Szeretek enni. De szeretem azokat az időszakokat is, amikor önszántamból úgy döntök, hogy most egy ideig nem fogok jóllakni. Amikor az esti menü kenyér és víz. Szükségem van rá, hogy időnként a böjtölést választva még tudatosabban, még elkötelezettebben forduljak a látható világtól a láthatatlan felé, az emberek tekintetétől az Atya tekintete felé – hiszen „nemcsak kenyérrel él az ember…”[1]
A böjtölés mindig is hozzátartozott az Istennel való élethez. Mózes a Sínai-hegyen “negyven nap és negyven éjjel időzött ott az Úrnál, közben semmit sem evett és semmit sem ivott.”[2] Eszter könyvében „Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: Menj, és gyűjts össze minden zsidót (…) és böjtöljetek értem! Ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóleányaimmal.” [3]Pál apostol, miután a damaszkuszi úton a Jézussal való hihetetlen találkozása során megtért, „három napig nem látott, nem evett és nem ivott.”[4] Sőt, még Jézusról is azt olvassuk, hogy megkeresztelkedése után “telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte negyven napra, és kísértette az ördög. Azokban a napokban nem evett semmit…”[5]
Ha Mózesnek, Eszternek, Pál apostolnak és Jézusnak ennyire fontos volt a böjt, akkor minden bizonnyal jól tesszük, ha mi is megpróbáljuk megismerni, megérteni, és elkezdjük tudatosan gyakorolni ezt a több évezredes hagyományt.
De pontosan miért, és hogyan böjtöljünk?
hirdetésJézusnak a hegyi beszédben elmondott tanítása útmutatást adhat nekünk ebben a kérdésben: “Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te pedig, ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged.” [6]
Több fontos következtetést is levonhatunk Megváltónk e szavaiból. Egyrészt Jézus a szakasz elején a Biblia eredeti szövegében az „ὅταν” szót használja, amely görögül „amikor”-t jelent – tehát nem úgy fogalmaz, hogy „ha böjtöltök”, hanem „amikor böjtöltök”. Jézus a böjtölést – az imádsággal és az adakozással együtt – a lelki élet elengedhetetlen részének tekintette.
A második következtetés, amit a fenti szakaszból levonhatunk, az az, hogy a böjtölés elsősorban Istenre és ránk tartozik, és ennek megfelelően alázattal kell gyakorolni. A böjtölés az Istenre való bizakodó ráhagyatkozás tette. Kifejezi a megtérést Istenhez, önmagunkhoz és a felebarátainkhoz. A böjtölés fő célja az alázatosság tanulása – hogy jobban megértsük, milyen hatalmas az Isten, és milyen gyengék, bűnösek és szűkölködők vagyunk mi.
Az idézett részlet harmadik tanulsága pedig egy ígéret: az alázatosan böjtölőt Isten megjutalmazza. Istennek kedves a böjt, és a böjtölés által olyan kegyelmi ajándékokhoz ad hozzáférést, amelyekhez más módon nem. Érdekes példa erre az az evangéliumi történet, amelyben Jézus tanítványai nem tudták kiűzni a démont a holdkóros fiúból, és mikor a tanítványok később megkérdezték tőle, hogy mi volt ennek az oka, Ő így felelt: „Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.”[7]
A Szentírásban általában akkor találkozunk a böjttel, amikor valaki valamilyen különleges feladattal, nehézséggel vagy kihívással néz szembe. A cikkben korábban idézett bibliai történetek is mind ilyen helyzetekről számolnak be. Mózes másodjára járt fenn a Sínai-hegyen azért, hogy a tíz parancsolatot, a szövetség igéit felírja az új kőtáblákra, hiszen az elsőket Izrael népének bűne miatt korábban összetörte. Eszternek élete kockáztatásával kellett megmentenie a zsidó népet a perzsa király egyik vezető emberének haragjától. Pál az egész életét, gondolkodását felforgató megtérése után, vakon böjtölt; Jézus pedig szintén az életének nagy fordulópontján, közvetlenül a nyilvános működésének megkezdése előtt ment ki egyedül a pusztába élelem nélkül.
A böjt, amennyiben intenzív, célzott imádság kíséri, a mi lelki életünkben is falakat dönthet le. Amikor nehéz döntés előtt állunk, kihívással nézünk szembe, vagy éppen olyasvalamiért imádkozunk, amiben régóta nem tudtunk elérni áttörést, érdemes imádkozással összekötött böjtöt tartani. A különleges helyzeteket különleges módon kell kezelni.
Most, a nagyböjtre készülve gondoljuk át, hogy mik azok az elakadások, kérdések, problémák, amelyeket Isten elé szeretnénk vinni imádságban. Az idei nagyböjt jó alkalom lehet arra, hogy az imához kapcsolódva újult erővel és elhatározással fedezzük fel újra a böjtölés áldásos cselekedetét.
Herényi Márk Barnabás
[1] Mt 4,4
[2] Kiv 34,28
[3] Eszt 4,15-16
[4] ApCsel 9,9
[5] Lk 4,1-2
[6] Mt 6,16-18
[7] Máté 17,21
A cikk eredetileg a budavári Evangélikus Gyülekezet lapjában, a Budavári Hírmondó 2021-es böjti számában jelent meg.
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás