Mi történik a testünkben, amikor imádkozunk? Milyen hatást vált ki, ha egy-egy szentírási jelenetet magunk elé képzelünk, mélyen átélve azokat? Hogyan tükrözik egyes igék az idegrendszeri folyamatainkat? Mindezekről beszélt Dr. Rochlitz Zsuzsa orvosi egyetemet végzett lelkigondozó, a Megértés Háza közösségi oldalára feltöltött videójában.
A képileg elképzelt szentírási helyekhez kapcsolódó imamód során nagyon érdekes folyamatok játszódnak le a testünkben.
„Amikor valamit részletesen, minden érzékszervünk felhasználásával elképzelünk, vagyis belülről ízlelünk egy szentírási helyet, akkor elképzeljük a színeket, a résztvevő személyeket, a mozgásokat, halljuk a hangokat, érezzük az illatokat, a lábunk alatt a talajt, vagy akár a szél simogatását az arcunkon. Ilyenkor működésbe lépnek a tükörneuronjaunk, amelyek arra szolgálnak, hogy egy helyzetben lévő érzelmeket felmérjék és elindítsák bennünk. Így részt tudunk venni annak a szentírási helynek a pillanatnyi világában.
Így tud több ezer év távlatából Isten – aki a Bibliából szól hozzánk – minket is most, a jelenben megszólítani.
Ha mélyen átéljük az érzelmeket, és nem agyalunk, nem véleményezünk, nem ítélkezünk, akkor olyan intuíciókat élhetünk át, amelyekre utólag nézve rájöhetünk, hogy nem belőlünk fakadt, hanem Isten szólított meg. Ennek tehát az ad teret, ha valóban az érzelmeinkkel vagyunk jelen. Erről is beszél Jézus, amikor azt mondja, hogy legyetek olyanok, mint a kisgyermekek. Hiszen ők valóban az érzelmeikben élnek, bizalommal vannak, kreatívak, át tudják engedni magukat a pillanatnak.
Sokszor olvassuk az igében, hogy a kőszív helyett hússzívet ad nekünk Isten, vagy hogy Ő a megtört szívet szereti. Ez azt jelenti, hogy nincs körülötte páncél, hanem valóban érezni tudunk a szívünkkel. Ma már biológiai tudásunk van arról, hogy az érzelmeink nem a szívünkben keletkeznek, ugyanakkor nagy hatással vannak a szívünkre. Csak hát a Bibliában még nem tudták azt írni, hogy „a zsigeri idegrendszer működésén keresztül a szívetek másképp fog működni” – de nyilvánvaló, hogy amikor nagy érzelmeket érzünk, az kihat a szívünkre. Néha akkorát dobban, hogy azt már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Vagy elakad a lélegzetünk, ami szintén egy vegetatív idegrendszeri reflex. A régiek tehát szimbólumokkal fejezték ki, hogy az idegrendszerünkben történik valami fontos dolog, és az a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszerre is áttevődik, ezen keresztül fogja befolyásolni a belső szerveink működését.
Aztán ott van az a mondás, hogy az Úr ismeri a veséimet. Ez mit jelent? A mellékvesében termelődik adrenalin, noradrenalin, ha erőteljes indulataink vannak, a mellékvesekéreg pedig a stresszhormonokat termeli.
Az Úr tehát ismeri az összes indulatunkat, vagyis ismeri a veséinket,
hogy azok éppen mennyi stresszhormont vagy adrenalint termelnek. Ez kihat a szervezetünkre, hiszen a sok stressz betegségeket okozhat, a sok harag magas vérnyomást és sok minden mást. Ezért mondja Isten, hogy ne ítéljetek; hogy ne nyugodjon le a nap a haragotokkal; meg hogy milyen sokszor kell megbocsátani. Mert amikor túl sok indulat van bennünk, arra a szervezetünk úgy reagál, hogy a belső szerveinket hosszútávon károsító anyagokat termel. Mindezek ellen mondja az Úr, hogy ne ítéljünk és hogy bocsássunk meg.”
Forrás: Megértés Háza