nézz, nem tántoríthat ezernyi vész! Életed útját végig kell járni, és az út végén Jézus fog várni!” (Indulj az úton c. dal)
hirdetés
