Postaládánkba érkezett egy 16 éves olvasónk, Dányi Dorina verse. Szeretettel osztjuk meg veletek ezt az Isten-élményről szóló, nagyon szép alkotást!
Jelenlétedben mi fáj,
Csak rút emlék már.
Ki Hozzád megy, feloldozod,
Mint jó Apa, ápolgatod.
Hol volt tátongó űr,
Hol nyílt vérző seb
Ott lelked -égő tűz-,
Begyógyítja kezed.
Hol sötét volt,
Fény lett
S Lelked lelkembe
Szít éltet.
Elvetetted ottan
Nyíló élet magvait
S öntözted nagy gonddal
Életem rózsavirágait.
Dányi Dorina
Borítókép -
Fotó: Kuprevich | Dreamstime.com
Vers
Még nem érkezett hozzászólás