A kecskeméti Ciróka Bábszínház színésznője, Krucsó Rita, valamint férje, Gál Kristóf, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője őszintén beszélt a Házasság hete alkalmából kapcsolatukról. Elmondták, hogy volt olyan pillanat, amikor azt hitték, vége lesz a házasságuknak, de sikerült közösen kimászniuk a gödörből és ennek köszönhető, hogy most boldogan élhetnek együtt.
Krucsó Rita és Gál Kristóf 17,5 éve házasok, két gyermek szülei. A Színművészeti Egyetemen ismerkedtek meg egymással és már a kezdetekben sokat jelentett számukra az Istenhit.
„Ahogy Ritával összetalálkoztunk, én akkor éppen egy hitemben való válsággal küzdöttem. De pont a találkozásunk segített ahhoz hozzá, hogy az Istenhitem felnőtté váljon. Ahogy elkezdtünk beszélgetni, hamar kiderült, hogy mindkettőnk számára nagyon fontos a házasság” – kezdte a tanúságtételt Kristóf.
„Azáltal, hogy Kristóffal megismerkedtem, eljutottam szentmisékre, megismerkedhettem hiteles keresztény emberekkel, papokkal. Ez pedig olyan hatással volt rám, hogy meg is keresztelkedtem huszonévesen. Továbbá az is egyértelművé vált, hogy az igent Isten előtt szeretnénk majd kimondani” – folytatta Rita.
Tudatosan készültek a gyerekvállalásra, így már első házassági évfordulójuk után bővült a család Petivel. Ekkor Kristóf Egerben volt színész, Rita pedig vállalta, hogy bábszínész pályáját kicsit háttérbe szorítva családanyaként támogatja férjét.
„Réka két és fél évvel Peti után született. Ebben az időben vált Kristóf számára is egyértelművé, hogy a színészi pályát szeretné a rendőri hivatásra cserélni. Fel is költöztünk Budapest mellé. Férjem ott kezdett el dolgozni, én pedig a Budapesti Bábszínházhoz szerződtem. Ezzel pedig kicsit sok lett a változás az életünkben.”
Hozzátették, hogy ez ki is kezdte kicsit a házasságukat: „Rita ugyanis nem egy rendőrhöz, hanem színészhez ment hozzá. Azt hiszem, ez volt az egyik oka, hogy ezek a változások lassan kezdtek eltávolítani minket egymástól.”
Néhány évvel később Ritát elhívta a kecskeméti Ciróka Bábszínház, ez pedig egy olyan pont volt az életükben, hogy akár vége is szakadhatott volna a kapcsolatuknak. Azonban végül együtt maradtak és közösen költöztek az új helyre.
„Ezekben az években a távolság egyre csak nőtt közöttünk. Bár a házasságba vetett hitünk mindig megmaradt – igaz, erről sokat nem beszélgettünk –, de mindig más próbált valamit tenni, hogy megmaradjon a kapcsolatunk. Közösen húztunk egy szekeret, csak soha nem egyszerre. Mindig az egyikünk próbált beletenni valamit, amitől végérvényesen nem ment tönkre. Azonban nem volt tökéletesen még az irány sem azonos. Viszont
még ebben a sivatagos, sivár időben is felsejlett bennünk, hogy mi nem csakúgy mondtunk igent, hanem pontosan tudtuk, hogy mit vállalunk és azt is mondtuk egymásnak, hogy „jóban, rosszban, semmiféle bajban nem hagyom el a másikat”.
Mi pont erre a helyzetre mondtunk igent, erre esküdtünk fel” – mondta Kristóf.
Hozzátették, hogy ha az a kérdés, hogy mi a házasság lényege, akkor azt emelnék ki, hogy nem csupán a boldog pillanatokat élik meg, hanem vállalják a rosszat is egymás mellett.
„Persze amikor nagyon rossz, akkor az ember nem látja ilyen szépen, mint ahogy mi most elmondjuk. Akkor a poklok poklát éli át. És mivel soha nem találkoztunk mi a szekér húzásában, így iszonyatos szenvedéssel járt ez az időszak.” Rita folytatta Kristóf gondolatmenetét. „Ezen a ponton jött el az a pillanat, amikor megéreztük a kegyelmet vagy a csodát. Amikor megértettük azt, hogy mi kevesek vagyunk, és ahhoz, hogy feltámadjunk, ahhoz meg is kell halnunk egy kicsit.”
Ez egy hétéves időszak volt számukra, amikor többször érezték azt, hogy a padlón vannak. Mégis sokáig nem látták, hogy az emberi hibáikat elhagyva látják majd meg a házasság lényegét.
„A hibáink és önzőségeink, és a saját magunkkal való foglalkozás, az mind egy személyes dolog, amelyből az Istent folyamatosan kihagytuk. Akárhogy is nézzük, mondhatjuk, hogy nélküle nem jöhetett volna létre ez a változás.
És igenis hinni lehetett abban, hogy van változás és létezik az, hogy újrakezdeni egy kapcsolatot, és érdemes hinni a házasságban. Ehhez viszont az is kell, hogy belássuk a saját hibáinkat.
Ha pedig a másik is belátja a sajátját, akkor tudjunk egymásnak megbocsátani, ez nagyon fontos, hogy ne hordozzuk a tüskéket, a fájdalmat, még akkor se, ha nagyon hosszú időn keresztül is sebződtünk meg. Mert így tudjuk csak igazán meggyógyítani egymást. Ha pedig igazán fontos a másik, akkor mindenre képesek vagyunk!”
A teljes videó itt nézhető vissza.
Forrás: Facebook / Ciróka Bábszínház
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás