Egészen felfoghatatlan, hogy Jézust el lehetett adni harminc ezüstért, egy rabszolga áráért. Mert akkoriban ennyibe került egy rabszolga. Ennyit ért egy ember, akit adtak-vettek.
Eltelt húsz évszázad, és mi még mindig eladjuk őt.
Eladjuk őt a karrierünkért. Eladjuk őt azért, hogy beléphessünk a politikába. Eladjuk őt a szenvedélyeinkért, azért, hogy gazdagok legyünk. Eladjuk őt akkor is, amikor névtelenek vagyunk az interneten, és úgy teszünk, mintha senki sem látna minket.
Eladjuk őt.
A mai evangéliumban Júdás megkérdezi Jézust: „Csak nem én vagyok az, Mester?”
hirdetésA válasz fájdalmasan személyes: igen, te.
Amikor Júdás eladta Jézust, amikor elárulta őt, elment tőle és a sötétségbe lépett.
Ha megvallom Jézusnak, hogy bennem él Júdás is, ő biztosan megbocsát nekem, ahogyan Péter esetében is tette, aki megtagadta őt.
Ha odafordulok Jézushoz éppen ma, Nagyszerdán az árulásaimmal, az a feltámadáshoz fog vezetni engem. De ha nem, akkor a sötétségbe lépek, mint Júdás, és ennek tragikus következménye lehet.
Pedig életre vagyunk születve. És Jézus mindig velünk lesz, ha megpróbáljuk megvallani és kimondani neki:
„Jézus, szeretlek. Vezess engem az utamon a feltámadás felé.”
Marik Viktória
Forrás : Łódźi Főegyházmegye
hirdetés
