„Ennyi ideig két ember szinte lehetetlen, hogy megmaradjon egymás mellett”. – De mégis lehetséges! A Páratlan Párosok podcast harmadik adásának vendégei ismert zongoraművész házaspár voltak. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Hegedűs Endre és felesége, Hegedűs Katalin látogatott el hozzánk, hogy meséljenek 46 éve tartó házasságukról.
Milyen lelkiállapotban voltak, mikor egymás életébe csöppentek?
Endre: Felfokozott. Azt tudnám mondani, nagyon boldogok voltunk az első pillanattól kezdve. Folyosói beszélgetéseken túl más kapcsolatunk nem volt egymással. Én egyébként inkább egy kicsit befelé forduló, magányos típus vagyok és a Zeneakadémián minden lehetőséget megragadtam, hogy gyakoroljak. Egy Ránki Dezső hangversenyen találkoztunk, a koncert után hazakísértem Katicát, pedig ő mondta, hogy huszonkét villamosmegállóra lakik a Zeneakadémiától.
Én vállaltam, hogy hazakísérem, és ez életem legjobb döntése volt.
Nagyon sokat beszélgettünk: kispatak volt, fűszeres októberi éjszaka, ragyogó csillagok és addig-addig beszélgettünk, míg az első csók is megtörtént – mondanám, hogy elhangzott, de annak nem volt hangja. Viszont volt öröm a szívünkben, és én abban a pillanatban már éreztem, hogy Katica lesz az igazi. Ehhez hozzásegített az is, hogy nekem volt jó pár kapcsolatom – mondhatni, hogy tizennégyéves koromtól kezdve mindig szerelmes voltam, és voltak is kislányok, csak hát egy idő után megunták azt a hőfokot, amivel én igyekeztem őket szeretni, meg el akartam őket venni feleségül… Na hát azt már nem szerették volna! Úgyhogy aztán, mikor jött Katica, akkor három nap után megkértem a kezét. De ez körülbelül olyan három nap, mint Krisztusnak a halála és a feltámadása közt: igazából csak kettő és fél, vagyis nem tudjuk pontosan.
Katalin: Én is mindig ilyen szerelmes típus voltam, szerelmes szívű, de soha nem jártam egy fiúval sem. Mert általában akibe én voltam „szerelmes”, az nem tudott róla, és aki meg szerette volna, annak meg azt mondtam, hogy nem. Amikor Bandival találkoztam, éppen egy nagyon csalódott állapotban voltam. Ott a kispadon, Rózsavölgyben – ha véletlenül ott megyünk át kocsival, akkor mindig eszünkbe jut – volt egy nagyon szép és mély beszélgetésünk. Az volt a szép – ez biztos egy különleges isteni ajándék vagy kegyelem –, hogy egy nagyon fontos dologra éreztünk rá mind a ketten: bizalom nélkül nem tudunk élni. És éppen ezt beszéltük meg, hogy ha élni akarunk, akkor azt csak teljes bizalommal és önátadással lehet.
Megkaptuk azt az ajándékot, hogy mindjárt ezt a bizalmat meg is szavaztuk egymásnak, és ez azóta is így van.
Ha egy szót kellene mondani a kapcsolatunkról, hogy mi az igazi gyújtópont, az akkor a teljes önátadás és a bizalom.
Különleges, hogy ilyen gyorsan eldöntötték, hogy eljegyzik egymást…
Katalin: Ez nem követendő! Erről ne is beszéjünk. Azért ez egy mély ugrás volt, ezzel óvatosnak kell lenni, de nekünk ez annyira egyértlmű volt.
Mik voltak azok a tulajdonságok, amik megfogták Önöket egymásban?
Katalin: Erre nem volt idő.
Egyszerűen azt fogalmaztam meg, hogy egyszerre összeért a szívünk, ennyi.
Ezt mind a ketten felismertük és nem volt kérdés – később sem, egyébként sose.
Ha ezt a hirtelen eljegyzést nem javasolják, akkor mit tartanak követendő példának?
Katalin: Lehet rövid idő alatt rájönni erre, csak nagyon fontos, hogy tudjuk, hogy a másiknak milyen értékrendje van. Én mindig mondtam a gyerekeimnek, hogy nekem mindegy, hogy milyen felekezetű, de hívővel igyekezettek ismerkedni. Ez nálunk rögtön összejött, mondjuk én jártam templomba rendszeresen. Az első vasárnap mondtam, hogy én megyek misére, Bandi meg jött velem, ez azóta is így van.
Hogy hogyan élték meg az esküvőt, milyen akadályokat küzdöttek le fiatal házasként és miért költöztek Japánba kisgyerekekkel, miként lehet beleszokni egy új kultúrába és elviselni a honvágyat – és vajon Katica feláldozta-e magát a férje karrierjéért? A teljes adásból kiderül! Ahogy az is, hogy miért „az a legnagyobb baj ma a világban, hogy a nők elhagyták az őrhelyüket”, vagy, hogy mikor és miért gondolta azt Katica, hogy „na, ilyenkor szoktak elválni…”, ráadásul még Endre Jézusra való féltékenysége, egy félbehagyott lelkigyakorlat és a konfliktuskezelés is terítékre került. Hallgassátok szeretettel az új részeket YouTube-on és Spotify-on is!
hirdetés
