Véletlenek márpedig nincsenek. A tegnapi szentmisén pont az irgalmas szamaritánusról szóló evangélium hangzott el, majd délután a barátnőmmel megnéztük A fegyvertelen katona című filmet. Bár először nem gondoltam rá, a legfontosabb mondanivaló ugyanaz, és bizony elég fontos és kemény kérdéseket hozott elő bennem a Szentlélek. Vajon én vállalom-e, hogy fegyvertelen katona legyek?
Talán sokaknak ismerős A fegyvertelen katona című film, amely igaz történet alapján készült. Röviden összefoglalva egy második világháború idején bevonult amerikai, hívő férfiről szól, aki lelkiismereti okok miatt nem fog fegyvert. Ebből adódóan elég sok és nehéz küzdelemben lesz része a hadseregben. Verés, cella, pluszedzés, jogi eljárás, pszichológiai vizsgálat, mások előtti megalázás stb. A saját esküvőjéről is lemarad emiatt. De kitart! Rendületlenül olvassa a menyasszonyától kapott Bibliát, imádkozik, és ha kell, wc-t pucol. Végül elengedik a harctérre. És – Isten csodája – 75 ember életét menti meg felcserként a japánok sortüze mellett. A filmet nagyon ajánlom, Mel Gibson egészen biztos a Lélekkel együtt rendezte!
Isten kegyelme nélkül ez nem ment volna. A férfi később interjúban is elmondta, hogy azért imádkozott az Úrhoz, hogy csak még egyet hadd menthessen meg. Étlen, szomjan, sarasan, fegyver és alvás nélkül. Fizikailag és lelkileg is csoda, amit tett!
hirdetésVajon én vállalom-e, hogy fegyvertelen katona legyek?
Vajon én ellenállnék-e annak a nyomásnak, hogy fegyvert fogjak? Vajon én ellenállok-e a világ nyomásának, amikor arra buzdít, hogy tagadjam meg Jézus szeretetparancsát? Vajon az életem árán is ragaszkodom Jézushoz, amikor a fülem mellett golyók süvítenek el?
Persze a válasz összetett is lehet, és mondhatjuk, hogy – hála Istennek – nincsen világháború és már mások a körülmények. De valójában Jézus már kétezer évvel ezelőtt elmondta azt a nagyon egyszerű választ, ami körülményektől függetlenül örök érvényű és elengedhetetlen az üdvösségünkhöz! Viszont ahelyett, hogy közömbösen tekintek a történetre, jó, ha felismerem, hogy csakis úgy van értelme bárminek, ha minden cselekedetemben ott van a Szentlélek, aki Istenhez irányít! Ne tartsunk vissza semmit az életünkből, hanem ajánljunk föl mindent az Úrnak! Ahogy a jezsuiták is mondják: mindent Isten nagyobb dicsőségére!
Meg kell találnom azt a területet, ahova Isten szán, ahova megálmodott, amilyen küldetést rám bízott. Ez nem nagyképűség, illetve fontos, hogy ne váljon azzá! Az nem baj, sőt nagyon is jó, ha tudom, hogy milyen értékeim, talentumaim vannak az Úrtól!
Akkor tudom, hogy mivel tudok sáfárkodni a „piacon”. Szebben kifejezve, mivel tudok még jobban hozzájárulni ahhoz, hogy Szent Péter mosolyogva fogadjon majd odaát! Ezt felismerve az alázat ajtót nyit a valóságra, hogy tökéletesedjünk a szeretetben és Jézus új parancsát teljesítsük. Nekem nem más talentumaival kell elszámolnom majd odaát, hanem a sajátjaimmal.
Desmond T. Dos, akiről szól a film, megtalálta ezt és nem félt mindent elveszteni az evangéliumért. Szó szerint. Mindannyiunk életében van olyan pillanat, amikor döntési helyzetbe kerülünk, hogy Jézust, vagy pedig a világ álláspontját választjuk, engedünk-e a nyomásnak. A kérdés az, hogy mennyire látok messze. A holnapot nézem, vagy azt, hogy mi szolgálja az üdvösségemet? Ha ez alapján ítélném meg a mondataimat, döntéseimet, sokszor kellene bűnbánatot tartanom.
Az Úr bölcsessége, hogy éppen tegnap néztök meg a filmet, ugyanis zseniálisan mutatja be, hogy mit jelentenek a Szentírás szavai: ,,szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat”. (Lk 11, 27)
Desmond egész egyszerűen megértette a Jóisten szavát – és megtartotta!
Semmi mást nem tett, mint amihez értett, amihez kegyelmet kapott az Úrtól. Vágyott rá, hogy orvos legyen, de nem tanulhatott annak. Viszont elvégezte a felcseri kiképzést, könyvekkel is képezte magát, ahogy tudta. Isten a vágyain keresztül vezette őt, hogy a kellő pillanatban betöltse azt a missziót, amit rábíztak. Ne féljünk, mert Isten velünk és a győztes oldalon vagyunk!
Mindenkinek a maga területén kell fegyvertelen katonaként az Isten akaratát maradéktalanul teljesítve, akár az árral szemben is kitartania.
Ha valaki a sportban kapott talentumot, akkor ott tevékenykedjen úgy, hogy Isten országa épüljön. Ha valaki tanár, végezze lelkiismerettel. Ha valaki vezető, legyen bölcs és irgalmas. Ha valaki szépen tud mosogatni, akkor azt is csinálja szeretettel. Ez bármilyen talentumra igaz.
Nem mindig könnyű, de Isten sosem kér olyat, ami meghaladná a képességeinket. Illetve Neki hatalmában van megsokszorozni erőnket, hiszen – Szent Pál is írja -: „nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való.” (2Kor 3,5)
Útravalóként Desmond T. Dostól egy idézettel erősíteném meg, hogy igent mondjunk, ahogy Szűz Mária is, a fegyvertelen katonai küldetésre: „ha az ember hisz valamiben, az nem tréfadolog, mert az maga az ember”.
hirdetés
