3 gyönyörű istenes vers nehéz időkre

  Isten a művészeten, így a költészeten keresztül is szól hozzánk, gyógyít minket. A következő 3 verset sokszor forgattam a kezemben, ha úgy éreztem reménytelen helyzetbe kerültem. Fogadjátok sok szeretettel a túlélőcsomagom, a magyar költészet nagyjaitól.

Reményik Sándor: Hontalan versekből

Istenem, nem kérek Tőled nagyot, vagy tán a legnagyobbat kérem:

Add vissza a fakóságok színét! Bár egy virágot lássak úgy, mint régen,

Bár egy arcot, bár egy mozdulatot lássak olyan igazán ismerősnek,

Hogy bennük percnyi otthonom legyen.

Én Istenem, ha elvetted reményem, az emlékeimben maradj velem!

És add, hogy fájjon igazán a fájás, és legyen igazi öröm az öröm,

És el ne borítson élőhalottként a közöny ez a szürke vízözön – –

És tégy kezembe néha egy kezet, úgy, hogy érezzem tiszta melegét!

És legyen nekem sok kicsiny dologban a Te kegyelmed örökké elég.

Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
 
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
 
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom

József Attila: Az Isten itt állt a hátam mögött

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
……………………………………………
……………………………………………
 
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábra állni, bennem.
 
Úgy segített, hogy nem segíthetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.
 
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

Lovas Csenge