Izgalmas interjú jelent meg a Honvédelem.hu oldalán. Horváth Kornél főhadnagy, a szentendrei MH Altiszti Akadémia katolikus tábori lelkésze mesélt hivatásáról, az odáig vezető útról és a bajtársi bizalom megteremtődéséről.
Tíz évnyi vívódás vezetett Horváth Kornél atyának ahhoz, hogy a papi hivatása mellett elköteleződjön. Végső döntésében nagy szerepe volt gimnáziumi osztályfőnökének, Kálmán Imre atyának, “aki fiatalos lendületével, hivatásához való hozzáállásával mutatta meg nekünk, hogy az Egyház keretein belül is lehet nevetve és sok esetben »vagányul« létezni”- mesélt róla Kornél atya. Volt osztályfőnökével évek múlva találkozott újra Sopronban, egy olyan időszakában, amikor éppen távolabb került a hittől. Imre atyának köszönhetően Kornél atya ismét rendszeresen látogatta a templomot, és foglalkozott a papság gondolatával.
A végső elhatározást egy tábori lelkész megjelenése adta.
“A papság gondolata újból erősen munkálkodott bennem, és idővel egy egyházközségi napon ott Sopronban megláttam egy tábori lelkészt. Szinte fizikailag úgy éreztem, mintha mellbe vágtak volna. Akkor én ott tudtam, hogy nekem ez az utam.”
Kornél atyát 2011. június 11-én szentelték pappá, 2012. szeptember 1-től pedig átkerült a büntetés-végrehajtás állományból a honvédséghez. 2013-ban már első KFOR missziójára indult. Kornél atya szívesen megy külszolgálatra, ezt tartja a tábori lelkészi szolgálat csúcsának. Első missziója alkalmával történt egy haláleset. A katonák gyászmunkája számára maradandó élményt jelentett.
“Azokon a katonákon, akiken láttam, hogy nagyon megviseli őket a legközelebbi bajtársuk elvesztése, mondtam, hogy tudják hol lakom, bármi van jöjjenek be hozzám, ne érdekelje őket, hogy hány óra van. Jöjjenek be és ott leszek velük. Emlékszem dörgött, villámlott, ömlött az eső, éjfél múlt, amikor verték az ajtómat és mondták: »Gyere atya menjünk sétáljunk, beszélgetni akarunk veled.« Mentem. Róttuk a köröket a zuhogó esőben a tábor körül. Amikor megálltunk a srácok körbe álltak és mesélték az élményeiket az elhunyt bajtársukkal kapcsolatban és indultunk tovább. Így végeztük el a gyászmunkát. Nekem ez egy olyan meghatározó élményem, amit soha nem fogok elfelejteni, azokkal a srácokkal nekem ma is jó a kapcsolatom” – emlékezett vissza.
Kornél atya azt is elmondta, hogy többen a hazatérés után is felkeresik, felkérik keresztelőre vagy esketésre.
Az atya szerint ebben nagy szerepet játszik a külmisszióban kialakult személyes kapcsolat. Minden ilyen utazásra Kornél atya egy elhatározással készül, például nem jön haza úgy, hogy ne váltana akár csak egy szót is minden egyes bajtársával. Utóbbit, azaz a bajtársakkal töltött időt szolgálatának kiemelten fontos részeként kezeli. Így esett már meg, hogy járőrként elkísérte a katonákat, vagy éppenséggel túszként vett részt egy gyakorlatban.
Horváth Kornél szerint az ilyen missziók rengeteg erénnyel ruházzák fel, melyek elkísérik a mindennapjai során is.
A teljes interjút itt tudjátok elolvasni.
A fotók forrása: honvedelem.hu
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás