Egy férfias elvonulás margójára

Szedtük a sátorfánkat és elindultunk a borsodi hegyekbe egy pár napra azért, hogy beszélgessünk, megosszuk egymással a kérdéseinket és megvitassuk a férfilét mibenlétét. Férfiak innen és onnan, kérdésekkel és válaszokkal.

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy több, mint egy tucat fiatal felnőtt férfi a maszkulinitásának fitogtatása végett összegyűlt és napokig kőbaltával a tűz körül ugrálva estek vissza őskori viszonyok közé, miközben élvezték, hogy nincs körülöttük egyetlen egy nő sem.

A cél elsősorban az volt, hogy hagyományteremtő jelleggel szervezzünk egy olyan rövid elvonulást, amikor egymás között megoszthatjuk azokat a minket feszítő kérdéseket, amelyek körüllengik a férfiasságot, és rávilágítsunk azokra a sebekre és negatív (vagy pozitív) mintákra, amiket magunkban hordozunk.

Az talán nem lehet vita tárgya, hogy a férfiasság némiképp elvesztette eredeti formáját a nyugatiasodott társadalmakban és egyre kevésbé lehet rá valódi, megtartó értékként tekinteni. Az ebből fakadó problémák pedig kihatnak a mindennapokra és ugyan észre sem vesszük, de akaratlanul is olyan mintákat vihetünk majd magunkkal a leendő családunkba, amik egyszer már nekünk is rossz példát mutattak.

Egyre több szó esik az apahiányos társadalomról, amiben szétszakadt családok alakulnak ki és elvész a férfi-nő egy életre kötött szövetsége. Hányan tudnánk olyan példát mondani a szűk családi körünkből, amit egészséges házasságnak lehetne nevezni? Az édesapák hiánya megteremtett egy egész olyan generációt, aki nem tud kihez fordulni azokkal a kérdésekkel, amire csak egy apa tud választ adni.

Sokat beszélgettünk arról az elvonuláson, hogy a férfiidentitás megrendülése összekapcsolható a párkapcsolati problémákkal és saját istenhitünkkel is. Egy férfi, ha apa nélkül nő fel, kevésbé tud meghozni nagy döntéseket és nehezebben mer belevágni egy-egy kalandosnak ígérkező vállalkozásba, misszióba vagy akár lánykérésbe. Többek között azért, mert nem tud kihez fordulni tanácsért és hiányzik a minta és a példamutatás, amit csak egy apa adhat meg.

De ott vannak a lányok, fiatal nők is, akiknek az életéből korán kilépett az a férfi, akiben gyerekként a legjobban bíztak, és akinek a feladata lett volna, hogy felkészítse őket a „férfiak tudományából”. Ezáltal megrendült a bizalom, ami sok esetben később visszatér és problémát jelenthet egy későbbi párkapcsolat során.

Egy elvonuláson számos, ehhez hasonló témáról lehet jobbnál-jobb beszélgetéseket folytatni, ahogy tettük ezt mi is. Rendkívüli élmény volt négy napra kiszakadni a természetbe és patakban, tóban fürdeni, hegyet mászni és mezítláb bejárni egy korántsem kitaposott, csalános túraútvonalat. Egy férfi számára nincs fejlődés anélkül, hogy saját határait feszegetné, mert kihívásokra van szüksége ahhoz, hogy lássa mire képes. Ki kell szakadni a saját komfortzónánkból, hogy jobban megismerjük magunkat, mert férfinak lenni érték és komoly felelősség.

Hosszú listát lehetne írni arról, hogy mit hoztunk haza magunkkal, íme néhány: több bátorság, felelősségvállalás, a lelki- és imaéletünk fejlődése, a párkapcsolataink megerősödése, és a vendégszeretet öröme.

KB

hirdetés