„Ha Isten azt akarta volna bizonyítani, hogy létezik, leszáll a keresztről. De mivel azt akarta bizonyítani, hogy szeret, nem szállt le” – ez volt Veres Anna igehirdető egyik legfontosabb gondolata a Csillagponton. Veres Anna Szigetszentmiklóson lelkipásztorként, a BibliaProjektben pedig nyelvi, dramaturgiai és stilisztikai lektorként szolgál. Elképesztően értékes mondatok hangzottak el, érdemes magunkkal vinni néhányat!
Néhány hónapja álomnyaralásból jöttem haza, és a repülőtéren a duty freeben kerestem valamit, amit magammal vihetek, ami bizonyítja: nem álom volt. Így figyel most a konyhában az a három kis messzi földről érkezett kaktusz. Isten hozott mindenkit a Csillagpont duty freeben, nézzük, mit viszünk haza, mihez kezdünk vele otthon, és mivé növekedhet idővel mindez?
Mit viszünk haza? Ami eddig történt. Egymásra találtunk Istennel. Akár először, akár újra. Hogyan történt ez az egymásra találás? Ahogy az előbb felolvasott krisztushimnuszban hallottuk: Isten is jött, jött egyre lejjebb Jézusban – akinek nem volt zsákmány, hogy egyenlő Istennel, neki ez sajátja –, jött egészen a keresztig; én is jöttem – én, akinek lopott zsákmány volt az Istennel való (képzelt) egyenlőségem, én is jöttem – egészen a keresztig, ahol Jézusban az Isten önmagát adta értem.
A kereszt az a hely, ahol kiderül, hogy nagyon szeret minket az Isten. Mi, emberek, sokszor annál a kérdésnél ragadunk le, hogy létezik-e Isten vagy sem. Isten ott a kereszten nem ezzel a kérdéssel foglalkozott, hanem a szívünk igazi kérdésével: hogy szeret-e az Isten?
Ha azt akarta volna bizonyítani, hogy létezik, leszáll a keresztről. De mivel azt akarta bizonyítani, hogy szeret, nem szállt le.
Jézusban a szívünk valódi kérdésére érkezett válasz, olyan válasz, amit nem mi ragadunk meg, hanem ami minket ragad meg, így hát kinyílt a szemünk a valóságra – felébredtünk. Felébredtünk, vagy most a Csillagponton először, vagy újra megerősödött bennünk ezen a héten, hogy ez nem álom.
Fotó: Csillagpont – Facebook
Ez a kaktuszod: a megerősödött hited, ezt viszed haza – de mihez kezdj vele otthon?
Adj neki elsőbbséget a hétköznapokban! Olyasmiben hiszel, olyasvalakinek hiszel, akit ha komolyan veszel, akinek ha újra és újra bizalmat szavazol, az mérhetetlenül meggazdagítja az életedet, mert mindent a maga valódi tartalmával tölt meg. Ehhez azonban az kell, hogy még ha nem is látod, hitből elsőbbséget adj ennek a valóságnak, próbáld ki egy-egy helyzetben, hogy működik-e, állj rá, sőt, a hit ugrásával bizalommal rugaszkodj el, ugorj rá – és bizonyosodj meg róla, hogy tényleg működik, tényleg megtart! Ha például azt olvasod, hogy Jézus azt mondta, hogy „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek”, akkor szavazz ennek bizalmat, és próbáld ki, amikor fáradt vagy! Adj teret, adj elsőbbséget Istennek a hétköznapjaidban, hogy az örömhír minél több élethelyzetben örömhírnek bizonyulhasson az életedben.
Nagyon nagy kiváltság már fiatalon hitben élni.
Előttünk az élet, és mi azt a sok mindent, ami még ránk vár, ennek a valóságában élhetjük meg: a pályaválasztást, a felnőttség eddig ismeretlen területeit, a csalódásokat, a házasságot, a leendő gyerekeink érkezését, a munkát, a betegségeket, a valóra vált álmokat és a beteljesületlen álmokat, a szeretteink elvesztését, és végül a halált – mind-mind az evangéliumon keresztül láthatjuk. Az az indulat lesz bennünk – ahogy az ige mondja –, ami Krisztusban is megvolt, így a saját magasságainkat és mélységekeinket az ő magasságainak és mélységeinek tükrében szemlélhetjük és érthetjük meg, szépséget, vigasztalást és értelmet találva mindabban, ami velünk történik – beavatva nap mint nap Krisztus egyre több titkába.
Fotó: Csillagpont – Facebook
Mindez pedig nem öncélú. Bár te mindezt hitből és nem látásból teszed, mégis
mások számára látható jelként mutatsz a láthatatlan Istenre…aki egy nap láthatóvá lesz mindenki számára.
Jézus visszajön, és mindenki számára kiderül, hogy ő a valóság, és minden térd meghajol, és minden nyelv vallja majd, hogy Úr. De te ott és akkor nem térdre kényszerülsz majd, mert te hitből, Jézus iránti bizalomból és szeretetből már most, önként meghajtod a térded. Olyan, mintha a barátaid együttesét már akkor széthallgattad és szeretted volna, amikor még csak néhányan ismertétek, és amikor a toplisták élére kerülnek, te ismerősként, bennfentesként, a barátjukként köszöntöd őket. Így vagy Jézussal is: te a kereszten való kiszolgáltatottságában ismered őt, bizalmat szavaztál nap mint nap hitből annak, amiről ott meggyőződtél, és úgy köszöntöd majd ezt az elképzelhetetlen dicsőségben visszatérő, istenségét immár nem elrejtő, szent és hatalmas Urat, mint legjobb barátodat, idősebb testvéredet, aki visszajött érted, ahogy megígérte.
Ő pedig mindent újjáteremt, helyreállít – és kiteljesedik és el nem múlóan megszilárdul mindaz, amit legszebb álomnyaralásainkban, legmélyebb örömeinkben, felszabadult bulizásainkban, egy-egy igazi megvigasztalódásunkban, az evés, az ivás, a pihenés, a szeretkezés megelégültségében előízként megízlelhettünk.
Fotó: Csillagpont – Facebook
Addig is vigyetek innen haza valahogy egy kaktuszt, egy pólót, egy képet, hogy emlékeztessen rá: ez a hét nem álom volt, nem kiszakadás a valóságból, hanem éppen hogy a valóságban való meggyökerezés. Szavazz ennek az egésznek bizalmat nap mint nap, és csodálkozz rá újra és újra, hogy micsoda bennfentesség és békesség már most ennek fényében élni.
Túl szép, hogy igaz legyen? Nem, egyszerűen csak szép és igaz.
Ámen.
Az igehirdetésről és dicsőítésről készült felvételt ITT visszanézheted.
hirdetés
