2025. 05. 20.

Új, közös bibliafordítás születik – interjú Dr. Pecsuk Ottóval az ökumenikus Bibliáról

Miért van szükség egy közös, ökumenikus bibliafordításra a 21. században? Hogyan tudja megszólítani ez a kezdeményezés a fiatalokat, és miért fontos a közös tanúságtétel korunk társadalmában? Dr. Pecsuk Ottó református lelkipásztor, a Magyar Bibliatársulat főtitkára a 777-nek adott interjúban mesélt a felekezetközi összefogás kihívásairól és céljairól, valamint arról is, hogyan készül egy olyan Biblia, amely valóban megszólíthatja a mai embereket – legyenek akár katolikusok, protestánsok vagy kereső fiatalok. Ez a fordítás sokak számára lehet az első lépés az ige újrafelfedezéséhez.

Mi a célja annak, hogy készüljön egy ökumenikus Biblia? Miben lesz ez más, mint az eddigi fordítások?

Azt gondoljuk, olyan társadalomban élünk, ahol az emberek egyre kisebb százalékát határozza meg, hogy konkrétan melyik felekezethez kötődnek. Úgy is mondhatjuk, hogy a társadalom szekularizációjában inkább az erősödik fel, hogy valaki Krisztust követi vagy nem. Hogy Krisztust katolikusként, baptistaként, reformátusként követi, az – nem azt mondom, hogy másodlagos, de mindenféleképpen – kisebb jelentőségű, mint az, hogy követi-e Jézust vagy sem.

Ezért a Szentírás, amely egyre fontosabb a katolikus teológiában és a katolikus egyház kegyességében is, egy közös pontunk. A Biblia megelőz minket, egyházakat, és az alapja valahol az egyházi életünknek. Éppen ezért fontos lenne, hogy közösen tudjuk a társadalomnak ajánlani, hogy a Bibliát érdemes olvasni. II. János Pál pápa deklarálta a 2000-es évek legelején, hogy Európa újra misszionálásra szorul. Egy közös bibliafordítás ebben a misszióban nagyon fontos lenne a közös tanúságtétel miatt.

Azért is fontos egy ilyen ökumenikus Biblia, mert vannak – nem is kis számban – vegyes családok, ahol mondjuk katolikus az édesapa, református az édesanya, és ahol sokszor a gyerekek is követik vagy az egyik, vagy a másik szülőnek a felekezetét. Ezekben a családokban nagyon szép gesztus lenne, hogy van egy közös ökumenikus Biblia, amelyik akár a családi alkalmaknak vagy a gyerekek olvasásának a Bibliája lehetne.

hirdetés

Meg kell említeni az ökumenikus alkalmakat is, hiszen van ökumenikus mozgalom és együttműködés, amelynek vannak eseményei, évről évre több is, ezeken adná magát, hogy egy ökumenikus bibliafordítás legyen az alap. Összességében tehát

nem a hagyományos bibliafordítások riválisa lenne ez, hanem egy új helyzetre válaszolna, egy új igényt elégítene ki.

Ha ez egy jó bibliafordítás – tehát olyan Biblia, amit jó olvasni -, akkor pedig mindegy, hogy milyen szándékból, de megteremti, megtalálja az olvasókat. Szeretnénk, hogy ez egy valóban olvasmányos, könnyen érthető bibliafordítás legyen, ami a fiatalok számára is vonzóbbá teheti a bibliaolvasást.

Mik voltak az ökumenikus bibliafordítás előzményei? Hogy kezdődött az együttműködés a felekezetek között e kapcsán?

Ennek a története ott kezdődik, hogy 1988 óta foglalkoztatja az egyházakat, hogy egy ökumenikus Bibliát csinálni kellene – tehát van egy most már lassan negyvenéves adósságunk. Martini bíboros – aki milánói érsek volt és nemrég halt meg – volt a közös bibliafordítások nagy apostola a katolikus egyházon belül. Ő tette fel a kérdést a bibliatársulatok világgyűlésén, hogy Magyarországon ilyen Biblia miért nincs, és objektív választ nem tudtak adni az egyházak erre. Nyilván van egy nehéz történeti együttműködés a katolikus és a protestáns egyházak között, de ma, a XXI. században igazán nem indokolja ezt semmi. Az ökumenikus Biblia előkészületei hol elkezdődtek és abbamaradtak, hol pedig fölélénkültek újra, és most úgy tűnt, hogy van szándék arra, hogy valóban elkezdjük a munkát, ezt Erdő Péter bíboros úr is kifejezte. Mi a Magyar Bibliatársulatnál 12 felekezetnek a bibliamunkáját koordináljuk, és mindig nyitottak voltunk erre az ökumenikus fordításra, így elindult az együttműködés.

A 2008-as Biblia éve is az mutatta meg, hogy lehetséges, hogy a katolikus egyház és a protestánsok együttműködjenek valamiben, ami a Bibliáról szól, és már akkor fölvetődött az ötlet. Fontos momentum volt az is, hogy 2014-ben megjelentettük az új fordítású Bibliának a legújabb revízióját (RÚF 2014). Lelkes ünnepség volt, ahol fölvetették, hogy miért nem folytatjuk ezt úgy, hogy legyen egy katolikusokkal közös bibliafordítás is? Tehát több irányból jöttek ezek a kezdeményezések, és elkezdtünk együtt dolgozni, nagyjából 2018-ban.

