A bűnök nagyjából több, mint fele a nyelv által történik. Ha belegondolunk, elég drámai, hogy mennyi sérülést és bűnt kerülhetnénk el csupán azzal, hogy csendben maradunk. Nem tűnik nehéznek, sőt, egészen degradálhatnánk a jelentőségét, amíg ki nem próbáljuk, hogy milyen egy picit csendesebben részt venni egy baráti beszélgetésben.
A Szentírásban Jézus, Szent Pál, Sirák fia mind-mind kiemelik a nyelvnek, a beszédnek a jelentőségét. Ha valaki ma figyelt/figyelni fog a szentmisén felolvasott részekre, feltűnhet, hogy kiemelt szerepe van annak, hogy mit mondunk, hogyan beszélünk másokról.:
„Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? ”(Lk 6,41-42)
Egyszerűnek tűnhet hallgatni, de én azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem megy olyan könnyen és gyorsan néha, mint gondolhatnánk.
Fotó: unplash
Egy pap a következő tanácsokat adta nekem arra az esetre, hogy ne bántsak meg másokat, valamint, hogy ne essek az ítélkezés és a gőg hibájába:
- Amikor gyorsan rávágnám a választ, akkor inkább maradjak csendben és mondjak el egy gyors fohászt
- Ezután gondoljak arra, hogy én sem vagyok tökéletes – fő tanács tehát: először fohászkodni, majd gondolkodni és csak utána cselekedni!
- Próbáljam meglátni a másik jó tulajdonságát
- Dicsérjem meg a másikat, hiszen ez is egy olyan eszköz, amivel áldássá válhatunk mások számára!
Fotó: unplash
„…az ember értékét pedig a beszéde szabja meg. A fák gyümölcse szerint becsülik meg a kertet, az embert szavai alapján ítélik meg. Ne magasztalj senkit, amíg nem beszélt, mert ez az ember legjobb próbája.” (Sir 27, 5-8)
Így kevesebbet kell „takarítani”, vagyis bocsánatot kérni… Nem véletlen, hogy szinte kivétel nélkül mindegyik szent naponta töltött időt csendben az Úrral, az Ő hangjára figyelve, távol a világ zajától.
Ez ahhoz hasonlítható, mint hogyha a házastársaddal csak egy forgalmas út mellett beszélnétek napi 5 percet.
Szerintem ez nem lesz egy tartós, sziklára épült kapcsolat… Ha nem szántok arra időt, hogy megismerjétek a másik gondolatait, érzéseit, akkor nehezebb a másikkal együttműködni, szeretni őt.
Szintén ettől a paptól hallottam azt is, hogy vannak bizony az előnyei a hallgatásnak:
- Ha valaki állandóan beszél, akkor egy idő után eltűnhetnek mellőle az emberek
- Ha ritkábban szólalunk meg, több időnk van gondolkozni, akkor tényleg mondhatunk bölcset, amivel a segítségére lehetünk másoknak!
- Ha hallgatunk, akkor ezerszer jobban megismerhetjük a másikat, a szituációt, hiszen már nem magunkra figyelünk, így ezáltal rengeteg apró információt tudhatunk meg, amik segíthetnek az életben.
- Szeretettel vegyes tisztelettel fordulhatnak az ilyen ember felé tanácsért, támogatásért, hiszen a csendben jó eséllyel fogjuk meghallani Isten hangját ebben a zajos világban!
Fotó: unplush
„Hisz a szív bőségéből beszél a száj.” (Lk 6,45) – mondja Jézus az evangéliumban.
Úgyhogy úgy érzem, hogy az idei Nagyböjtben erre vezet a Szentlélek, hogy tanuljak meg hallgatni, másokra figyelni, bölcsen beszélni!
És ha úgy nézzük ez is lemondás: kevesebb felesleges szóval több időm jut szeretni, hiszen Pio atya is mondta, hogy: Szeresd a csendet, mert a sok beszéd nem bűn nélkül való!”
hirdetés
