Életbevágó

Gondolatok egy fiatal, bátor lányról: a Szűzanyáról

Közeleg a karácsony, amely főszereplője Jézus Krisztus, akinek a születését ünnepeljük. De van a történetnek egy másik fontos szereplője, aki nélkül nem ünnepelhetnénk. Aki igent mondott Isten Fiára és vállalta az ezzel járó nehézségeket. Ő nem más, mint Szűz Mária, aki egy bátor lány volt és képes volt mindent feláldozni a gyermekéért.

Sok nő kerül Máriához hasonló helyzetbe, bár a körülmények (pl. az apa kiléte) nyilván mások és minden történet más és más. A Szűzanyának is sok félnivalója volt. Azt gondolnánk, hogy akit Isten kiválasztott, annak biztos könnyű élete volt és nem kellett semmitől sem tartania, megszülte a gyermeket és mindenki szentként tisztelte és tiszteli a mai napig. De ez nem így volt. Mária előtt volt a kényelmes, szép jövő képe: egy vőlegény és egy hosszú, boldog élet. De mivel házasságon kívül volt várandós, ezért az élete veszélyben volt, hiszen házasságtörő asszonyként a megkövezés lehetősége is fennállt.

A mai világban bár nincs fizikai megkövezés, de lelki megkövezés és terror létezik. Azok a nők, akik házasságon kívül esnek teherbe, teljesen váratlanul, ők is sortűz elé kerülnek. A családjuk, a párjuk és a társadalom által és csak azt hallják, hogy válaszd az abortuszt, az majd rendbe hoz mindent. Nem áll mellettük semmi és senki, csak az abortusz klinikák „elfogadó” légköre és nyitott kapuja.

De Mária nem volt egyedül. Ott volt vele Isten, Erzsébet és később József is mellé állt. Erzsébet a méhében lévő fia által ismerte fel Mária titkát, de nem ítélte el. Tudta mi áll a háttérben, hogy Isten Fiát hordja a szíve alatt és segíteni akart. Nem adott neki tippeket, hogyan tudná elhajtani a magzatát, vagy szülés után hogyan tudna megszabadulni tőle. A születés című filmben, amikor Mária a félelmeiről beszél, Erzsébet marasztalja, hogy ott hordja ki a babáját, majd egy későbbi jelenetben együtt örülnek a már mocorgó pocaklakóknak.

Akinek fontos szerepe volt a születés történetben, az Szent József. A Szent Család védelmezője, a férfiak példaképe. Megtehette volna, hogy csalódottságában szétkürtöli, hogy Mária házasságot tört, és elhagyhatta volna, de nem tette. Kitartott az asszony mellett és sajátjaként nevelte Jézust. Ilyen férfiakra lenne ma is szükségünk, akik családszeretők és kitartanak a párjuk mellett a nehézségekben is. Sajnos a mai férfiak sokszor a saját vérükből való gyermekeket sem hajlandóak vállalni, nemhogy egy más apától születőt.

Ez a baj a mai világban, hogy nem támogatja az ilyen helyzetben lévő nőket senki. Nincs, aki megfogná a kezüket és azt mondaná, hogy „csodálatos dolog az életedben ez a kisbaba én melletted leszek, segítek, amiben tudok”. Ezek a nők félnek, úgy ahogy Mária is félt. Mert attól függetlenül, hogy bátor volt, nem jelenti azt, hogy nem félt, de tudta, hogy a félelemnél nagyobb dolog az, amit tesz.

“A szándék, amelyben ez a gyermek fogant, nagyobb az én félelmemnél.” – mondja a Szűz Anya az előbb említett filmben. Ott volt az a gyermek, akiért az életét adta volna, aki fontosabb volt neki, mint a félelem.

Ha bárki kiáll egy ilyen nő mellett és támogatja, a kismama is maga mögött tudja hagyni a rossz érzéseit és örülni fog a babájának. Nem érdeklik majd a rossz vélemények és a „megkövezés” veszélye. De ehhez kell a mi segítségünk is, a környezet és a társadalom elfogadó és segítő védőhálója.

Összességében, szerintem Szűz Mária egy bátor, igazi belevaló lány volt, aki minden fiatal lány előtt példakép lehetne. Szembe mert nézni a következményekkel és tudta, hogy ez a baba fontosabb az ő kényelménél. A modern kori embernek is rá kéne jönnie, hogy nem minden a kényelem és az előre megtervezett jövő. Próbáljuk meg a Szűz Anyát ebben a valójában így is látni: egy elszánt, tettre kész fiatal hölgyként, aki elsők között mutatta meg a történelemben, hogy igenis fontos a gyermeke élete és vakon bízott Isten szerető kegyelmében, hogy minden rendben lesz. Lássuk meg ezt a szent asszonyt a hozzá hasonló helyzetben lévő nőkben is. Mert úgy, ahogy Máriának is, nekik is szükségük lesz egy segítséget nyújtó kézre, bátorító szavakra.

Parászka Emese Katalin

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás