Agárdi Szilvia látássérült énekesnő közösségi oldalain osztotta meg, hogy férjével közös házuk leégett és lakhatatlanná vált.
Agárdi Szilvi leégett házuk üszkös falai előtt állva mesélt az őt és családját ért katasztrófáról. A megrendült énekesnő a nehézségben is hitébe kapaszkodott és videójában a beszámolóval együtt tanúságot is tett a Jóisten mellett.
„Sajnos leégett a házunk és lakhatatlanná vált, de az a legfontosabb, hogy az édesapám megmentette az életünket!
Azt mondta, hogy reggel négyórakor felkelt -, valamiért egy órával korábban, mint szokott – és volt egy olyan megérzése, hogy inkább nem fekszik vissza. Ahogy ült a kanapén, egyszer csak hallott egy borzasztó nagy robbanást. Kinézett és tulajdonképpen az ablak kirobbant a hőhatás miatt. Ahogy csak tudott, szaladt és Gergővel mi már csak egy üvöltésre keltünk fel. Az édesapám azt mondta:
„meneküljetek, mentsétek az életeteket!”
Én fel sem fogtam, hogy mi történik, csak mondogatta, hogy „meneküljetek, meneküljetek!” A következő kép már csak, az volt, hogy mezítláb állok a hóban és hallom a ropogást. Mindannyian kijutottunk az égő házból és élünk, ez a legfontosabb. Aztán amikor kint álltam a hóban, egy köntösben és mezítláb, mondtam Gergőnek, hogy „ó te jó ég, a macska bent maradt!”, visszaszaladt és kihozta.
Tudjátok, amikor ez megtörténik az emberrel, akkor mindent átértékel. Hála Istennek van biztosítás a házon, de tudjátok, hogy ez mindig nagyon bonyolult és hosszadalmas dolog és nagyon-nagyon furfangos is a biztosítók részéről. Úgyhogy most nem itt lakunk, ezek az emlékek elégtek.
Elveszthetünk sok mindent az életben, de a hitünket soha.
Én hiszem azt, hogy Isten velünk volt, hogy édesapa nem aludt el,
mert azt mondták a tűzoltók, hogy a lángok a mi szobánk alatt voltak és ha nem figyelmeztet minket, akkor mi most nem élnénk Gergővel. De itt vagyunk és ez a legfontosabb. Ruhák, cipők az enyészeté lesznek, mint ahogy itt is, de a legfontosabb megvan, az egészségünk.
Hogy miben tudtok segíteni? Azt hiszem, hogy felmerül bennnetek a kérdés. Köszönöm, ha gondoltok ránk,
köszönöm, ha imádkoztok értünk,
köszönöm, ha bármivel is, amivel úgy érzitek, szeretnétek segíteni, mert ez a helyzet most azt hiszem, hogy megtanított elfogadni és mindent, de tényleg mindent értékelni.”












