Előfordult már veled, hogy beszélgetés során azon kaptad magadat: ömlik belőled a panasz? Még akkor is, ha egy jó dolog történt veled, próbáltad megtalálni benne a nehézséget? Ha szeretnél változtatni a hozzáállásodon, akkor van egy jó hírünk: igenis lehetséges! Le tudsz szokni a számodra és környezetedre is káros panaszkodásról, hogy a helyét átvehesse a hála és az optimizmus – ami szintén tanulható.
Ahhoz, hogy változtatni tudjunk a hozzáállásunkon, először szembesülnünk kell vele, hogy valójában mennyire káros is a panaszkodás.
Benne ragadhatsz
Sajnos a panaszkodásra könnyen „rá lehet szokni”, egyenesen áthuzalozza az agyunkban zajló folyamatokat. „Amikor megismétlünk egy gondolatot, akkor a neuronjaink között olyan kapcsolatok, „hidak” épülnek ki és rögzülnek, amelyek segítik az adott információ adott irányba történő továbbáramlását. Ez annak érdekében történik, hogy legközelebb egy hasonló gondolatnál az információ gyorsabban, könnyebben jusson célba. Így rögzül minden gondolkodási sémánk, és pontosan így válik a panaszkodás, vagyis a negatív gondolatok és összefüggések erősítése szokássá, sőt, kényszerré, majd öngerjesztő folyamattá” – erősíti meg a Pszichoforyou oldala. Tehát minden egyes panasz elhangzása után valószínű, hogy még több fog következni, és ha nem vigyázunk, akkor nagyon lehangoló kép fog kialakulni bennünk a világról. Ahol minden rossz, de mi nem tehetünk semmiről.
De ennél vannak még ijesztőbb következményei is.
A panaszkodás bizonyítottan a hippokampusz zsugorodását okozza – ez az agyterület pedig fontos szerepet játszik a problémamegoldásban és más kognitív funkciókban. Itt még nincs vége, ugyanis a túlzott panaszkodás felszabadítja a kortizol nevű stresszhormont, amelynek tartósan magas szintje magas vérnyomást, magas vércukorszintet és károsodott immunrendszert eredményez.
De mit tudunk tenni? Létezik ellenszer a panaszra?
Tanulható gyógymód
Jó hír, hogy ahogyan beleestünk a panaszkodás csapdájába, ugyanúgy ki is tudunk jönni belőle! (Valószínű, hogy ez sokkal több munkát és tudatosságot igényel tőlünk.) Már a világi kutatások is megerősítik, hogy a hálának milyen csodálatos gyógyító ereje van, 23%-kal csökkenti a kortizolszintet! Ugyanakkor tanulható, ugyanúgy, ahogyan a panaszkodás. Minél többször adunk hálát, annál több okot fogunk találni rá!
Ezért is szoktuk javasolni, hogy imáinkat mindig kezdjük azoknak a dolgoknak a felsorolásával, amelyekért hálásak vagyunk.
Éppen ezért vallja Tapolyai Emőke pszichológus is, hogy az optimizmus nem egy adottság, hanem tanulható, fejleszthető hozzáállás.
Van kiút!
Nem kell tehát benne ragadnunk a panaszkodásban! Ha azt vesszük észre, hogy gyártjuk a problémákat, és csak azért panaszkodunk, hogy egy beszélgetésnek a részesei lehessünk, vagy több együttérzést csikarjunk ki az emberekből, akkor bizony a panaszkodás kezd nálunk berögződni!
Ha egyedül nem tudjuk leküzdeni, akkor kérjünk családtagoktól, barátoktól, esetleg pszichológustól segítséget. Ne hagyjuk, hogy megmérgezzen minket és emberi kapcsolatainkat! Arról nem is beszélve, hogy nem sokat tudunk tenni így a misszióért, ha csak egy savanyú, folyton panaszkodó keresztényt látnak az emberek bennünk. Vegyük észre a csapdát ebben a káros szokásban, és mondjunk rá tudatosan nemet!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás