„Trauma az is, amikor a gyerek egyedül marad a fájdalmával” – Máté Gábor magyar születésű kanadai orvos filmje a traumáinkról

„Letaglózó. Ez az egyik legtalálóbb jelző A trauma bölcsessége című dokumentumfilmre. Nincsenek benne hátborzongató képsorok, mégis a lélekig hatol, mélyen elgondolkodtat, önreflexióra késztet. A másfél órás film a komor arcú, ám végtelenül szerethető és karizmatikus kanadai orvosról, a világhírű, 77 éves Dr. Máté Gáborról szól, s összefoglalja mindazt a tudást és tapasztalatot, amit ő az évtizedek során összegyűjtött a trauma természetéről.” A Képmás magazin cikkét szemlézzük.

Dr. Máté Gábor szakmai berkekben igencsak megosztónak számít. Megosztó, mert szembemegy azzal, amit az orvostudomány normálisnak tart. Például, hogy a mentális betegségek kizárólag gyógyszerekkel kezelhetők. Orvosként azt a holisztikus szemléletet képviseli, hogy a test és a lélek elválaszthatatlan egység, s hogy érzelmeink óhatatlanul hatással vannak testünk állapotára. Könyveiben (A sóvárgás démona – Ismerd meg a függőségeidet, A test lázadása – Ismerd meg a stresszbetegségeket, Szétszórt elmék – A figyelemhiány zavar új gyógymódja) is hangsúlyozza: az aktuális tüneteken túl fontos feltárni és kezelni a betegségek mögött rejlő pszichés tényezőket a hatékony gyógyítás érdekében.

Az életét bemutató dokumentumfilm világos képet ad arról, hogyan működik a trauma az életünkben, hogyan kapcsolódik össze más jelenségekkel – például a bolygónk pusztulásával vagy a politikával –, illetve, hogy

miért is tartjuk mi, nyugati emberek normálisnak az elfojtást.

Mi a trauma?

Máté szerint egy mindent felülíró fenyegetés, amit nem tudunk kezelni, mert nincs meg hozzá a megfelelő eszköztárunk.

hirdetés

És mivel nincs meg a megfelelő eszköztárunk, olyan viselkedési formákhoz vagy szerekhez fordulunk, amik oldják a trauma miatt bennünk burjánzó félelmet, szorongást, dühöt, csalódottságot.

„Ha egy gyereket verbálisan vagy fizikailag bántanak, vagyis, ha a gyerek tartós stresszt és szorongást él meg, traumatizálódik. Nem érti, miért érdemli mindezt. Végül azt szűri le, hogy vele van a baj. Hogy ő rossz. Amikor ez a gondolat megfogalmazódik benne, lényegében elveszíti a kapcsolatot önmagával, mert a »rossznak lenni« túl fájdalmas igazság a számára. Hajlamos lesz a bezárkózásra, az elfojtásra. Nem fejezi ki az egészséges dühét, ha valaki átlépi a határait. Ezek a folyamatok testet megbetegítő stresszt generálnak benne hosszú távon” – mondja Máté.

„Aki traumatizálódik, annál egy életre szóló dinamika alakul ki, cipeli magával a stresszt, a szorongást, és nem tudja, hogyan kezelje az érzelmeit. Ennek társadalmi következményeit például börtönben látjuk viszont.”

Máté kategorikusan elutasítja az Amerikában „divatosnak” számító szokást, miszerint a gyereket nem kell felvenni, ha sír.

„De igen! Fel kell venni! Amikor a traumára gondolunk, mindenkinek valami szörnyűség jut az eszébe. Pedig ennél sokkal egyszerűbb dologról van szó.

Nemcsak az lehet trauma, ha gyerekkorodban abuzáltak, hanem az is, ha elhanyagoltak, érzelmileg ignoráltak, ha nem érintettek meg. Ha nincs fizikai és érzelmi kötődés, az önmagában trauma.”

Nem elítélni, hanem megérteni kellene a függőket!

Szerinte – sokakkal ellentétben – nem az a fő kérdés, hogy miért jelent meg az addikció, hanem hogy miért van a fájdalom, amit a függő csillapítani, feledtetni próbál.

„A társadalom elítéli és bünteti a függőket. Pedig csak azt kellene megérteni, hogy aki szenved, az el akar menekülni a fájdalomtól. Például kábítószerekbe. Csak hát, ahelyett, hogy igazán meghallgatnánk, odafigyelnénk és érdeklődnénk, elítéljük vagy gyógyszerezzük őket. Mert, ahol egy háziorvosnak 6, egy szakorvosnak csupán 10 perce jut egy betegre, ott nagyjából receptírásra van idő.

A függőségben szenvedőket viszont nem lehet anélkül gyógyítani, hogy ne néznénk jobban a dolgok mélyére.

Felírják a gyógyszereket nekik, de ezek a szerek csupán elfedik a valós problémát azzal, hogy megváltoztatják az agy kémiai folyamatait. Ne értsenek félre, nem vagyok gyógyszerellenes. De csak addig tartom szükségesnek szedni őket, amíg a probléma gyökerét nem sikerül feltárni és korrigálni” – magyarázza a szakember, szavaiból pedig sugárzik az az együttérzés és elfogadás, amivel a függő személyek felé fordul.

A teljes film regisztrációt követően itt tekinthető meg: https://thewisdomoftrauma.com/hu/

A teljes cikket a Képmás oldalán olvashatjátok.

hirdetés