5+1 jó tanács magányos, rosszkedvű napokra

Mindenkinek vannak és lehetnek is rossz napjai. Olyan napok, amikor magányosnak érzed magad, egyszerűen semmihez nincs kedved, mindent lemondanál, túl sokat eszel vagy kiéhezteted magad, szólnak a szomorú számok és legszívesebben csak a plafont néznéd bánatodba mélyedve. Ha belenézel a fejedbe és a lelkedbe, biztos vagyok benne, hogy meg tudod állapítani: ez most (félig-meddig) műbalhé vagy igazi gyász. Ha gyász, azzal foglalkozni kell. Ha csak fölöslegesen szenvedsz, akkor gyerünk kifelé, tessék abbahagyni!

Nincs tiltva a rosszkedv, de nem árt, ha fölöslegesen nem maradsz benne sokáig. Ne emészd magad „csakúgy”, mert kényelmesebb. Következzen hát pár jó tanács, ami nekem segíteni szokott!

1. Szólok a barátaimnak

Sokszor beleesek abba a hibába, hogy elvárom, hogy a barátaim egy-egy emoji alapján vagy csupán a néma hallgatásomból kitalálják, hogy „Hé, én most nem vagyok jól, gyertek, mentsetek meg!”. Ebből az lesz, hogy még mélyebbre merülök a bánatomban: „Velem senki nem foglalkozik… Senkinek nem vagyok fontos… Észre sem veszik, hogy mennyire szomorú vagyok…”
De hiszen mindenkinek megvannak a maga gondjai is, senki nem jós vagy gondolatolvasó, főleg ha épp fizikailag nincsenek is velem!

Mennyivel egyszerűbb, ha (legyőzve a büszkeségem, bevallva a gyengeségem) felhívok valakit, és elmondom neki: „Szia, épp elég mélyen vagyok, olyan jól esne beszélgetni egyet (vagy: futni, fröccsözni, kutyát sétáltatni, teázni, filmezni stb.), nem érsz rá véletlenül velem lenni egy kicsit?”

Kell, hogy legyen olyan barátod, aki az ilyen „S.O.S. hívásra” pozitívan reagál, és a jelenlétével támogat, kihúz a rosszkedvből. (És mindeközben kérdezd meg magadtól: te mennyire vagy figyelmes, érzékeny a barátaid nehézségei iránt? Észreveszed? Jelen vagy?)

hirdetés

2. Segítek valakin

Áthelyezem a fókuszt – sokszor ebben rejlik a megújuló jókedv titka.

Egyrészt segít észrevenni, hogy mindenkinek vannak problémái. Sőt: sokszor nagyobbak, mint nekem a kis jelenlegi hisztis kedvem. Akár átutalok egy kis pénzt egy alapítványnak, akár bevásárolok a szomszéd néninek vagy vigyázok egy barátnőm gyerekére, akár csak felhívok valakit, akiről tudom, hogy jól fog esni neki… Több ilyen trükk is van, amikor a saját segítségem igazából rajtam is segít.

3. Kikapcsolom a „Sad songs” playlistet

A szomorú zenék néha olyan jólesnek – megértést, együttérzést öntenek magukból a szövegeik és a melankolikus dallamaik. Jó, jó… de meddig? Észre kell vennem, ha csak egyre mélyebbre ássák a hangulatomat. Érzelmileg nemhogy előrébb nem visz, de már majdnem bőgök a magánytól, pedig amúgy bajom se nagyon van.

A zene nagyon hat ránk (legalábbis rám biztos), ezért érdemesebb szépen áthangolódni. Egy kis reggaeton vagy épp dicsőítő zene, vidám filmzenék visszavarázsolhatják a jókedvet.

4. Rendet rakok, alkotok, teljesítek

Rend a lelke mindennek – és igaz! A külső összeszedettség, tisztaság sokszor visszarántott már egy belső békébe. Néha egy villanykörte kicserélésével azt érzem, hogy mérföldeket haladt előre az életem, mert megtettem valamit, ami hetek óta a listámon van (és még fényesebb is lett tőle). Az elpakolt ruhák, a lerámolt asztal és a kiporszívózott szoba egyszerűen felfrissít, örömmel nézek rá.

