Hiszek abban, hogy nem véletlen, hogy mikor kerül a kezünkbe egy könyv, főleg ha épp nagyon vágyakozunk Isten iránt. Én éppen ilyen Istenre éhes, sóvárgó állapotban emeltem le a polcról az Istenem, hol vagy? című könyvet, amelyet John Bevere keresztény szolgáló írt. Annyira megragadott a könyv több üzenete is, hogy szeretném egy részletét most megosztani veletek. Kemény sorok, amelyek tükröt tartanak, ugyanakkor képesek közelebb vinni minket Krisztushoz.
Sokan, akik Krisztust követik, egy idő után eljutnak abba a komfortzónába, ahol már nem törekszenek elmélyülni Istenben, pusztán csak fenntartani azt, amire már eljutottak. Már nem keresik Istent. Megelégednek a saját állapotukkal, mert másokhoz mérik magukat, vagy mert úgy gondolják, hogy az elég. Ezen a ponton feladják az Isten személyének mélyebb megismerése iránti törekvést. A mindennapi feladatok, a siker hajszolása, az élet dolgai kerülnek a középpontba. Ebben az állapotban Istent már csak az áldásaiért keresik, nem pedig a mélyebb megismerésért. Istentől elfordulva, saját magukat helyezik a központba, és a szívük így elhidegül.
Lehet, hogy továbbra is folytatják a „keresztény” barátságok kialakítását, és építik a saját pozíciójukat a gyülekezetben, de már nem vágyódnak az után, Aki életet adott nekik.
Nagyon könnyen tévútra térhetünk, ha csak arra fordítunk időt, hogy Isten juttatásait és áldásait hajszoljuk, ahelyett, hogy vágynánk a Vele való bensőséges kapcsolat után.
Legyünk magunkkal őszinték, amikor éppen vállon veregetjük magunkat, mert időt szántunk az imára, pedig, ha az Ő szemszögéből látnánk magunkat, észrevennénk, hogy éppen ki akarjuk Őt használni. Isten gyakran nem több, mint segítségnyújtási erőforrás szükségünk idejében. De Ő túlságosan is szeret minket ahhoz, hogy megtévesztett állapotban hagyjon. Értünk is meg fogja tenni azt, amit Jézus megtett az Őt kereső tömegekért:
„Másnap a túlsó parton maradt tömeg észrevette, hogy… sem Jézus, sem a tanítványok nincsenek ott, ők is vízre szálltak, és Kapernaumba mentek, hogy megkeressék Jézust. Amikor rátaláltak Jézusra a túlsó parton, megkérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide? Jézus ezt válaszolta: „Igazán mondom nektek: nem azért kerestek engem, mert láttátok a csodákat, hanem mert ettetek a kenyérből, és jóllaktatok.” (János 6:22-26)
Jézus jól ismeri tetteink mögött lapuló valódi indítékokat. Amikor az emberek sokasága követte Őt, pontosan tisztában volt vele, hogy nem azért tették ezt, mert látták és értették az idők jeleit, hanem azért, mert még egy áldást (ingyen ételt) akartak kapni.
Ismersz olyan embert, aki csak akkor keres fel, amikor szüksége van valamire, vagy akar tőled valamit? Vagy ami még ennél is rosszabb, volt már olyan, hogy valaki csak érdekből akart veled barátságot kötni, és csak később jöttél rá arra, hogy önző érdekek vezérelték – befolyást, pénzt, anyagi javakat akart tőled? Nem volt valódi törődés vagy szeretet irányodba, csak egy időre az ő céljait szolgáltad. Fájdalmas dolog, ha így kihasználnak!
Ez az önző hozzáállás áthatotta a társadalmat és Krisztus testét is.
Sokan elégedetlenek az Egyházban; Jézus iránti szeretetük kihűlt. Személyes indítékból, öncélúan szolgálják Istent, nem pedig szenvedélyes szeretet által vezérelve. Amíg Isten gondoskodik az igényeikről, addig boldogok és izgatottak az Ő dolgai iránt. De amint bajok érik őket, próbák nehezítik életüket, napvilágra jön szívük valódi motivációja.
Forrás: John Bevere – Istenem, hol vagy?
hirdetés
