Isten számtalan módon közeledhet felénk. Minden lehetőséget megragad, amivel megérezhetjük a jelenlétét, akár a legapróbb dolgokban. Erről szól a vers, amit egyik olvasónk küldött.
Mikor egyedül sétálok esténként,
Csillagok jönnek szembe egyenként,
Hallhatatlan szavak szólnak,
Képzeletem madarai dalolnak,
Ekkor tudom, Ő követ halkan,
Hogy mögöttem mindig, mindig ott van.
Mikor örömömtől semmit nem látok,
S csak némán, vakon tapogatok,
Apró gyertyalángként közeledik felém,
Fülembe súgja, boldogsága az enyém,
Ekkor tudom, Ő hallja szavam,
Hogy mögöttem mindig, mindig ott van.
Mikor bánatom könnyei zúdulnak rám,
S képtelen vagyok mosolyra húzni szám,
Napsugárként settenkedik elő felhők mögül,
Fényére a világon minden erdő zöldül.
Ekkor tudom, Ő figyel halkan,
Hogy mögöttem mindig, mindig ott van.
Lajkó Bianka
Ha te is örömmel osztanád meg gondolataidat, történetedet a 777 oldalán ezzel tanúságot téve a hitedről és az általad vallott értékekről, akkor írj nekünk a kapcsolat oldalon!
(A publikálás jogát fenntartjuk!)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás