Először is leszögezném, hogy véleményem szerint a közösségi médiának, így például a Facebooknak is, sok előnye van, és sokszor megkönnyíti az életünket. Így most nem is annak előnyéről, illetve hátrányáról szeretnék írni, sokkal inkább arról, hogy hány felesleges percet vesz el az életemből, amit hasznosabban is tölthetnék…
Manapság sokunk életében fontos szerepet játszanak a közösségi média felületei, annak különböző fajtái (Facebook, Instagram…). Biztos veletek is történt már hasonló: ültök az okos telefonotokkal a kezetekben és csak pörgetitek a Facebookot vagy éppen az Instagramot. Közelebbi és távolabbi ismerősök boldog és boldogabb pillanatai tűnnek fel és időnként én is megosztom az ilyennek vélt eseményeket az életemből másokkal. Ritkábban azért nehézségekről, szomorúbb eseményekről is lehet olvasni az idővonalakon. Sokszor megfordulhat bennünk, hogy mi az, amit még megosszunk másokkal és mi az, amit már nem kellene.
Viszont van egy jó hírem, amit szintén biztos sokan tudtok és sokan át is éltetek már.
Van egy személy az életünkben, akivel bármikor, bármit megoszthatunk.
Aki mindent tud rólam, de mégis örül, ha megosztom vele örömömet és bánatomat is, vagy éppen hibáimat. Ő nem lájkolja ezeket a megosztásaimat különböző emojikkal, viszont mindig osztozik örömömben, bátorítást ad fájdalmamban és felemel, hogyha elbukom. Mégis úgy érzem, sokszor távolabb kerülök tőle, mert nem figyelek eléggé rá. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha csak azt az időt, amit a közösségi felületek nézegetésére szánok, inkább a vele való találkozásra szánnám. Őszintén, nem szoktam számolni, hogy hány percet nézegetem sokszor „csak úgy” a Facebookot, de abban biztos vagyok, hogy több percről van szó.
A hét hátralévő részében próbáljuk ki milyen, ha az ehhez hasonló perceket Istennel való találkozásra, imádkozásra fordítjuk. Ne feledjük, Vele mindent megoszthatunk…
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás