Szilágyi Szabolcs atya vasárnapi prédikációjában beszélt arról, hogy mikbe szoktunk kapaszkodni, hogy biztonságban érezzük magunkat, és hogy mi Isten válasza a legbelső bizonytalanságainkra. Értékes üzenetek, amelyeket érdemes magunkkal vinni erre a hétre!
„Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.« Az intéző így gondolkodott magában: »Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből.« (…) Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.” (Luk 16,1-13)
„Kedves Testvéreim!
A mostani szentírási részekből érződött, hogy a gazdagságról volt szó, mármint a hamis gazdagságról. Úgyhogy most ezt a témát hozom nektek, de egy másik összefüggésben. Ugyanis, hogyha a gazdagodás vágya mögé tekintünk, akkor valahol mélyen a biztonságnak a kérdése merül fel.
Nézzük meg ezt két szempontból: földi biztonság és mennyei biztonság. Legyen először a földi biztonság, erről szól az olvasmány. Ezt mondja az Úr Ámosz által: „Megesküdött az Úr Jákob dicsőségére: Sose felejtem el egyetlen tettüket sem!” (Ámosz 8,7) Amit Isten mond, az úgy van.
Ha valaki gazdaságra törekszik, olyan gazdaságra, amire igazából nincs már szüksége, akkor ott van valahol egy sebzettsége.Ha valaki pedig úgy törekszik gazdagságra, hogy közben másokat kizsákmányol, akkor nemcsak sebzettség van, hanem gonoszság. Istentelenség. Az az ember istentelen. És nem csak azért istentelen, mert megnyomorítja a másikat és a másikban ott élő Istent, hanem mert ő a biztonságát a pénzben kereste, a gazdagságban és nem az Istenben – ezért lesz istentelen.
Ahogy éled az életed, ha kellően őszinte vagy magadhoz, szembesülsz azzal, hogy vannak olyan területek, ahol bizonytalan vagy, ahol egyfajta biztonságra vágysz. És akkor kijön egy nagyon szép emberi ív: bizonytalanságot élek meg, erre keresem valahol a választ, és amit válaszként vélek fölfedezni, annak bizalmat szavazok, és ha ezt jól teszem, akkor utána biztonságot fogok megtapasztalni. Tehát: bizonytalanság, bizalom, biztonság.
Ha megnézzük az életünket, a bizonytalanságainkat nem szeretjük, és így különböző dolgoknak szavazunk bizalmat.
Van egy klasszikus hármas: a pénz, a hatalom és a szex. Mind a három önmagában, a helyén kezelve és mértékkel, jó. De ha nem a helyén kezeljük, és nem mértékkel, akkor az masszívan bizalompótlékként, biztonságpótlékként fog jelentkezni, de elfedi a valót, és ez ezzel a baj.
Hogyan tudnánk magunkat jól meglátni egy ilyen helyzetben, és hogyan tudnánk ezt jól a helyén kezelni? Pálnál olvassuk: „Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig.” (1Thessz 5,23) Ezek alapján három részből áll az ember: van testem; van szellemem, azaz tudok gondolkodni, minőségileg több vagyok az állatnál; és van lelkem, amit az Úrtól kaptam. És ha ez így van, akkor három olyan rész van az életemben, ahol tudok bizonytalan lenni.
Az egyik a testi valóm. Ezek a betegségek, a testemmel kapcsolatos bizonytalan kérdések. A másik a szellemi valóm, azaz a gondolkozásbeli nehézségeink, a szellemi elakadásaink, a pszichés akadályaink. A harmadik pedig a lelkünk, a kapcsolódásaink Istennel, a többi emberrel és magunkkal. Amikor ezt őszintén föltárjuk önmagunk előtt, akkor döntenünk kell, hogy ezzel mit kezdünk. És itt jön az Úr a képbe, mind a három területre az Úr válaszol. A testire válaszol úgy, mint Teremtő. Isten az, aki megteremtett engem testestül, lelkestül, aki létbe hívott.
Aki megteremtette a testemet, hogyne szeretne azt valahogyan Ő is biztonságban tudni?
A másik a szellemi életem, ahol az Úr úgy jelenik meg, mint aki megvált. A protestáns teológia ezt jól mondja, hogy a megváltás az nem más, mint megigazítás. Jézusban Isten helyreigazítja a létemet. A szellemi életem itt tud biztonságba kerülni.
A harmadik pedig a lelki életem, itt pedig az Úr úgy jelenik meg, mint aki Gondviselő, aki a létemre gondot visel azáltal, hogy megtart a kapcsolataimban. Bent tart a kapcsolatban, ezáltal benne tart a létben. Létre hív, a létemben megigazít és létben tart.
Ő a Teremtő, Ő a Megváltó, Ő a Gondviselő. Így találok biztonságot.
Amikor bizonytalanságot élsz meg, akkor azt ne fedd el ezzel-azzal, hanem tudatosan merj vállalni bizonytalanságot, és a létednek abban az egzisztenciális kérdésében fogsz találkozni valahogyan az Úrral. Én szeretek víz alatt úszni, és erre vannak különböző technikák, érdekes eljutni arra a pontra, mielőtt az ember megfullad. És amikor ez jön, akkor kell följönni, mert a levegő fontos dolog az élethez. (nevet) Ez egy tapasztalat, hogy igen, a létnek a határán vagyok, és újból vezetek levegőt.
Vagy egy másik példa: elmész a Dunára, és keresel egy majomhintát, célszerű mélyvízbe érkezni. Akkor van ez a tapasztalat, hogy zuhansz, zuhansz, mikor érkezel le? De ott mégis tartva vagy, mégis létezel. A semmiben vagy és mégis vagy.
Isten az, aki gondot visel, aki a létben bent tart. Olyan Istenünk van, aki biztonságos Isten, aki biztonságot ad. Pont akkor, amikor azt élem meg, hogy a létem valahogy megkérdőjeleződne.
A másik téma, amit idehozok nektek, a mennyei biztonság. (…) Nem arról van szó, hogy az ember a gazdag emberekkel barátkozzon, hogy akkor abban helyzeti előnyre tegyen szert. Hanem arról van szó, hogy a hamis mammonból barátot szerezni, azaz amikor nekem van, amikor van miből adnom, akkor adjak. A gazdagságomat adjam oda másnak, és így lesznek barátaim. Ezt hívjuk alamizsnának, ezt hívjuk érdemszerzésnek. Tudjuk azt, hogy a mennyet nem lehet kiérdemelni. De érdemeket kell szerezni ahhoz, hogy bejuthassunk oda. A kettő együtt igaz. Van érdemszerzés, és anélkül nem jutunk be. Ugyanakkor üdvözülni mégis kegyelem.
Hogy tudom ezt megtenni? Máté evangéliumában olvassuk, hogy Jézus beszél arról, hogy mik azok a tettek, amelyek érdemszerzők. Három dolgot mond: a böjt, az ima és az alamizsna. A böjtnél az történik, hogy Istenért lemondok valamiről. Az imánál mi történik? Az valósul meg, hogy kapcsolatba kerülök Vele. Végül pedig az alamizsnánál mi történik? Hogy segítek Neki, aki ott él a másik emberben. „Ha a legkisebbel tettétek, velem tettétek.” (Mt 25) Ez a három azért érdemszerző, mert végső soron az Istenről szól.
Tedd fel magadnak a következő kérdéseket: Mik a visszatérő bizonytalanságaim? Azokra milyen választ szoktam adni? Mi lenne az Isten szempontjából a még jobb és biztonságosabb válasz?”
hirdetés
