Pénzes Máté, a Blahalouisiana billentyűse izgalmas interjút adott a reformatus.hu-nak. A zenész lelkesen beszélt különleges hivatásáról, idilli családi életéről és visszaemlékezett feleségével való nem mindennapi megismerkedésére és esküvőjükre, de arra is, hogy Gryllus Vilmos egy Kaláka-koncert után az ő foteljükben aludt…
Koncertek, próbák, klipforgatások, turnék – és ez még csak egy része annak, ahogy egy ötletből zene születik. A forgatagban hol tudsz megpihenni, hogy a lelked is feltöltődjön?
A napjaim olykor tényleg zsúfoltak: a Blahalouisiana mellett több zenekarban is játszom – ott van az Áron András and the Black Circle Orchestra, az új saját formációm, a Pénzes Máté és a Zseb, és néha felélesztjük jazzalakulatunkat, a Syrius Legacyt is. Sokan nem tudják, de a Szentlőrinckáta székhelyű Harmónia Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója is vagyok, ahol tanárként is helyt kell állnom a gyerekeknél. Szerencsésnek mondhatom magam, mert amikor hazaérek, tényleg haza is érkezem a feleségemhez és a lányomhoz, Julcsihoz.
Amikor felém fut és megölelhetem, akkor tudom, hogy igazán otthon vagyok.
Hálás vagyok, hogy a délelőttjeink legtöbbször idillien telnek: játszunk, beszélgetünk, és minőségi időt töltök a családommal – ez nekem mindennél többet jelent.
hirdetésA zene és a munkád iránti lelkesedésed minden szavadból árad. Mi a mozgatórugója annak a láthatatlan erőnek, ami benned él?
Mindig is óriási álmodozó voltam. Háromévesen már a partvist szorongattam, és teli torokból hablatyolva úgy tettem, mintha zenélnék. Közben nagyon visszahúzódó gyermek voltam, annyira, hogy még a levegővételhez is engedélyt kértem volna. A zenében mégis megtaláltam magam. Emlékszem, mennyire meghatározó élmény volt, hogy Mátészalkán, a templomban a testvéreimmel az összes zsoltárt kívülről tudtuk, és vasárnaponként együtt énekeltük. Édesanyánk mindig dalolva ébresztett minket, mindig valami apró dallamot dúdolt a reggelekbe – ezek az emlékek a mai napig velem vannak. Hatévesen kezdtem el zongorázni, és a tanárnőm, aki egyébként legendás zenészeket is tanított, meglátott bennem valamit. Nem sokkal később a barátaimmal összeálltunk, és megszületett a Kölyök Band Somló Tamás segítségével. Már akkor is vágyakoztam, és voltak elképzeléseim, amiket talán sosem mertem hangosan kimondani. Olyan álmok voltak ezek, amiket csak dédelget az ember, és időről időre előbukkannak a gondolataiban.
Elképesztő érzés körbenézni a stúdiómban és látni, hogy az egykoron Mátészalkán remélt víziók ma már valóságként állnak előttem.
Néha egyszerűen csak leülök odabent csendben, és hagyom, hogy átjárjon az a régi, jellegzetes illat, amit a hangszereim árasztanak – van benne valami különös nyugalom, ami feltölt. Persze sokat kellett tennem mindezért, és szinte lehetetlen történetek szövődtek, de valahogy mindig hittem benne, és ez adott erőt akkor is, amikor talán nem is voltam teljesen tudatában mindennek.
Mátészalkán születtél és nőttél fel – amikor a saját családoddal térsz vissza, milyen érzések törnek fel benned?
Mátészalka nekem maga a paradicsom. Itt ismertem meg a feleségemet is, a mi történetünk nem mindennapi: gyerekkorunk óta ismerjük egymást, és mivel a hatalmas kertjükbe torkollik a miénk, természetes, hogy a két család mindig is közel állt egymáshoz. Olyan emlékek is élnek bennem, amikor még babakocsiban toltam őt. Aztán az élet másfelé sodort minket, és hosszú ideig nem találkoztunk. Amikor évekkel később újra találkoztunk, először fel sem ismertem. Az öcsém súgta meg, hogy kicsoda ő – a nő, aki végül a feleségem lett. A szülővárosunkban esküdtünk meg, ahol az a református lelkész, Becsei Miklós adott össze minket, akihez gyerekkoromban a családommal jártunk, és aki testvéreimet is összeadta.
A templom felújítása miatt a szertartás végül a helyi római katolikus templomban volt, de a tiszteletes ott is mellettünk állt, ahogy mindmáig.
Azóta, amikor hazatérünk, csak át kell sétálnunk a szomszédba a családi látogatások alkalmával, és újra átéljük szülővárosunk varázsát – immár hárman, lányunkkal osztozva rajta.
Sokan mondják, hogy amikor az ember szülővé válik, egy kicsit maga is újra gyermekké lesz a szívében. Milyen emlékeket, értékeket kaptál, amit a kislányod számára is fontosnak tartasz?
Nagyapám presbiter, zsinati képviselő, valamint egyházmegyei jogi tanácsadó volt, a hit közelsége számomra mindig magától értetődő volt. Ezt a kincset édesapám is továbbvitte, és mi a testvéreimmel együtt belenőttünk ebbe az örökségbe.
Amikor tehettük, ott voltunk a templomban, de a szüleim arra törekedtek, hogy a hit ne csupán szokás, hanem a szívünkben élő erő legyen, amire majd az egész életünk épülhet.
Azok a példák, akikkel a szüleim révén találkozhattam és akikkel már fiatalon beszélgethettem, olyan alapot adtak, amelyek később is eligazodást jelentettek az életben. Édesapám szervezte azt a különleges előadás-sorozatot, amely Várva vártként érkezni, felelősséggel itt lenni, méltósággal elmenni címmel az emberi élet ívét – a születéstől a lezárulásig – mutatta be neves tudósok közreműködésével. Az előadók között volt Popper Péter, Polcz Alaine, Freund Tamás és Bagdy Emőke is, sőt némelyikük vacsoravendégként is megfordult nálunk, így a beszélgetések gyakran a családi asztalnál folytatódtak tovább. Előfordult, hogy Gryllus Vilmos egy Kaláka-koncert után a fotelben aludt nálunk, vagy hogy Vukán György a konyhánkban főzött. Úgy érzem, ezek a találkozások is megmutatták, mit jelent valódi értéket közvetíteni. Ahogyan a nagyszüleink és szüleink is példát mutattak, a feleségemmel mi is szeretetteljes, református hitben szeretnénk nevelni a lányunkat.
A teljes interjút a reformatus.hu-n olvashatjátok el.
hirdetés
