Németh Letícia 2025. 01. 28.

A férfi és női lét különbsége és összetartozása – ahogyan a teológia látja

Megrendezték a Föld ,,show”-ja c. előadássorozat következő részét, melynek meghívott vendége ezúttal Dr. Papp Miklós, görögkatolikus atya, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára volt. Az este témája ezúttal a férfi- női lét különbsége és összetartozása volt,- teológiai szemmel.

Mindenekelőtt fontos leszögezni két dolgot – kezd bele Miklós atya az előadásba. A férfi és a női lét témaköre manapság egy nagyon átpolitizált téma, éppen ezért nagyon figyelmesen, kritikával kell szemlélni a tudományos kutatásokat. Továbbá, az ember misztérium. A férfi és női lét nem csak biológia, akármennyire is kutatjuk különböző segédtudományok használatával is, titok marad. Máshogyan, személyesen vagyunk nők és férfiak, s az általánosítás ellenére is fontos a témával foglalkozni, és beszélni róla.

Két kérdést tesz fel ezután az atya, melyeken érdemes elgondolkodni. Elsőként azt kérdezi: Mit csodálsz a másik nemben? Majd másodikként azt; Mi bosszant a másik nemben? Ha ezeken elmélkedünk, nem tart sokáig észrevennünk a különbségeket.

Nem mehetünk el szó nélkül azonban egy nagyon fontos dolog mellett. A különbözőségek előtt hangsúlyozni kell az azonosságot (ami nem egyformaság): azonos bennük a személyes méltóságunk. Van önértékünk, mindannyiunkat Isten teremtett.

hirdetés

Mindannyian Isten ikonjai vagyunk!

A biológiai adottság és az alakítás szabadságát két véglettel szemléltetjük:

A biologizmus szerint, a biológiai neme mindenkit szorosan fog, a biológiai nem szerintük teljesen behatárolja a férfias-nőies szerepeinket, és ebből fakadnak az olyasfajta sztereotípiák, miszerint férfiatlan dolog mosogatni, vagy, hogy egy nő ne legyen a munkahelyén vezető.
Ezzel szemben a gender ideológiája azt vallja, hogy mindenen lehet változtatni, a biológiai nemünk semmilyen adottságot nem ad, úgy változtatjuk, ahogy akarjuk.

Érdekes, hogy valójában a gender fogalmát először a feminizmus kezdi el használni. Szerintük nem elég nőnek születni, nővé kell válni. Azaz az adott biológiai nemünket munkával ki kell bontakoztatni. A kereszténység hasonlót vall: az Isten bevon minket a saját teremtésünkbe, az ajándékba kapott biológiai nemünket valósítsuk meg személyes módon. A teremtés folyamatosan zajlik, Isten egy fejlődő világot alkotott, azaz fiúként részt veszünk önmagunk férfivá teremtésében, leányként önmagunk nővé teremtésében.

Ha belátjuk, hogy a férfi és a nő személyes méltósága azonos, s hogy az alakítás szabadsága nem korlátlan, akkor merhetünk bátrabban beszélni a férfi és a nő különbségeiről is.

Már biológiailag látjuk: kell a két nem az élet stabilitásához és változatosságához. Kell a két nem a genetikai variációkhoz, de mégsem kell 8 nem, csak stabilan kettő. Aztán az élet minden szintjén igazolódik a két törvény: szükség van a stabilitásra és a rugalmasságra, csakúgy, mint egy jól működő párkapcsolatban, a munka világában, az egyházban. Ám ma világ egyoldalúan a rugalmasságra nevel, „legyél kész a munkahely váltásra”, „ha valami nem működik azt engedd el”, de nem beszél arról, hogy mennyire nagy szükség van a stabilitásra is, a cölöpökre is, mint szilárd alapokra, melyekre építeni lehet.

A férfi és a nő biológiai különbségei között szembeötlő a ciklikusság. Tévedés az, hogy a férfiaknál is vannak ciklusok, ez a fajta jelenség kizárólag a nőknél fedezhető fel. Egy férfi élete végéig termékeny marad, ezért könnyebben „halogatja” a családalapítást. Mindez nem mondható el a nőről, éppen ezért egy nő „nem ér rá várni” a házassággal. A férfiaknak ezt fontos felismerniük, hogy ne könnyelműsködjenek se a nő, se a saját termékenységükkel, amikor pl. halogatják a döntést azt elköteleződésről.

