Tudatosan vonult vissza a nyilvánosságtól Vecsei H. Miklós, aki saját egészsége érdekében drasztikus döntéseket hozott a karrierjéről. Egy év hallgatás után a Kultúra.hu számára adott interjút, melyben szóba került a böjt, a bizalom kérdése, és a jézusi út radikális szabadsága.
Vecsei H. Miklós számára a böjt hétköznapi eszközökkel támogatja meg azt a mindennapos istenkeresést és Istenhez fordulást, ami az élete állandó része. A böjtben igyekszik kevesebbet beszélni, nem eszik húst, nem iszik alkoholt és még több minőségi figyelmet fordít a szűk környezetére.
A fiatal színész őszintén beszélt arról is, hogy tehernek élte meg azt a rengeteg időt, amit a rászorulókra fordított. „Két-három éve még rengeteg időt fordítottam a rászorulók segítésére, de igazából ritkán éreztem közben örömöt. Tettem, mert úgy láttam helyesnek, miközben sziszifuszi dolognak éltem meg – nem tudtam annyit adni, mint amekkora teher volt számomra” – mondta.
Kendőzetlenül beszélt arról is, hogyan küzdött meg az ezzel kapcsolatos lelkiismeret-furdalásával. „Lelkiismeret-furdalást keltett, hogy úgy éreztem: teher adni. Kimondva is félelmetes, mert nem tűnik túl keresztényinek: ez tiszta önzés. Két éve már csak két gyerekre figyelek – rájuk viszont úgy, hogy minden egyes befektetett perc mélyíti a kapcsolatunkat és az egymástól való tanulás lehetőségét. Ez is lépés volt az Isten felé vezető úton.”
Az interjúból kiderül az is, hogy Vecsei H. Miklós egyik testvére súlyos állapotban küzdött az életéért, ami átformálta a színésznek a halálról alkotott elképzeléseit. Bár testvére már jól van, ez az élmény egy megdöbbentő találkozást jelentett az egész családnak az élet túloldalával.
Szó esik arról is, hogyan változott meg az életében fájdalmas tapasztalatok hatására az, mennyire bízik meg másokban. Míg korábban közvetlenül és őszintén merte kitárni magát mások előtt, mára rájött, hogy sokan félreértelmezik őt, és ezért visszafogottabb lett, bár nem örül annak, hogy ez így alakult.
„A szívem kifogástalanul működik: akik a legnagyobb fájdalmat okozták az életemben, azok iránt is szeretetet érzek, de bizalmat nem. A bizalom bennem levált a szeretetről.”
A fiatal színész arról is vallott, hogy a kegyelem csatornái számára a jézusi útban találhatóak meg:
„A jézusi út radikális szabadságában, hiszen szeretet, egymásra figyelés, fesztelenség, stressztelenség, kaland, férfiasság, nőiesség, bátorság, őszinteség van benne – ezek a sajátosságai, és mégsem tolonganak rajta.
De kegyelem, hogy létezik. Ha az ember jó helyen van a lelkében, akkor ez a fa itt előttünk egészen eszméletlen kegyelmi dimenziót jelent, ahogy a szél rázza a leveleit, és él. Sokkal nagyobb véletlen, mint az általunk észrevett véletlenek, csak nem tudatosítjuk, mert minden pillanatban elérhető, és az emberek végigélik az életüket úgy, hogy majd holnap foglalkozom vele, mert holnap is ott lesz.”
A teljes interjú itt olvasható el.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás