Létezik keresztény feminizmus?

Ez a kérdés nagyon régóta foglalkoztat, hiszen a mai modern feminizmus nézetei nagyon messze állnak a keresztény értékektől, de a klasszikus feminizmus egyes gondolataival mégis tudok azonosulni. De mindezek ellenére sem jelenthető ki, hogy a keresztény feminizmus egyenlő a klasszikus feminizmussal. Ezért a kérdésemre a választ elsősorban a Bibliában kerestem, hiszen nem egy olyan bátor, erős nőről ír, ami fedésbe hozható az említett nézettel. De mielőtt felfedem ezeket a kemény, semmitől sem félő hölgyeket a Szentírásból, tisztázzuk is, miben különbözik a feminizmus két megvalósulása.

A klasszikus feministák tudták, amit a mai modern feministák nem tudnak, vagy egyszerűen nem akarnak tudni. Hitték, hogy a nők vannak olyan erősek, mint a férfiak és mindent elleneztek, ami ennek az ellentéte. Fontosnak tartották, hogy a nők egyenjogúak legyenek a férfiakkal, ugyanazok legyenek a lehetőségeik, mind szavazás terén, mind a munkaerő piacon. Nagyon sokat köszönhetünk nekik azért, hogy mindezeket kivívták, és személy szerint én ezért tanulhatok orvosnak, a nememtől függetlenül.

Ezek mellett már az elején megértették – ami számomra a legfontosabb – hogy az abortusz nemhogy segíti a nőket, hanem gyengíti és boldogtalanná teszi őket. Hiszen bármelyik férj félreléphetett következmények nélkül, ráadásul a nő szenvedte annak is a kárát: egy szörnyű procedúrán kellett átesnie és még a gyerekét is elveszítette. „Az abortusz a nők teljes kizsákmányolása” – mondta Alice Paul, aki 1920-ban egyike volt azoknak a nőknek, akik kiharcolták a női szavazati jogot.

hirdetés

Ezekkel a gondolatokkal egy keresztény lány is egyet tud érteni, az értékrendünkbe teljesen belefér.

Ezekkel szemben a modern feminizmus a felvilágosult nyugaton már nem ezekért küzd, mivel már a nők egyenjogúak, ezért mást kellett kitalálni, amiért fel lehet vonulni. A napjainkban, ezt az eszmét követő nők a repdrodukciós jogokért és a szabad szexért harcolnak. Mindezek következménye az abortusz mellett való küzdelem, amire fogamzásgátlóként gondolnak és a nők alapvető jogai közé sorolják.

A modern feminizmus már nem azt szolgálja, mint régen, amiért anno megszületett. Régen a nők testi, lelki védelme volt a fontos és az, hogy a férfiak sehogyan se állhassanak a nők felett és ne okozzanak fájdalmat. Ehelyett a mai nyugaton, mivel már nincs egyenlőtlenség, ezért valamilyen más úton viszik tovább ezt az eszmét, de nem veszik észre, hogy ezzel a joggal nem védik a nőket, csak testi-lelki fájdalmat okoznak nekik.

Egy keresztény lánynak nem az a legfontosabb, hogy minden reprodukciós jogot magáénak gondoljon. Fontosabb, hogy olyan értékekért küzdjön, ami egy nőt nővé teszi. Amiért tényleg megéri minden nap küzdeni. Aminek van jövője. Amit tovább szeretne adni majd a gyerekeinek.

Ami inkább az állandóságon alapszik, nem a folyamatos változáson.

Most viszont nézzünk pár bibliai példát, akiket akár az Ószövetség feministáinak is nevezhetnénk.

Debóra, a kevés prófétanők egyike, aki Bárák királyt buzdította, hogy a népet összefogva keljen fel az országot nyomorgató Sisera ellen. Isten kijelentette neki, hogy hol legyen az ütközet és hány embert vigyen magával. Debóra megjósolta azt is, hogy az ellenség vezére egy nő keze által fog meghalni, mert a király megkérte, hogy kísérje el a csatába.

Eszter királyné története sem mindennapi. Perzsia királya új királynét keresett és a szép Eszterre esett a választása, aki származása szerint zsidó volt. A palotába nagybátyja, Mardokai is elkísérte, aki nem volt hajlandó térdre borulni a király tanácsosa, Hámán előtt, ezért ő szívből gyűlölte. Egy nap csellel rávette a királyt, hogy végeztesse ki a zsidókat, Mardokai-jal együtt. Amikor Eszter ezt megtudta, elhatározta, hogy mindenképp megmenti a népét a pusztulástól. Istenhez könyörögve, az életét kockáztatva vallotta be a királynak zsidó származását és kérte a törvény visszavonását. Az uralkodó engedett szeretett felesége kérésének és a zsidók megmenekültek és bosszút állhattak az ellenük felbujtókon.

