Bárcsak a hit kősziklája lehetnék! Akit senki és semmi nem hoz ki a sodrából, akiről leperegnek a gúnyos megjegyzések vagy pillantások. Akinek az emberek véleménye nem számít, csak Istené.
A nagyapám ez az ember. Nem ijed meg a konfrontálódástól, ha arról van szó, hogy Isten igazságát kell képviselnie. Nem érdekli, hogy mit gondolnak róla mások, mert tudja, megéli, tapasztalja, hogy csak Isten felé tartozik engedelmességgel. Mert nem az emberek előtt kell majd elszámolnia a végső órában, hanem Isten előtt. És ez hatalmas szabadságot ad!
Bárcsak én is ilyen makacsul tudnék ragaszkodni Istenhez, amikor megkísért mások véleménye! Kislányként sokszor feltettem magamnak a kérdést: Hogyan lehetnék olyan, mint a nagyapám? Irigység is volt a szívemben, irigyeltem azt a hitet és bölcsességet, amit persze nem magának köszönhet, hanem Istennek. Még most is irigyelem néha, de aztán eszembe jut a recept. A titok, amit olyan sokáig hiába fejtegettem.
Csak keresni kell, és végül ránk talál. Ahogyan a Biblia mondja: Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. (Mt 7,8)
Minél többet keresek, kutatok, minél makacsabbul és kitartóbban imádkozom, úgy kezd egyre jobban dolgozni bennem Isten. Elkezdi lebontani a félelmeimet, a kételyeimet, azokat a láncokat, amik hosszú évek óta megkötöznek. Természetesen a munka nehézségekkel és próbákkal is jár. De én mondom nektek, az ilyen időszakokban van az ember a legközelebb Istenhez! Ilyenkor formálja ki az emberben a kitartást, az állhatatottságot, és ilyenkor ad megdönthetetlen bizonyságokat a saját erejéről és kegyelméről. Így formálódik a szilárd kő, így leszel egyre megrendíthetetlenebb.
Istennek semmi sem lehetetlen. Te is lehetsz kőszikla, csak kérned és kutatnod kell!
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás