Nagyné Bolla Heni, aki eredetileg nem vallásos közegben nevelkedett, egy „véletlen” folytán már fiatalon mélyen megérintődött a katolikus hit által, ám a főiskolás évek és egy korai, rövid házasság eltávolították Istentől. Megismerkedett az ezotéria különböző ágaival, miközben egyre mélyebb magányba és félelembe süllyedt. Édesanyja halála utáni mélyponton, egy evangelizációs kurzus során döbbent rá az ezotéria megtévesztő voltára, és átadta az életét Krisztusnak. Az elmúlt 25 évben élete Krisztus köré épült, megtapasztalva Isten hűségét és szeretetét. Az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség osztotta meg tanúságtételét.
„Nagyné Bolla Heni vagyok. Nem vallásos családból származom, tehát a szüleimmel nem jártunk templomba sosem. Egy véletlen folytán – persze, mint tudjuk, véletlenek nincsenek, tehát az Úr kegyelméből – elkeveredtem nyolcadik év elején egy katolikus iskolába felvételi előkészítő hittanórára. Életemben először voltam hittanon, másnap életemben először ministráltam azonnal szentmisén. Nagymamám nyáron elvitt minket görögkatolikus szertartásra, azok nagyon jók, bensőségesek voltak, de ennyi volt. Gimnazistaként Debrecenbe jártam, és egy varázslatos és számomra egészen új világban találtam magam. Ott nővérek voltak, pedig én akkor azt gondoltam, hogy apácák csak a tévéfilmekben vannak, nem tudtam, hogy léteznek még ma is.
Nagyon megragadott Jézusnak a szerelme. Annyira, hogy a szüneteket a kápolnában töltöttem, mindig az volt a fontos, hogy amint szabadidőm van, szaladtam a kápolnába, és egyszerűen Jézussal voltam.
Gyönyörű időszak volt, napi szentmisékkel, napi szentáldozással. Boldog voltam, nagyon jó volt az Úrral lenni.
Azután elkerültem főiskolára, magyar hittanári szakra mentem, és ott kezdődött el a mélyvíz. Én nem jártam se buliba, se diszkóba, sehová, viszont nagyon szerelmes lettem egy nem épp az értékrendem szerint élő srácba. De mivel tudtam, hogy ennek a kapcsolatnak nincsen jövője, végül feleségül mentem egy nálam tíz évvel idősebb emberhez, akihez igazából nem kötött semmi, erre évekkel később jöttem rá. Az volt az érdekes ott nekem, hogy „még nem vagyok 21 éves, és férjnél lehetek, majd lesz saját kis lakásunk, sütök-főzök, feleség leszek” – ez volt, amibe beleszerettem. Nagyon fiatalon hozzámentem, és pár hónapra rá természetesen elváltunk. Nem mondhatnám, hogy volt bármilyen értékrendje, viszont én mindent odaadtam neki.
Ezzel mindent el is veszítettem. Rávett arra, hogy vegyek részt egy manöken fotómodell tanfolyamon, és én belementem. Vannak szégyenteljes foltok az életemben, amiket Krisztus vére ma már tudom, hogy teljesen tisztává tett, de tettem dolgokat. Mivel vége lett ennek a házasságnak, ez hatalmas csalódás volt. Közben édesanyám daganatos beteg lett, édesapámék elkezdtek utánajárni, hogy hogyan lehetne őt gyógyítani, agykontrollba is belementek, és én is részt vettem. Én még tovább mentem, találtam kineziológust, aki energiákkal gyógyít, aztán reiki szertartásokra is jártam. Egyetlenegy dolgot mesélek ebből az időszakból nektek, hogy a szellemi világ milyen erősen működik. A széken ült az egyik tag, és négyen négy kisujjal megemeltük a széket energiából, pillanatok alatt sikerült. Tehát a gonosz jelenléte tényleg nagyon erősen létezik. Amikor a beavatási szertartás volt, akkor egy iszonyú forró, szinte lyukszerű valamit éreztem a homlokomon – zajlik a szellemvilágban a harc a lelkekért. Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk ezzel.
Azután anya nagyon beteg volt már.
Egyre mélyebbre kerültem, nagyon felszínes párkapcsolataim voltak egymás után, a tisztaság már rég nem volt sehol, azok az értékek, amik fontosak voltak számomra, teljesen eltűntek.
Nem voltam más, csak egy otthon, teljesen egyedül létező valaki, aki egyre jobban össze volt törve, féltem, és nagyon magányos voltam. Minden áldott este úgy aludtam el, hogy a telefonkészüléket magam mellé húztam, hátha keres majd valaki, de soha senki nem keresett, mert nem voltak barátaim. Anya meghalt, és azután még jobban féltem. Rettegtem akkor már a haláltól, ráadásul a volt férjem kezdett utánam nyúlni, hogy öngyilkos lesz, ha nem megyek vissza hozzá. Tudtam, hogy hazugság, de lelkileg mégis rosszul érintett. Akkor voltam 22 éves, egy naiv lány.