Fotó: Hurta Hajnalka/Református.hu

Kik lesznek a célközönség?

Elsősorban a fiatalok, a 30 év alattiak lesznek a célközönség. Nem mintha az idősekről lemondanánk, de azért az idősek egyrészt kevésbé váltják le azt, amit megszoktak, tehát ha van egy kedvenc bibliafordításuk, akkor azt olvassák és kész. Illetve az idősebb ember már nehezebben vált olvasási szokást is, tehát minden szempontból érdemesebb a fiatalokat megszólítani.

Van egy friss felmérés, amelyet a Gallup készített a bibliatársulatok számára, és ez azt mutatja, hogy

Magyarországon a fiataloknak kevesebb mint 10 százalékát érdekli egyáltalán a Biblia.

Ez megdöbbentően kis szám, hiszen ebben már benne vannak az egyházba járó és Bibliát olvasó fiatalok is. Tehát mindenképpen azt kell megcéloznunk, hogy ennek a fiatal, 15-29 éves korosztálynak kínáljunk egy olyan lehetőséget, hogy ha bátorítjuk őket a bibliaolvasásra, akkor ne egy régi fordítást adjunk a kezükbe, hanem egy olyat, amelyet könnyebben tudnak érteni.

Említette a missziós célt is. Ez azt is jelenti, hogy szeretnék, ha olyanokhoz is eljutna ez az újabb fordítás, akik egyébként még nem olvasták korábban a Bibliát?

Abszolút. Nagyon kevesen olvasnak Bibliát. Szokták mondani, hogy a Biblia a világ legnagyobb példányszámban kiadott és legkevésbé olvasott könyve. Ez nyilván kicsit túlzás, de arra a kontrasztra mutat rá, hogy bár sok tízmillió példány jelenik meg évente, annak valójában töredéke az, amely aktív használatba kerül. Mi – a Magyar Bibliatársulatnál – körülbelül 40 ezer példányt terjesztünk és nagyjából a katolikus egyház is hasonló számokat mondhat – de ez nem jelenti azt, hogy 50-70 ezer emberrel többen olvassák minden évben a Bibliát, ez nem igaz. Új olvasókat kell szerezni a Bibliának.

Hogyan végzi a munka koordinálását? Milyen felekezetek, és hányan végzik a munkát?

A felekezetek a Magyar Bibliatársulathoz tartozó egyházak, ebben a katolikus egyház nincs benne, de az összes protestáns egyház és a magyar ortodox egyházmegye a részét képezi. Tehát ide tartozik a református, evangélikus, baptista, metodista, unitárius, pünkösdi, adventista egyház, ezeknek adjuk ki a Bibliát – és ehhez most a katolikus egyház által fölállított munkacsoport is csatlakozik. Mi is jelöltünk ebbe a fordítói munkacsoportba fordítókat. A nagy csoport nyolc emberből áll, a konkrét munkacsoport pedig négy fő, akik a szöveget készítik elő. Emellett ott van ötödikként a nyelvi lektor, akinek nagyon fontos szerepe van. Ő nem az egyházak képviselője, és nem bibliatudós, hanem egy író: ő az, aki a szöveget elkészíti és aztán ezt formázzák a bibliatudósok, hogy pontos legyen a szöveg. De magát az alapszöveget tulajdonképpen ez az írónő készíti, aki mint egy irodalmi alkotást megfogalmazza, nyilván meglévő forrásokból, segédanyagokból. De ő maga nem héber és görög, hanem magyar nyelvű szakember. Azért fontos ez a fajta munkamódszer, hogy olvasmányos, jó legyen a Biblia szövege.

Tehát a nyelvezetre is nagy hangsúlyt fektetnek ezek szerint.

Igen, a hagyományos bibliafordításban általában az alapszöveg felől közelítünk az olvasó felé. Vagyis nagyjából készítünk egy szó szerinti fordítást, és abból teszünk engedményeket az olvashatóság kedvéért, egyre inkább módosítjuk azért, hogy érthető legyen. Itt viszont megfordul a munkamódszer és az olvasó számára jól érthető szöveg készül, azt pedig hosszasan elemzik és módosítják a bibliatudósok, hogy minél pontosabban tükrözze a Biblia eredeti szövegét. Ez általában azt eredményezi, hogy hatékonyabban lehet így jó stílusú magyar szöveget készíteni.

Így, hogy többféle felekezet vesz részt benne, mennyire tud gördülékeny lenni a munka? Gondolok itt például arra, hogy mások a bevett szavak katolikusok és protestánsok között.

Kevéssé tud gördülékeny lenni, tehát nehéz folyamat emiatt, hogy nem házon belül készül. Szokták mondani, hogy ha azt akarod, hogy gyorsan kész legyél valamivel, akkor csináld meg te magad. De itt a lényeg az együttműködés, tehát lassabb emiatt. Tegyük hozzá, hogy a Covid-járvány is megakasztotta másfél-két évre a folyamatot, de azóta újraéledt.

