Könnyen belecsúszunk abba, hogy a napjaink során a nehézségekre, a meg nem oldott feladatokra, az éppen szétesett életterületünkre nézzünk. De azt soha ne felejtsük el, mit válaszol ezekre Isten! Az igéjén keresztül perspektívát válthatunk.
- „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Fil. 4:6-7)
Könnyen hálát adunk, amikor valami kellemes élmény ér minket, de mennyire nehéz ezt megtenni, amikor a dolgok nem a terveink szerint alakulnak! Pedig az ige egyértelmű: mindenkor hálaadással mehetünk Isten elé. Ez már önmagában elveszi a teret az aggodalmaskodó gondolatoktól.
- „Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:7)
Nem csak duma, hogy Istent érdekli az életünk: Ő minden aspektusával törődik, azzal is, amiről azt hisszük, Neki nem fontos. Ebben a pillanatban is munkálkodik azon, amit elkezdett bennünk.
- „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen.” (Jn. 14:27)
A Jézusban megtapasztalható békesség semmi máshoz nem hasonlítható. Amikor az emberek legyintenek ránk vagy közhelyeket durrogtatnak, amikor tényleg nehéz – Jézus az, aki megért és betölt békességgel, ha kérjük.
- „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?” (Máté 6:25-26)
Sokszor hallottuk már ezt az igét, mégis elfelejtjük a saját életünkre alkalmazni. Az aggódás persze a jóléti társadalomban legtöbbször már nem akörül forog, hogy mit együnk, igyunk vagy lesz-e mit felvennünk, hanem más jellegű problémák körül, de a lényeg ugyanaz: a mennyei Atyánk eltart, megtart minket.
- „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.” (Mt 11:28-29)
Elfáradtunk és terheket hordozunk – sokunkra igaz ez a két jellemző. Minden nap minden percében dönthetünk úgy, hogy Jézushoz fordulunk mindezzel, és Ő felüdít minket. Lehet, hogy nem egyből, lehet, hogy nem úgy, ahogyan vártuk, de ha Őt keressük, az hosszú távon valóságos megnyugvás a lelkünknek.
- „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4:13)
Egy-egy megmérettetés, vizsga előtt vagy éppen egy különösen stresszes napon nagyon sok erőt és reményt tud adni ez az egy rövidke mondat. Saját tapasztalat is!
- „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1:7)
Néha már annyi mindenen szorongunk, és annyi dologtól félünk, hogy elhisszük: ilyenek vagyunk, ez az élet része. De Isten figyelmeztet: Ő nem ilyen napokat szánt nekünk, és erőt, szeretetet, józanságot tud adni a szívünkbe.
- „Ha félek is, benned bízom! Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” (Zsolt. 56:4)
Kiegészítve az előző igét: persze, hogy van olyan helyzet, amikor a félelem a legtermészetesebb reakciónk! Ezt a Zsoltár írója is felvállalja. De ekkor is dönthetünk úgy, hogy bízunk Benne, aki mindennél és mindenkinél hatalmasabb.
hirdetés