Egy barátnőm születésnapi ajándékaként kerültem el Ménfőcsanakra, a mai Szent András Evangelizációs Iskola alapkurzusára, a Fülöp-kurzusra. Ma ez az Új Élet kurzus. Ott voltak emberek, akik az ezotériából már megtértek, és mondták, hogy „Heni, nem jó, amiben vagy”. Nem értettem, hogy miért nem. Én korábban elhittem, hogy a papok kapták meg azt a hatalmat, hogy gyógyítsanak imádsággal, de mivel nem csinálják, ezért az Úr átadta másoknak, méghozzá az ezósoknak. Én akkor nem láttam a különbséget ezotéria és keresztény hit között.
Amikor a kurzusban a bűn témájáról volt szó, akkor az igéből felolvasott a tanító egy mondatot, amikor a Sátán megkísértette Évát, és feltette a kérdést, hogy miért parancsolta nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? A tanító elmondta, hogy a sátánnak már a kérdése hazugság. Ez nagyon mélyen megdöbbentett, és valami akkor belém hasított,
én abban a pillanatban tudtam, hogy teljes hazugság az, amiben vagyok, és amikor hazamentem, az összes könyvet elégettem. Tudtam, hogy teljesen új életet kell kezdjek, és vissza kell menjek Krisztushoz.
Az a srác, akibe szerelmes voltam fősulin, bekúszott ekkor az életembe, de mondtam neki, hogy bocsi, megtértem. Erre mondta, hogy annyira bírt mindig, olyan kis szélsőséges voltam, és hogy ez is milyen kedves, hogy most meg megtérem. Kezdeményezni akart, de mondtam, hogy figyelj, ezt most nagyon komolyan gondolom, megtértem Jézus Krisztushoz. Akkor felállt és elment, és azóta nem láttam. Hiszem, hogy az Úrnak a győzelme volt, az Úrnak a munkája, hogy akkor tényleg tudtam nemet mondani,
akkor már tudtam, hogy kihez tartozom.
Így indult el az az utam, amikor én foggal-körömmel kapaszkodtam Jézusba, jártam az Új Jeruzsálem Közösség Tűz alkalmaira. Egy alkalommal, amikor odahaza voltam, kinyitottam a Bibliát, és az Izajás 54-nél nyitotta ki számomra az Úr. „Ujjongj, meddő, aki nem szültél, vígan ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál, mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak! – mondja az Úr. Tágas helyet keress a sátradnak, feszítsd ki sátorlapjaidat, ahogy csak lehet! Húzd meg jól a köteleidet, erősen verd le cövekeidet! Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz, utódaid elfoglalják a népek birtokát, és elpusztított városokat telepítenek be. Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára többé nem emlékezel. Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek Ura a neve, és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak. Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az Úr, és mint ifjú menyasszonynak, ha megvetett volt is, ezt mondja Istened: Magadra hagytalak néhány pillanatra, de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek.”
Ez az ige azért is volt erőteljes, mert nekem volt egy olyan utam a gimnáziumban, amikor az albérletbe tartottam haza, hogy azt éreztem, hogy az Úr el akar engem jegyezni. Feltartottam a kezem, és átéltem azt, hogy gyűrűt húzott az ujjamra. Később esett le, hogy ez a jobb kezem, tehát nem jegyesének, hanem feleségének, hitvesének jegyzett el Jézus Krisztus engem.
Ez, hogy Seregek Ura az Ő neve, a te alkotód, a férjed, itt olyan erővel visszaköszön! Tudtam, hogy ez az ige nekem szól, és hogy Jézus Krisztus hűséges, és bár én nem voltam hűséges, Ő nem hagyott el. Megmentett, a nagyon durva szakadékba nem engedte, hogy bezuhanjak. Voltak csúnya dolgok, voltak szégyenteli dolgok, de hála legyen az Úristennek, hogy megtartott és újra utánam nyúlt!
A megtérésem óta eltelt 25 év, és azt látom, hogy a Názáreti Jézus Krisztus állandóan égő, izzó szerelemmel van felém,
és állandóan lángoló szerelemmel ment végig a keresztúton, és halt meg értem és helyettem. Ő a hűségével jelen van, megtart és hordoz. Ma már elmondhatom, hogy az életemnek a középpontja Jézus Krisztus, és hálát adok azért, hogy van családom, van egy drága férjem, aki nap mint nap meghal magának azért, hogy nekem életem lehessen.
Áldalak téged Mennyei Atyám azért, hogy te engem nem hagytál el. Áldalak téged, názáreti Jézus Krisztus, hogy te az enyém vagy, és én a tiéd lehetek. Áldott legyél drága Szentlélek, aki ma is kiárasztod a te szerelmedet és kegyelmedet, hogy életem legyen. Ámen.”
hirdetés