Szintén van különbözőség az agyműködésben. Mindez pedig az evolúcióra vezethető vissza. A férfiak térlátása sokkal fejlettebb, azonban a kommunikációjuk más, mint a nőé. Ezért is olyan fontos, hogy egy párkapcsolatban, majd pedig a házasságban nagy hangsúly legyen a kommunikáción.

A férfinak pedig meg kell tanulnia kimondani az érzéseit.

Sikeres lesz az a férfi, aki tud kommunikálni – mondja az atya. Egy férfi gondolkodásmódja analitikus, rendszerező, míg a nőé sok irányba terjed, részletekre figyelő. Ez gyakran ütközik, azonban valójában kiegészíti egymást. Figyelni kell egymásra, a nőnek meg kell tanulnia, hogy a férfi, ha figyel, akkor egy dologra képes csak irányítani a figyelmét, a férfinak pedig észre kell vennie, hogy a nő a részletekre koncentrál, mindent észrevesz és ezt türelemmel kell kezelnie.

Fotó: Pexels

Törékenység

Általánosan kijelenthető, hogy a férfiak 6-8 évvel kevesebbet élnek, mint a nők. A férfi szexuálisan korábban érik, azonban a ciklikusság hiánya miatt halogat, ebből gyakran az következik, hogy élete felét elköteleződés nélkül éli, olykor tartósan szexuális bűnökben. „Időben kell családot alapítani” – hívja fel ismét a figyelmet Miklós atya, a férfinak és a nőnek is az a jó. A férfi biológiai törékenységéből következik az is: jobban figyelnie kell a testi egészségére, legyen fontos a sport, az egészséges életmód, a stressz kezelése.

Krisztus Karácsonykor testé lett, a keresztény ember pedig gyakran lenézi a testét, s ez méltatlan Krisztushoz és a keresztény életformához.

Eltér az értelmi és az érzelmi intelligencia is. Nehéz kutatások folynak ezen a területen, s azt látjuk: bizonyos típusú feladatokat általában jobban oldanak meg a férfiak, s vannak olyanok, melyeket jobban a nők. A férfiaknál a logikai gondolkodás, a térbeli látás erősebb lehet, míg a nőknél fejlettebb lehet az érzelmi intelligencia, a szociális érzékenység. Például egy anya ösztönösen, tanulás nélkül meg tudja különböztetni a gyermeke sírásmódjait, tudja, hogy mi mit jelent a babánál.

Talán azt is kijelenthetjük: a nő sokkal előbb megérzi, ha egy kapcsolat már nem jó, ha földrengés készül elő a párkapcsolat, a családi élet szintjén, ezért a férfinak nagyon is érdemes figyelnie a nő jelzéseire. A vitáknál is észrevehető a különbség: míg a férfi értelemből, racionalitással próbálja a feszültséget megoldani, addig a nő sokkal inkább az érzelmeire támaszkodik. Egy vitás helyzetnél az első szakasz az érzelmi ütközés. Tudatosítsuk, hogy ez nem bűn, a jó vita szükséges a fejlődéshez. Akit egy téma érzékenyen érint, az érzelmileg reagálni fog rá – s ez jó, egészséges, szó sincs bűnről. Bűnné akkor válik, ha elnyomjuk a másikat, vagy nem tudjuk uralni az agressziót, s a vita bántássá lesz. A vita második szakaszban jöhet a tudatosabb munka, amikor az érzelmi ütközés után jön az értelmes körüljárása, megvitatása a dolgoknak. Alázatosan tudni kell, hogy a férfi és a nő szemüvege is jó, de csak egyetlen szemszög – ezért érdemes összeadni, ki hogy látja a jelent és a lehetséges jövőt.

Közösség- környezet

A férfi és a nő egyaránt közösségi lény, azonban eltérő módokon vagyunk jelen a közösségeinkben. Ismét visszavezethető minden az őskorra. A férfiak csapatban mentek vadászni, egymásra voltak utalva ezeken az alkalmakon, az ősi 20-25-fős nagycsaládok magja 8-10 férfi rokonsága és együttműködése volt. Ez a fajta összetartozás a barátság alapja. A férfiaknak nagy szüksége van a csapatra, ahol motiválják egymást, ahol fel tudnak nézni a másikra.