Judit története a kedvencem, mert az ő bátorsága a többiekéhez is képest kimagasló. Nebukadnezár hadvezére, Holofernesz megtámadta Júdeát. Az évek óta özvegységben élő Judit megtudta, hogy az elöljárók át akarják adni a várost az asszíroknak. De Judit az élete nehézségei ellenére is mélyen hívő maradt és az Úrhoz fohászkodott erőért saját maga és a népe számára. Majd legszebb ruháiban és ékszereiben elment az ellenség táborába és azt mondta, hogy mostantól az asszír királyt szolgálja és segít legyőzni a népét. A hadvezért teljesen rabul ejtette Judit szépsége és okossága, ezért negyedik este a sátrába hívta, hogy töltsék együtt az éjszakát. A bortól teljesen megrészegedve feküdt Holofernesz az ágyán, így az asszony könnyen levágta a fejét, amit végül a népe kitűzött a városfalra. Az asszírok – vezérük nélkül – rémülten menekültek, amerre láttak.

Mindhárom nőben megvolt, ami szerintem egy keresztény feministában benne kell, hogy legyen: mélyen hittek Istenben, erősek és bátrak voltak. A 15. század egyik legnagyobb szentje, Jeanne d’Arc nagyon hasonlít ezekre a harcos nőkre. Neki is fontos volt népe szabadsága és meg is küzdött érte az élete árán is, miközben mély hite segítette tetteiben.

Az Újszövetség legalapvetőbb női példaképe Szűz Mária, akinek (fiatalkori) bátorságáról és erejéről már írtam egy cikkemben. De a Szentírásból még ki tudnám emelni Mária Magdolnát, aki elég erős volt ahhoz, hogy felhagyjon régi, bűnös múltjával és új életet kezdjen, amihez elfogadta Jézus segítségét is. Mert erős nőnek lenni nem jelenti azt, hogy mindent egyedül kell végig csinálni. Az is nagy erőre vall, ha be tudjuk ismerni, segítségre van szükségünk és azt el is fogadjuk, ha valaki felajánlja.

A Szentírás feminin alakjai, nem feltétlenül fizikai értelemben voltak erősek, hanem lelki értelemben. Küzdöttek azért, ami fontos volt számukra, az életük kockáztatása árán is. Ők nem akartak egyenjogúak lenni a férfiakkal, de tetteikkel és bátorságaikkal föléjük emelkedtek.

Összegezve az „erős nő” kifejezés persze nem jelenti azt, hogy férfiassá kell válnia a hölgyeknek és nekik kéne megszerelni az autót (persze, ha valaki ilyet tud, az sem hátrány), vagy nekik kéne a csatába menni az asszírok ellen. Ez csak annyit jelent, hogy a nőket keményebb fából faragták, mint azt sokan gondolnák.

A lelki erő sokszor nagyobb merészséget és kitartást ad, mint annak a tudata, hogy valaki képes 100 kilót kinyomni a konditeremben.

Hiába lett volna például Judit piszok erős, ha nem mert volna az asszír táborba menni és elcsábítani a hadvezért. Akkor nem nyertek volna a júdeaiak. Vagy gondoljunk csak azokra az asszonyokra, akiknek elvitték a férjét katonának és egyedül maradtak. Nem omolhattak össze, nem eshettek „depibe”, hiszen úgy nem tudták volna végig csinálni mindazt, ami rájuk várt. Helyt kellett állniuk, mind anyaként, háziasszonyként és pénzkeresőként egyaránt. Vagy emlékezzünk csak az előbb említett nőkre, akik Istenbe vetett hitük miatt váltak mindenre elszántakká és tettre készekké.

Mostmár biztos vagyok abban, hogy létezik keresztény feminizmus. Csak ki kell nyitni a Bibliát és nem egy példakép fog belőle kitűnni, akik a koruk női hősei voltak. Ha azokban az időkben is megjelent volna egy hasonló eszme, biztos vagyok benne, hogy bármelyik asszony a fenti listából, megállta volna a helyét vezetőként. Az ő pontjaik, amikért harcolnának, az Isten szeretet, a bátorság, és a női erő lenne.

Minden lánynak el kell hinnie, hogy ezek a pontok benne rejlenek, csak a felszínre kell tudnihozni. Nem attól leszünk igazán nők, hogy minden reprodukciós jog a miénk lesz és ezért teljesen szabad szexuális életet élhetünk. Hanem attól, hogy kimerünk állni a számunkra fontos dolgokért, legyen az a nemzetünk, vallásunk vagy akár az értékeink. Attól, hogy bennünk van az új élet létrehozásának a kincse. Attól, hogy felmerjük vállalni magunkat és azt amiben hiszünk, amiért megéri küzdeni minden nap. Aminek van jövője. Amit tovább szeretnénk adni majd a gyerekeinknek. Ami inkább az állandóságon alapszik, nem a folyamatos változáson.

Ezért küzdenének ma bibliai hőseink úgy, ahogy azt az ő idejükben is tették. Ők már nem tudnak. De mi igen. Legyünk olyan keresztény feministák, mint amilyenre a világnak szüksége van, és nem olyan, mint amilyet elvár.

Parászka Emese Katalin

hirdetés