Most körülbelül ott tartunk, hogy

megjelent két próbakiadás: Péter első levele, illetve Ruth könyve az Ószövetségből – ezeket jóvá is hagyták az egyházak.

Ezek mellett nagyjából készen van már a Bírák könyve és Sámuel első könyve, az Újszövetségben pedig Márk és Máté evangéliuma is már nagyon jól áll.

A két próbakiadásra milyen visszajelzések érkeztek eddig?

Legfőképp pozitívak. Érkeztek kritikus megjegyzések is, de azokat még vizsgáljuk. Amikor nagyon konkrét változtatási javaslatok vagy javítások vannak, az egy nagyon hosszadalmas folyamat, azokat meg szoktuk nézni, hogy mennyire jogosak. De az egymondatos észrevételek azok, hogy üdvözlik és örülnek neki az emberek.

És – ezek szerint – amint elkészül egy újabb könyv, azt mindig közzé fogják tenni?

Igyekszünk, igen. Talán nem minden könyvet, de könyvcsoportokat igen, például a mózesi könyvek vagy Sámuel könyvei megjelenhetnek egyben, hiszen összefüggő történetek. De akár egy-egy evangéliumot önmagában is érdemes megjelentetni, ezeket majd meglátjuk.

A próbakiadás azért fontos, mert annak egyfajta jóváhagyási szerepe van: az erre érkező olvasói reakciók győzhetik meg az egyházakat arról, hogy ezt a munkát érdemes folytatni. Ha pedig már megvan a zöld lámpa, akkor a többi megjelenésnek az a szerepe, hogy az olvasóinkat tájékoztassuk, hogy a munka folyik, és aki szeretné, az nyomon tudja követni. Aki várja már ezeket a könyveket, az kaphat újabb fejezeteket, és akkor nem az van, hogy beharangoztuk, aztán 10 év múlva előállunk egy kész fordítással, hanem van egyfajta folyamatosság. Ezért jelennek meg ezek a füzetek vagy könyvek.

Tényleg több mint tíz év lehet, mire elkészül a teljes ökumenikus Biblia?

A teljes Biblia igen. Nem beszélve arról, hogy a katolikus Ószövetségben hét könyvvel több van, mint a protestánsban, azokat is nagy gondossággal lefordítjuk. Úgyhogy az Ó- és az Újszövetség együtt biztos, hogy alsó hangon tíz év, és az azt jelenti, hogy minden feltétel adott, az emberi munkaerő és az anyagi források is. Ezek még azért bizonyos értelemben kérdőjeles dolgok, hogy hogyan tudjuk ezt finanszírozni, de reménykedünk abban, hogy ha megkapjuk a végső zöld utat, akkor ennek lesz anyagi támogatása is az egyházak részéről.

Tervezik majd nyomtatásban is megjelentetni?

Természetesen. De ez jó kérdés, mert most már az elsődleges médium, megkockáztatom, hogy nem a könyvformátum, hanem elsősorban ennek online formában kell rendelkezésre állnia. Egy Biblia azért úgy teljes, hogy könyvben is kapható, de pont amiatt, hogy ez nem a liturgikus bibliahasználatnak a Bibliája, nem a fő bibliakiadása az egyházaknak, ennél ez egy alternatív megoldás, hogy ki is adjuk. Nagyon reméljük, hogy közös, katolikus-protestáns kiadás lesz, akár a Szent István Társulat és a Kálvin Kiadó, Luther Kiadó együttműködésében kézbe is adhatjuk majd. De online formában már addigra ismertnek kell lenni ennek a fordításnak.

Mára azért tényleg sokan az okostelefonjukon olvassák, meg hasonló eszközökön.

Persze, és ahogy a célközönséget említettem, az a 15-29 éves korosztály, amelyik már egyre kevésbé olvas nyomtatott könyveket, hanem inkább a mobiltelefonján, az e-olvasóján vagy a tabletjén olvas könyveket.

Hogyan hat ez a fordítási munka az Ön személyes hitéletére? Változott valami a bibliaolvasási szokásaiban?

Igen is, meg nem is. Abból a szempontból mindenképpen, hogy annyi időt töltök ezzel a készülő szöveggel, hogy ez mindenféleképpen a szívemhez nő és egyfajta

felelősséget érzek azért, hogy ez a megfogalmazás méltó legyen a tartalomhoz, Isten igéjéhez.

Abból a szempontból meg nem, hogy én gyakorlatilag ezzel töltöm az életem. Tanítok a teológián lelkészhallgatókat a Bibliára, bibliatársulati munkatársként pedig Bibliát adunk ki, fordítunk, terjesztünk, népszerűsítünk, tehát ilyen értelemben nem, de abban igen, hogy egy új születik meg, és annak a méltó voltán bábáskodni kell és óvni, amennyire lehet. Születik valami új, és ez az embert örömmel és felelősséggel tölti el.

Borítókép - Fotó: Kalocsai Richárd/ reformatus.hu
Interjú Szilágyi Anna
hirdetés