Ugyanígy örömmel nézek egy kis kreativitással elkészített lakásdíszre, vagy egy új ékszeres dobozkára, és lefoglal az is, ha kalligráfiával akár csak egy szót leírok, lefestek. Ha te inkább versírással vagy új dalok írásával fejezed ki magad, nosza rajta!

És persze ott van még a sport, amit rossz hangulatban nem egyszerű elkezdeni, mondhatnám: egy kicsit magamra kell erőszakolni. De mivel mélyen vagyok, ezért már a kis teljesítmény is elégedettséggel tölt el, és megerősít abban, hogy azért valamire mégis képes vagyok. Csak győzzem le a kezdeti nehézséget, öltözzek át, induljak el, kezdjem el.

A fizikai megerősödés belül is megerősít, javítja az önbecsülésemet.

5. Keresek egy gyereket 🙂 

Bevallom, direktbe még nem történt velem olyan, hogy azt gondoltam: „Rossz kedvem van, de majd egy kisgyerek jókedvre derít” – viszont azt már többször tapasztaltam, hogy a gyerekek közelében teljesen máshogy telik az idő. Biztos más az „ingerküszöböm”, mert saját gyerekem nincs, épp ezért már csak egy-egy vicc vagy játék is úgy fel tud tölteni! Egyszerűen elfelejtem a saját dolgaimat, és átadom magam a felhőtlen gyerekkornak, ahol minden csak játék, mókázás, cukiság. Élvezem, hogy egy felolvasott mesébe mennyire beleélik magukat, vagy, hogy mennyire oda meg vissza vannak egy apró újdonságtól, egy házilag kitalált új játéktól. Kihozzák belőlem a kreativitást és a gondtalan foglalatoskodást, csupa mosoly mindenki. 

6. Imádkozom

A sporthoz hasonlóan sokszor az imához is nehéz megoldásként folyamodni… mennyivel egyszerűbb egy sorozatot berakni, nem? Ahogy a futásnál a 2 km is teljesítmény, az imánál is lehet, hogy ott kezdődik: elmondok egy Miatyánkot vagy egy 2 perces saját szavas imát. A „szerencse” az, hogy a sportnál hatványozottabb eredménye van az ilyen rövid imáknak is!

Engem sokszor bevonzott már a Jóisten vigasztalása, amikor Hozzá fordultam egy kis megértésért, simogatásért. Oda lehet bújni Hozzá, nem is kell mondani semmit.

Ehhez viszont túl kell lépnem magamon, az enyészeten, az önsajnálaton, a lustaságon, a sértettségen, vagy akár azon, hogy „De hát én bűnös vagyok, mióta nem is imádkoztam, én így nem fordulhatok Istenhez, nem érdemlem meg!” – az a jó hírem, hogy DE! Fordulhatsz Hozzá, mert itt nem kérdés a „megérdemlem-e”. A bűnbánó lelkület, a bocsánatkérés vagy a gyónás persze mindig segít a gyorsabb „felgyógyulásban”, de a lényeg csupán annyi, hogy AKARJ közelebb kerülni az Istenhez, visszatérni Hozzá, és hidd el, hogy Nála igazi, mély boldogság és béke vár.

Szerintem nagyon fontos, hogy felismerjük a fölösleges bánatainkat, az igazi szükségleteinket, és ne lovalljuk bele magunkat olyan rossz hangulatba, amelynek az alapja csak kísértés, hormonális változás, önsajnálat. És továbbra is tartom az elején említett gyásszal kapcsolatos kijelentést: természetesen a mély, igazi problémákkal és gyásszal fontos foglalkozni, dolgozni, akár külső segítséggel túllendülni rajtuk, ahelyett, hogy szőnyeg alá söpörnénk őket.

Ha neked is van még hasonló praktikád, oszd meg velünk és a többi olvasóval kommentben!

Téglásy Nóra

Fotó: Pixabay

hirdetés