Közös szolgálat, váratlan megtérés, összeakadó tekintetek, jelek Istentől és a párkeresés rejtelmei – ezekről és sok másról is szó esett a Páratlan Párosok podcast 7. epizódjában. Gégény-Kiss Abigél és férje, Gégény Dávid voltak a vendégeink.
Abigél és Dávid már 20 éves korukban megházasodtak, hamarosan a 10. évfordulójukat ünneplik. Sokat költöztek – és az sem kizárt, hogy még fognak, – együtt keresik az Urat. Elhívást éreztek egy YouTube-csatorna elindításához, ami számukra az evangelizáció egyik eszköze lett. Beszélgettünk a férfi-női szerepekről, a kommunikáció fontosságáról, a közös ima tanulási folyamatáról és arról is, hogy meddig áltathatjuk magunkat azzal, hogy mi fogjuk megtéríteni a barátunkat, barátnőnket.
Milyen társra vágytatok? Milyen elvárásaitok voltak egy párkapcsolattal szemben?
Dávid: Nagyon radikális megtérésem volt, mindent egy lapra tettem fel, többek között az is egy nagy kérdés volt, hogy ki lesz az én feleségem. Onnantól fogva, hogy az életemet az Úrnak adtam, tudtam, hogy Istent fogom szolgálni.
Nekem az egy kritérium volt, hogy biztos, hogy egy nagyon hasonló gondolkodású párt szeretnék magam mellé, akivel meg tudom osztani a szívemet, akivel tudok imádkozni, közös lesz a célunk.
Pont emiatt nem is nagyon akartam saját magam választani, hanem ezt a kérdést teljes mértékben Isten kezébe raktam le: „Istenem, én azt akarom, hogy Te legyél az én párkeresőm, én úgy gondolom, hogy Te jobban ismered az embereket, mint én.” Nem akartam nagyon próbálkozni, hanem abban volt békességem, hogy Isten lesz az, aki kiválasztja számomra a páromat. Szerettem volna, hogy tetsszen, de ezen kívül teljesen Istenre bíztam a dolgot.
Abigél: Az én részem annyiban különbözik, hogy nekem Dávid előtt volt egy párkapcsolatom és utána annyira jól elvoltam egyedül, hogy nem is kértem Istent, hogy most minden áron legyen egy férjem. Tudom, hogy nagyon sok nő, főleg keresztény, hívő nő ezzel küszködik és ez az imatéma, hogy „mikor jön az én párom, mikor jön el az én időm?” Nálam ez nem teljesen így volt, mert Dávid úgy érkezett az életembe, mint egy villámcsapás:
nem vártam, nem kerestem és nem volt elképzelésem arról, hogy milyen párt szeretnék. Úgyhogy ez
Isten időzítése volt a mi életünkben.
Dávid: Mivel nem is annyira kerestük egymást, jó volt, hogy így alakult, mert nem volt bennünk az, hogy feltétlen a másik fogja megelégíteni az én bensőmet, az én szívemet, nem a másiktól vártuk, hogy ő lesz az én beteljesedésem, hanem
teljes mértékben megelégedettek voltunk már, még mielőtt összeházasodtunk volna.
És ez szerintem nagyon fontos, mert ma azt tapasztalom, hogy a fiatalok abban látják az egész életüket, hogy ki lesz a párjuk és akkor lehetnek csak boldogok és jól, ha van párjuk. Egy ilyen mesevilágban él sok ember. De Istenben találjuk meg ezt a boldogságot és amikor ez megvan és a te belsőd teljes Ővele, akkor ebből a teljességből tudsz házasságba lépni, már ebben az örömben éled az életedet és ezt tovább tudod vinni a házasságba és nem egy deficitből indulsz.
Ti egy keresztény eseményen ismerkedtetek meg. Meséltek erről a találkozásról?
Abigél: Szerintem a mi történetünk egészen különleges. Én akkor még félig a világban voltam, a szüleim már ismerték Dávid szüleit, eljártak ezekre a Dunamisz összejövetelekre, ami akkor egy misszió volt, ahol időnként keresztény konferenciákat tartottak. Az egyik ilyen alkalom közel volt oda, ahol mi laktunk Veresegyházán. A szüleim ott kaptak egy új tüzet Istentől és nagyon szerették volna, hogy én is menjek, hogy valahogy az életem visszataláljon Istenhez.
Elmentem erre az alkalomra, a szüleim kedvéért, nem volt célom ismerkedni.
Ez egy három napos konferencia volt, tele emberekkel és teljesen véletlenül mindig összetalálkozott a tekintetünk a tömegben Dáviddal. De nem egy ilyen testi dolog volt, hanem véletlenül, ha én arra néztem, akkor biztos, hogy ő is arra nézett. Kínos volt az elején.
Dávid: Én is próbáltam odafigyelni a dicsőítésre és azon kaptam magam, hogy megint odanézek, megint ránézek. Tetszett nekem egyébként és odaterelődött a figyelmem, de nem akartam ráfigyelni,
„most Istenre akarok figyelni, megy a dicsőítés, miért nézek rá folyamatosan?”
Vívódás volt belül.
Abigél: A három nap alatt volt alkalom arra, hogy összefutottunk a szünetben és akkor bemutatkozott nekem.
Dávid: Abigél a szüleivel volt és egy taktikát vetettem be – ott volt vele a kisöccse is. Az volt a taktikám, hogy külön vonom a kisöccsét, elkezdek pingpongozni vele és hátha Abigél elkezdi keresni az öccsét és akkor le tudom őt választani a többiekről, hogy tudjunk egy kicsit beszélgetni. De akkor még nem volt bennem egy elhatározott döntés, hogy őt akarom, igazából csak meg szerettem volna ismerni.
És bevált ez a taktika?
Dávid: Abszolút bevált. Pont így történt, szerintem Istentől jött ez a gondolat. Elkezdtünk beszélgetni és mint, hogyha már régóta ismertük volna egymást.
Így találkozott egymással Dávid és Abigél először, történetük folytatását meghallgathatod a teljes adásban a YouTube-csatornánkon és Spotify-on is. Ne maradj le a következő epizódról sem!
hirdetés
