Miért mondjuk, hogy a közösség képes megtartani? Miért fontos, hogy közösségben is imádjuk az urat? Milyen lehetőségeink vannak Magyarországon, ha szeretnénk valahova tartozni? Ezekről beszélgettünk legújabb podcast adásunkban vendégeinkkel, Balog-Bobok Ágnes egyetemi lelkésszel és Pádár Tamással, aki a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás szövetségén belül az Ifjúsági irodában dolgozik. Egy izgalmas beszélgetés, amely segít közösségre találni is!
Volt olyan, hogy nektek személyesen segített, hogy közösséghez tartoztok?
Pádár Tamás: Számomra a legerőteljesebb ilyen élmény akkor volt, amikor egyetemista voltam. Odakerültem egy idegen városba, idegen emberek közé, és hirtelen egyedül éreztem magam. Előtte mindenem megvolt a plébánián, mindenkit ismertem. Ez az időszak nagyon átformálta a gondolkodásomat, az életemet. Most is katolikus vagyok, és fontosak az egyház tanításai számomra, de ez a pár év felnyitotta a szemem, amikor nem találtam katolikus fiatalokat magam körül, hanem elsősorban evangélikus és református diákokkal találkoztam. Velük is tudtunk közösen Bibliát tanulmányozni. Sokat köszönhetek ezeknek az embereknek, akik akkor nemcsak a bulis részét választották az egyetemi létnek; nagy öröm volt hétről hétre összegyűlni és együtt keresni Istent, imádkozni és igét olvasni.
Nagy szerepe van ennek a közösségnek abban, hogy én az egyetem alatt is keresztény maradtam.
Balog-Bobok Ágnes: Mindig azt tapasztalom, hogy kell a közösség, mert megtartó ereje van. Eleve olyan típus vagyok, akinek segít ez a lelkiség megélésében. Nekem tanulnom kellett azt, hogy ezt egyénileg is megéljem. Nagyon jó volt, hogy már gimnáziumban olyan társak voltak körülöttem – akár a cserkészeten, akár az akkori ifimen belül –, akik segítettek megtalálni, hogy hogyan tudom egyedül is elmélyíteni a hitéletem.
Minden olyan időszakban, amikor úgy éreztem, hogy eltávolodom Istentől, segített a közösség.
Amikor azt éreztem, hogy nem tudom szívvel és lélekkel, csak ésszel és rutinnal megélni a hitet, akkor ők voltak azok, akik átsegítettek ezen.
Hogyan tudnátok jellemezni egy jó közösséget, mitől lehet hosszú élete egy csoportnak?
Pádár Tamás: A legfontosabb, hogy Isten-központú legyen a közösség. Én azt tapasztalom, hogy az tart meg igazán, ha van egy közös fókuszunk: Isten és az Ő üzenete. Az is fontos, hogy legyen személyes a közösség, lehessen kialakítani személyes kapcsolatokat, és valóban meg tudjunk nyílni egymás előtt.
És úgy tudunk mélyen megnyílni, ha megbízunk azokban az emberekben, akik körülvesznek minket.
Ági, neked is rengeteg tapasztalatod van programok szervezésében, hiszen az 1RE Egyetemi Református Misszióban és a Semmelweis Misszióban is szolgálsz. Mesélsz ezekről?
Balog-Bobok Ágnes: A Budapesti Református Egyetemi Missziónak több közössége is van, az egyik az 1RE, ami már több mint harminc éve működik. Ki szoktunk menni egy-egy egyetemre, és ott imaköröket alkotunk, illetve ahol már működik ilyen, ott támogatjuk az adott imacsapatot. Én az összegyetemi misszióban vagyok, ahová bárhonnan jöhetnek egyetemisták, szeretettel várjuk őket. Tartunk istentiszteleteket, bibliatanulmányozásokat, csapatépítő elmélyüléseket. A Semmelweis Misszióban elkezdtünk imareggeliket tartani, de aztán láttam, hogy izgulnak, hogy odaérnek-e az órákra, és akkor ezt elengedtük, helyette lelkigondozásra, illetve lelkivezetésre szoktak jönni hozzám.
Hogyan bátorítanátok azokat, akik eddig nem mertek közösséghez csatlakozni?
Balog-Bobok Ágnes: Amikor hozzánk bejön valaki, akin azt látjuk, hogy nem komfortos neki elsőre ott lenni, olyan jó hallani, ahogy egyből felkarolják a többiek, és megmutatják, hol van az istentisztelet vagy az alkalom – tehát egyből valaki mellé lép. Rendszeresen azt tapasztalom, hogy ezek a csoportok valódi közösségek, és nem nekem kell lelkészként koordinálni, hanem természetesen alakul az egész.
Aki megtapasztalja Isten elfogadását és befogadását, azon ez túlcsordul, és ő is elfogadó és befogadó lesz.
Jöjjön mindenki, mert megtalálja a helyét!
Pádár Tamás: Egyszer egy ifivezető azt mondta, hogy a közösség olyan, mint egy cipő: lehet nagyon kényelmes, de az is lehet, hogy az elején törni fogja a lábad. Lehet, hogy bemész egy közösségbe, és elsőre kényelmetlen lesz neked, de közösségre igazából mindannyiunknak szüksége van – kell az a cipő. Arra bátorítalak titeket, hogy keressetek közösséget, ne maradjatok egyedül, mert szükségetek van rá, és a közösségnek is szüksége van rátok. A hitünkben leginkább itt tudunk fejlődni, Istent leginkább itt tudjuk megismerni. Jézus is mindig közösségben gondolkodott. Nem magányos keresztények vagyunk, hanem úgy tudunk helytállni, ha mások is körülvesznek.
hirdetés
