Mindennapi utamon, a reggeli dugóban ülve gyakran imádsággal indítom a napot, keresve a csendet és az Isten felé fordulás lehetőségét a zajos hétköznapokban. Egy ilyen alkalommal váratlan üzenet állított meg és késztetett elmélyülésre: egy óriásplakát egyszerű, mégis súlyos felszólítása. A hétköznapi környezetben megjelenő mondat nem magyaráz, nem vitázik, csak irányt mutat. Ez az írás annak a belső megállásnak és továbbgondolásnak a lenyomata, amely ebből a találkozásból született.
Minden reggel ugyanazon az útvonalon járok munkába. A sűrű dugó, ami a fővárost jellemzi, nem egyszerű feladat elé állítja ez a sofőröket nap mint nap, kora reggel. Ezt az egyébként sokáig tartó procedúrát én általában az irgalmasság rózsafüzérének mondásával szoktam meggyorsítani; mégiscsak jobb és fontosabb, hogy az Úrral legyek és Vele, illetve Hozzá fohászkodjak.
A nap fontos és meghatározó indítása ez számomra.
Egyik reggel, miközben a rózsafüzért mondtam magamban halkan, az M5-ös autópálya bevezető szakaszának egyik felüljáróján egy óriási reklámplakátra lettem figyelmes, amelyen ez állt:
hirdetés,,Járjatok templomba”.
Annyira jólesett a lelkemnek és szívemnek ezt olvasni, hogy azóta minden reggel lelassítok ezen a szakaszon és újra és újra csodálva olvasom. Nem mintha nekem ez nem lenne evidens – mármint a templomba járás -, hanem azért, mert a világunkat és mindennapjainkat átjáró, egymást lejárató és megalázó politikai nagy plakátok helyett végre láttam egy olyat, ami mindennél fontosabb üzenettel bír. Ugyanis szembejött egy óriásplakát, amiben a lényegre hívnak minket, arra, hogy menjünk oda, ahol találkozhatunk üdvösségünk forrásával, ahol ott van Ő, aki megígérte nekünk, hogy velünk lesz a világ végéig, Ő, aki egy istállóban születik, állatok között, jászolba fektetik, Ő aki készült hozzánk, bűnösökhöz, hogy halálával és feltámadásával megváltson minket.
Járjatok templomba! Ne csak megszokásból, ne azért, mert mások ezt várják el tőletek, hanem azért, hogy találkozzatok Ővele, aki valóságos Isten és valóságos ember.
Aki azért lett emberré, hogy beteljesítse a próféciákat és megváltson minket.
Járjatok templomba! Akár akkor is, amikor üres és látszólag csak te ülsz a padban – tudatosítsd, hogy minden gondolatod, panaszod, kérésed, kétséged és kérdésed érti az Úr, és figyel rád, hallgat és akarja, hogy elmondd neki mindazt ami a szíved legmélyén leledzik.
Járjatok templomba! Ott van a tabernákulumban az Ő valóságos teste. Figyel rád és ismer téged. Add át Neki magad, hogy megtapasztald az Ő működését lényedben.
Járjatok templomba! Azért, mert emberré lett a Megváltó, olyan lett, mint te vagy én, a bűnt kivéve. Ő készült hozzád. Az advent a készülődés ideje, csak rossz a felfogásunk. Nem a tiszta lakás, nem a sütés-főzés a mi a feladatunk. A szívünket és lelkünket kell felkészíteni és kitakarítani elsősorban, azért, hogy be tudjuk fogadni Őt, a kisded Jézust.
A szegénység és szerénység megtestesítőjét, aki maga az alázat.
Járjatok templomba! Azért, hogy megtapasztaljátok a valódi és egyetlen igazságot, aki azért jött, hogy minket, tökéletlen bűnösöket meghívjon közösségébe. Jézus nem a tökéleteseket hívja, hanem a tökéletleneket; nem az alkalmasokat, hanem az alkalmatlanokat teszi alkalmassá.
Járjatok templomba! Azért, hogy megtapasztaljátok azt a kegyelmet, amit az Isten az Ő egyszülött Fiában beteljesített. Szolgává lett.
Nem azért jött, hogy Neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon nekünk.
Járjatok templomba és hódoljatok Neki, a Fölségnek, Jézusnak, mert világra jött a béke fejedelme, hogy magához hívja a csüggedt szívűeket és megfáradtakat, a szegényeket és tiszta szívűeket, azokat, akiket gyaláznak az igazságért, a bűnösöket és tökéletleneket, tehát minket.
Készülődésünk figyelmét most lelkünk és szívünk tisztaságára fordítsuk, mert: ,,íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten”. (Iz 7,14)
hirdetés