Veszélyezettet az a férfi, akinek nincsen társasága, aki önfejűvé válhat, akit nem motiválnak más férfiak példái,

akivel nem lehet együttműködni. Éppen ezért nagyon fontosak a férfikörök gyarapodásai, jelenlétei az egyházban is. Míg a férfi vadászott, addig a nők kosarat fontak, gyűjtögettek, beszélgettek, sok mindent másokkal együtt csináltak, mert veszélyes volt egyedül maradni. Innen is ered, hogy a nők szociálisabban érzékenyebbek, szeretnek egymással is beszélgetni.

Ezek az ősi viselkedések bennünk vannak: reálisabban fog élni, akinek van ilyen jellegű önismerete, és könnyebben tud együtt élni a másik nemmel, ha van az ő ősi viselkedéséről is ismerete. Az evolúciós pszichológia sokat fel tud ebből tárni, érdemes kicsit elmélyülni benne.

Fotó: Dreamstime.com

Férfivá és nővé érés

Több szakaszra bonható, egy életen át tartó folyamat, minden életszakaszban van dolgunk a férfiasságunkkal, illetve nőiességünkkel. Az első kb. húsz évben az ember kísérletezik, keresi önmagát, próbálkozik a neme megélésével: ilyenkor sok lehet a külsőség, mintegy „színpadon” előadja a férfi a macsómentalitást, a nő a cicababa mentalitást, hogy „nagyon férfi, ill. nagyon nő vagyok”. Ebben a fejlődésben fontos állomás lesz, amikor találkozunk a másik nemmel, a valódi szerelemmel, a másik nem reális igényeivel. Ekkor már nem akarunk annyira macsók vagy cicababák lenni, hanem igaz társak. Az életközép táján szintén fejlődési ugrásnak kell történnie: ilyenkor nagyon fontos az azonos nemű példakép, rokon, barát mintája, akik már nemcsak a családnak, a szerelemnek élnek, hanem nyitnak, és nagyban szeretnek. A családon túl van energiájuk tágabban szeretni: önkéntesen segíteni másoknak, az egyházban szolgálni, besegíteni a karitászba stb. Végül időskorunkban is van dolgunk a nemünkkel: máshogy öregedünk meg – de erről majd akkor beszélünk.

És mit tanít a teológia?

Az ember Istenképű, a különbségeket pedig Isten akarja. A két nem összetartozik, kiegészíti egymást.

Isten Évát ajándékba viszi Ádámnak.

Itt ajánlja az atya, a hallgató, én pedig a kedves olvasó figyelmébe a 2004-es hittani kongregáció szövegét, mely a férfi és női létről tanít.

Nem mehetünk el a tény mellet, mely szerint a nemünknek megfelelően sajátosan szeretünk. Megkülönböztethetjük a szeretetben az átölelő és a sürgető szeretetet. Mindkettő mindkét nemben jelen van, de polarizáltan: a nőies szeretetben több az anyáskodás, az elfogadás, az irgalom, a férfias szeretetben van határmeghúzás, keménység, fontos a teljesítmény. Azonban a világháborúk kegyetlenkedései után a szeretet „redukálódott” az átölelő, a csak elfogadó szeretetre, melynek egyik következménye az is, hogy a férfiak a mai korban „elnőiesedtek”, hiányoznak a határmeghúzások, a férfias pontosság és a kemény szeretet, melyre egyaránt szükség van az egészséges párkapcsolat, a család, az egyház, de a társadalom szempontjából is. Kifejezetten a gyermekneveléskor fontos, hogy mindkét szeretet jelen legyen, kifejezetten kell a férfias szeretet a családba, amely megtartó cölöpként szolgál, s ami mellett a nő nőies tud lenni, nem kell átvennie a nadrágot, s nem lesz a gyereknek két anyja…
A nőben sokkal inkább jelen van az átölelő szeretet. Nők, öleljétek át a testeteket, legyetek igényesek magatokra! Fontos a női ápoltság és vonzerő, a férfiért igenis versenyezni kell – Isten hagyja a természetes versenyt, a keresést. Aki akar családot, az vegye komolyan a vonzerőt, az ápoltságot, de a szabad keresést is.

Az egyházban is mintha a Krisztusban megjelenő gyöngéd szeretet sokkal több figyelmet és teret kapna, mint a keményen szerető Krisztus. Holott Krisztusban látjuk az erős férfit is, akinek hatalmas a teherbírása, képes egész nap tanítani, vándorolni, néha bizony kemény szavakat használ, beleáll a konfliktusokba, tud korbáccsal nagyon kemény határt húzni a templomban illetlen viselkedésnek, s felveszi a keresztet.