Nyugtalan a szívem és türelmetlen vagyok. Várom a változást. Vágyom a változást. Belül izgek-mozgok, de hiába, körülöttem minden mozdulatlan, statikus. Nem az van, amit kigondoltam, ahogy előre elterveztem az életem. És így már a helyemet sem találom.
Egy régóta tartó betegség, gyász, hosszadalmas munka-vagy hivatáskeresés, végtelennek tűnő várakozás valamire vagy valakire, egy problémákkal terhelt kapcsolat…mennyi ilyen helyzet vagy periódus van az életünkben, amik nem szerepeltek a terveink között. Olyan helyzetek, melyekben azt érezzük: hiába várok a változásra, hiába teszek érte, az mégsem akar eljönni. A bensőnk zaklatottan lehetőségek után kutat, hogyan lehetne előrelépni, kilépni végre ebből a helyzetből, de nem jön megoldás. Miért várat meg az Isten?
Mert igen, van, hogy Isten azt kéri tőlünk, legyünk türelemmel, ne ragaszkodjunk görcsösen a változáshoz, hiszen mindennek rendelt ideje van. Benne akar minket tartani a várakozás nehézségében, hogy aztán megújulva léphessünk a következő időszakba. Hogy a számunkra átmenetinek tűnő életszakaszokat is el tudjuk fogadni, és felfedezni azok szépségét. Hogy rájöjjünk: az életben egyedül Isten állandó. Elfogadni azt, ami éppen van, és nem elvágyódni a múltba, a jövőbe…
Sokszor pont akkor történik változás az életünkben, mikor elfogadással tudunk viszonyulni a problémánkhoz. Amikor kimondjuk Istennek, hogy Legyen meg a te akaratod!, abból valami új tud születni. Belenyugodni a látszólagos mozdulatlanságba, megrekedtségbe nem egyenlő a lustasággal, a lemondással, hanem sokkal inkább azt jelenti, hogy jobban bízom Isten terveiben, mint a sajátomban, és hiszem, hogy Ő akkor is munkálkodik, mikor azt én nem látom vagy nem érzem.
„Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”
(Assisi Szent Ferenc imája)
Fekete Ági
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás