Április 11-e, a magyar költészet napja, a hazai klasszikus és kortárs lírai alkotások előtt való tisztelgés ideje. 1964 óta emlékezünk meg irodalmunk szépségéről éppen ekkor – jeles költőnk, József Attila születésének napján. Ebből az alkalomból a kedvenc verseim közül azokat hoztam el, amelyekben költőink hitükről, Isten-tapasztalatukról vagy éppen a Gondviselő felé tartó útkeresésükről tesznek tanúságot.
Ady Endre: Hiszek hitetlenül Istenben
Ady hite több szempontból is különleges. A gyermekkori, kálvinista valláshoz kötődő hitélményekből táplálkozva felnőttként egy sajátos, a modern ember kétségeit és a költői öntudat vívódását tükröző istenkép mutatkozik meg a Nyugat folyóirat első nemzedékének nagyjánál. „…nem ismerek szebb szabadgondolkozást, mint az Istennel való nyugtalan és kritikus foglalkozást.” – állította Ady Az Isten az irodalomban című 1910-es írásában. Istenes verseiben távolságot tartva, ugyanakkor megnyugvást keresve fordul az Úrhoz, mintha tartana attól, hogy teljes odaadással legyen irányába, de nagyon vágyna szeretetére.
Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok,
hirdetésMert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott.
Szinte ömölnek tört szivemből
A keserű igék,
Melyek tavaly még holtak voltak,
Cifrázott semmiség.
Most minden-minden imává vált,
Most minden egy husáng,
Mely veri szívem, testem, lelkem
S mely kegyes szomjuság.
Szépség, tisztaság és igazság,
Lekacagott szavak,
Óh, bár haltam volna meg akkor,
Ha lekacagtalak.
Szüzesség, jóság, bölcs derékség,
Óh, jaj, be kellettek.
Hiszek Krisztusban, Krisztust várok,
Beteg vagyok, beteg.
Meg-megállok, mint alvajáró
S eszmélni akarok
S szent káprázatokban előttem
Száz titok kavarog.
Minden titok e nagy világon
S az Isten is, ha van
És én vagyok a titkok titka,
Szegény, hajszolt magam.
Isten, Krisztus, Erény és sorban
Minden, mit áhitok
S mért áhitok? – ez magamnál is,
Óh, jaj, nagyobb titok.
Pilinszky János: Minden lélekzetvétel
Pilinszky János önmagát úgy jellemezte: „költő vagyok és katolikus”, vagyis nem tartotta magát a szó szoros értelmében katolikus költőnek. Életművében ennek ellenére erőteljesen érződik hitének és keresztény értékrendjének lenyomata. Költeményeiben az Isten-élményeiről, a remélt megváltásról és kegyelemről a sokszor kiábrándítónak tűnő, magányos emberi lét tükrében fogalmazza meg gondolatait.
Minden lélekzetvétel megsebez,
és leterít valahány szívverés.
Különös, hogy a tenger halhatatlan,
holott minden hulláma végitélet.
Hogyan is igazítja sorsát,
az öröklétet, Isten, a teremtés
mindörökre veszendő mezejében?
Mint a füvek lemondó élete,
mint a halandók egy-egy szívütése,
olyan lehet végülis a dicsőség,
Isten nyugalmas boldogsága.
Márai Sándor: Ajándék
Márai elmélkedéseiben többször is ír Istenhez és a hithez fűződő viszonyáról. „Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne.” Hálaadó műve hűen jeleníti meg szemléletmódját.
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.
Ötvös Kinga
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás