A múltkori karanténos Szeretethimnusz-értelmezésem után most máshol nyílt ki a Bibliám, és gondolkoztam el, vajon a jelen helyzetben milyen aktualitással bírnak a sorok. A fő szabály továbbra is él: amit a sorok nektek mondanak, arra koncentráljatok, alájuk csak a saját kis gondolataimat kommentáltam.
Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög.
Az én jelenlegi személyes pusztám a saját lakhelyem. Nem olyan puszta, mint amilyenben Jézus böjtölt, és nem is önszántamból érkeztem ide. Étel is van bőven. Mégis hiányérzetem van. Számomra nagyon fontos, a társasági élet, hogy szervezhessek, alkothassak, új emberekkel interakcióba léphessek… Jelenleg a szervezési kapacitásom kimerül annyiban, hogy a pókokat próbálom meggyőzni a falon, hogy sorrendben meneteljenek. (Na jó, csak az erkélyen, a szobából kilakoltattam őket oda.) Persze az én élethelyzetem a sajátom, biztos van, akinek pont az ellentéte okoz nehézséget a karanténban, mondjuk, hogy sok emberrel van összezárva egy szűkös lakásban, és az intimszférát hiányolja. Olyan barátom is van, aki az egyházi szertartások hiányát éli meg a legnagyobb csapásként a karanténban, mert az online közvetítéseket kevésbé tudja átélni. Más a párját hiányolja. Különböznek a kényszerű lemondásaink. Egy biztos, a legtöbbünknek okoz kellemetlen kényszereket ez a jelenlegi helyzet.
Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.
Nekünk vajon hány nap lesz a pusztánkban?
Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!
Erről a sorról egészen sok minden jutott eszembe. Mennyi kő van most az életünkben, amiből próbálunk kenyeret varázsolni? – Gondolok itt a lelki táplálékra. Szerintem, ezek az átváltoztatások között van, ami teljesen helyénvaló. Például egy családi összejövetel helyett családi videokonferenciát tartani – nem teljes értékű megoldás persze, de egyáltalán nem elítélendő. Pláne, hogy az esetünkben nem egy magunk által vállalt önmegtartóztatásról, böjtről van szó, hanem egy kényszerhelyzetről. Vagy mondjuk barátokkal online társasozni, vagy együtt imádkozni is helyénvaló ötlet szerintem. Mi például egy chatcsoportban minden héten megosztunk egy-egy videót, gondolatot vagy dicsőítő zenét azokkal a barátainkkal, akikkel a kollégiumban együtt szoktunk imádkozni. Nem olyan, mint a szokásos összeülős imaalkalmak, de azért lágyítják valamennyire a köveket… Viszont vannak olyan megoldások, amivel kifejezetten ártalmas enyhíteni a lelki hiányainkat. Nem szeretnék példákat hosszan sorolni, szerintem ezt mindenki meg tudja ítélni maga. De például a vírus miatti aggodalomból és a karantén unalomból alkoholizmusba menekülni, nem a legkifizetődőbb megoldás. (Nem mertem még megnézni, hogy a karantén kezdete milyen hatással volt az alkohol vásárlási statisztikákra) Meg ha már a böjtre hagyományos értelemben gondolunk, a hűtőszekrénybe beköltözni se jó ötlet. (Van néhány stresszevő a családomban, tudom, milyen.)
Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”
És mégis az élesztő és a liszt volt hiánycikk a vírus kezdetével, és nem a Szentírás.
Tudtommal (bár magam sose számoltam meg) 365-ször szerepel a Bibliában a „Ne féljetek” ige. Éljünk hát vele. Legyünk bizonyság a jelen helyzetben, és bízzunk Isten szeretetében, kegyelmében.
Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította,
A „Maradjatok otthon” mottót akár le is cserélhetnénk arra, hogy „Ne hagyd, hogy az ördög magával vigyen a városba”.
és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.”
Már megint azok a kövek. Ha korábban kenyérré változtattuk volna őket, akkor tuti nem ütnének akkorát, és nyugodtan ugrálhatnánk… Vagy mégse? Attól, hogy relativizáljuk a vétkeket, vajon megszűnnek károsak lenni? (Tudom, ez a gondolat egészen lazán kötődik csak ehhez a sorhoz, de mégis megfontolandónak tartom.)
Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!”
Jézus holtakat támaszt fel, betegeket gyógyít, vízen jár… De amikor a Sátán arra hívja, hogy tegye azzal próbára az Urat, hogy leveti magát a toronyból, mégse teszi. Mi se kísértsük hát feleslegesen az Urat!
Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét,
Jó, a hegy még belefér a városhoz képest, ott talán lehet tartani a 2 méter távolságot…
és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.
A gonosz sokszor nagy ajándékokkal kecsegtet. Ő már csak ilyen. Figyeljünk nagyon a belső iránytűnkre, hogy el tudjuk dönteni, melyik ajándékot kínálja az Úr és melyiket a gonosz.
Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”
A karanténban hogyan tudjuk szolgálni Isten megváltó tervét? Tudom, sokan vannak, akik ebben a helyzetben is naponta dolgozni járnak, akár a frontvonalban. Viszont a többieknek minden eddiginél megvalósíthatóbb Teréz anya tanácsát, aki a Nobel-békedíj átvételekor csak ennyit javasolt: Mindenki menjen haza, és szeresse családját. Szóval, éljünk a lehetőséggel, ha már úgy is össze vagyunk zárva a családdal…
Mindeközben több, keresztény párkapcsolati tréner ismerőseim is aggodalmát fejezte ki, hogy a karantén hatására meg fog ugrani a válások száma világszerte. Én ebben kevésbé vagyok biztos, de nem az emberek jó konfliktuskezelési képességei miatt, hanem a recesszió szülte anyagi kényszerek miatt. Szóval ismételten, javasolni szeretném, hogy hozzuk meg a döntést (igen ez döntés és tudatosság kérdése) és szeressük családunkat a jelen helyzetben is.
Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.
G. Csenge
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás