Keresztségem előtt elkapott a New Age vonal és a hippi mozgalom. Pontosan ezek hatására hirtelen felindulásból elmentem egy tetováló szalonba, ahol a béke jelet magamra tetettem. Sok évig nem is foglalkoztam vele, felkötve hordtam a frizurám, hogy mindenki lássa, mennyire hirdetem a békét.
Később mikor érdekelni kezdett a vallás, felkerestem egy papot, hogy szeretnék megkeresztelkedni, majd felvenni a többi szentséget is. Mikor pogányként még, de szándékkal a szívemben olvasgattam a szimbólumok és keresztény motívumok után, szembejött velem egy cikk, ami az északi népek rúnáiról és varázslásairól írt. Már a katekézis során szerzett minimális tudásom elegendő ismeretekkel bírt afelől, hogy egyáltalán nem méltó egy ilyen jelkép ahhoz a döntéshez, amit tenni készültem. Találtam a rovásírásban is hasonló jelet, bár felfele ágazó – kereszthez hasonlító – ábrázolásban. Ez elgondolkoztatott azon, hogy helyes-e az én tetoválásom, ami ezeknek a jelképeknek a teljes fordítottja. Gondoljunk csak azokra, akik Jézust gúnyolnák fordított kereszttel, vagy az okkultizmus követőire. Megijedtem. A Szentírás tisztán beszél erről:
“Ne egyetek semmit a vérével! Varázslást ne űzzetek, és ne jövendölgessetek!” ( Lev. 19,26) a másik, ami ijesztő lett számomra, szintén olvasható a Szentírásban. “Ne vagdaljátok be testeteket halottért, és ne végezzetek magatokon tetoválást. Én vagyok az ÚR!” ( Lev. 19,28)
Ezen lelki gyötrődések közepette mentem el egy szentségimádásra, ahol a tetoválásom vittem az Úr elé. Ima alatt erős bizsergést éreztem a tarkómon, ahol a tetoválás volt, de ekkor még nem értettem mit tegyek. Vannak eljárások, amivel eltüntethetőek ezek a minták, de akárhány szalonban jártam, sehol sem garantálták, hogy heg nélkül eltüntetik rólam ezt az addigra számomra kellemetlenné vált szimbólumot. De nem adtam fel, imádkoztam tovább. Két év elteltével a Józsefvárosi Szent József templomba mentem egy ifjúsági szentmisére még mindig azzal a szándékkal, hogy a tetoválásommal mihez is kezdjek?
hirdetésKorábban értem oda, addig csendes imádsággal töltöttem ki a várakozási időm, mikor hirtelen jött egy belső hang, hogy tekintsek az oltárra.
Ahogyan felnéztem, aranyfényben úszva láttam az oltár díszítésén azt a jelet, ami a tarkómon volt, de kiegészítve. (Ha megnézzük a béke jelnek titulált rúnát és Krisztus monogramját, észrevesszük.) Azonnal tudtam, hogy az Úr üzent nekem, hogy bár igen butaság volt részemről a testemre rajzolnom, mégis az ő irgalmassága szétáradt bennem és megoldást mutatott nekem. Mondanom sem kell, azt a szentmisét hálától zokogva ünnepeltem végig.
Később felvételt nyertem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karára, ahol tanulmányaim előrehaladtával sikerült megfejtenem, mi is az a köznyelvben használt PAX. A 4.-században elterjedt Krisztogram, azaz PAX attól különleges, hogy az X és a P a görög nyelvben használatos. Ha összeolvassuk a két hangzót, azok Krisztus kezdőbetűit adják ki. [Khi- Rho] Az alfa és az omega pedig:
“Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” ( Jel. 22,13 )
Azóta hogy kijavíttattam erre a tarkómon levő jelképet, azóta sokkal bátrabban és kitartóbban hirdetem az örömhírt, nem takargatom, és büszkén felvállalom a hitem és ezzel a Megváltónkat!
Lovas Fruzsina Andrea
hirdetés
