Honnan meríthetünk bátorságot ahhoz, hogy rálépjünk arra az útra, amelyre elhívást kaptunk? És ha már az úton vagyunk, hogyan tartsunk ki az ínség idején? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresik a választ az Agapé adásának vendégei.
Az Agapé legújabb adásának témája a küldetéstudat volt. Bodó Mária műsorvezető mellett a témáról beszélgetett Dyekiss Virág néprajzkutató, Sohajdáné Samu Zsuzsanna református lelkipásztor, Bakonyi Gábor közgazdász, a Szegények Szolgái Missziós Mozgalom tagja és Zámbori Soma színművész. Mivel különböző háttérrel rendelkező, különböző hivatású vendégeket hívtak meg, tág képet kaphatunk nézőként a hivatástudatról.
A beszélgetést azzal kezdték, hogy az elhívást a Szentlélek kiáradásához, a pünkösdhöz kötötték. A vendégek szerint ahhoz, hogy a tanítványok elkezdhessék elhívásukat, kellett a Szentlélekkel való betöltekezés, a pünkösd. Hiszen sokszor gondolnánk azt, hogy nekünk ez vagy az nem menne, de a Szentlélek erejéből merítve végig tudjuk vinni azokat a dolgokat, amiket Isten nekünk szánt. Ezután kiemelték, ugyanúgy kellett a küldetéstudathoz a pünkösd előtti csöndes várakozás is, a felkészülés.
Sohajdáné Samu Zsuzsanna hozzátette:
hirdetésHa a Lélek nélkül nézünk saját küldetésünkre, elsősorban a nehézségeket, hátráltató tényezőket látjuk. A Lélekkel is látjuk a terheket, de mégis egy olyan erő vesz körül, amely nem tőlünk van.
Többen nyilatkoztak úgy a vendégek közül, mikor saját elhívásukra gondoltak, hogy Isten nem sokszor mutatja meg a nagy tervet. Legtöbbször csak a következő lépést mutatja az Ő nagy terve felé (üzen embereken keresztül, egy telefonhívás vagy üzenet formájában) és azt akarja, hogy bízz Benne.
Ezután arra a kérdésre keresték a választ a résztvevők, hogy kell-e elhívás a hivatástudathoz, küldetéshez? A református lelkésznő úgy fogalmazott, a Lélek nélkülünk is meg tudna oldani bármit, de Isten örömét leli abban, hogy kiválaszt minket. Mikor megtudjuk, hogy kiválasztott az Ő szeretetével, akkor tudjuk elfogadni az elhívásunkat is, amivel megbíz, ahova elküld.
Csodálatos, hogy azokat az ajándékokat, adottságokat, tehetséget, amit már azelőtt odaadott, hogy megtértünk volna, akkor kezdi kinyitni, mikor ránk bízza az ő isteni ügyét, hogy az Ő dicsőségére legyenek.
Különösen erős mondat volt az adásban: Ez egy különös misztérium, hogy
az Isten, aki mindenható, az esendő, törékeny emberre bízza az Ő legnagyobb csodáit. És nem fél, hogy „elszúrjuk”, mert a Szentlélekkel teljesíteni tudjuk a küldetéseinket.
Végezetül a család merült fel témaként. Hogyan vigyük el Krisztus szeretetét, üzenetét otthonunkba? Itt sok személyes történet előkerült például olyan családtagokról, akik még nem tértek meg, de nagyon szívünkön viseljük sorsukat. A legközvetlenebb környezetünkben sokszor a legnehezebb megélni a hitünket, közvetíteni szeretteink felé az Úr szeretetét.
Számomra ez az adás nagyon tanulságos volt, hiszen én az írásra tekintek úgy, mint Isten elhívására. Hiszek abban, hogy mindenkire egyénileg szabott egy küldetést, amihez a tőle kapott talentumainkat használni tudjuk.
Szigeti Boglárka
hirdetés
