A keresztény párkeresés tipikus buktatói

A nagy remények keresztény párkeresőként nem alaptalanok, hiszen Isten valóban megáldhatja majd a kapcsolatot, de nem fog erőszakkal elrugdosni olyan helyekre, ahol ismerkedhetsz, nem fogja a nevedben randira hívni a kiszemeltet, sőt, meg sem szólítja helyetted őt. Könnyebb Istent hibáztatni, vagy kérdőre vonni, mint belátni, többet is tehetnénk.

A “nagy Ő”

Az Igazi gondolata nem kizárólag keresztény körökben fedezhető fel, egy velejéig romantikus alkat Isten nélkül is gondolhatja, hogy egyetlen meghatározott személy van a világon, akivel ő boldog lehet, aki mellett kiteljesedik. A hívő romantikusok számára tovább bonyolítja az egy ismeretlenes egyenletet, hogy a Gondviselés könnyen félreérthető tanításával, Isten mindenhatóságával és mindentudásával kilyukadhatunk oda, két ember – a szó legszorosabb értelmében – egymásnak van teremtve. Ha teológiai megfontolások alapján közelítjük meg a kérdést, ne feledkezzünk meg arról a huncut tényről, hogy valamit előre eldönteni és előre tudni NAGYON nem ugyanaz. Isten nem távirányítós autókat alkotott, szabad akarattal ruházott fel minket. Igen, Ő tudja, kivel kötöd össze az életed, de nem döntötte el előre helyetted.

A párkeresés időszakában a “nagy ő” gondolata azért lehet veszélyes, mert leveszi az illető válláról a felelősséget. “Igen, Ő vár rám valahol, eljön az ideje és találkozunk.” És most? Most még várunk. A sült galambra…

Létezik-e a “nagy ő”? Igen is meg nem is. Azt gondolom, több olyan emberrel találkozunk életünk során, akivel boldogok lehetnénk. Hogy hányan vannak, az függ a személyiségünktől kezdve azon át, mennyire kiterjedt az ismeretségi körünk egészen odáig, hogy mikor és hová születtünk számos szemponttól. Ezek a személyek alkotják a “potenciális nagy Ő” kategóriát.  Az lesz az Igazi, aki mellett te teljes emberként, nem csupán hirtelen feltörő érzésekre támaszkodva, hanem tudatosan igent mondasz. Nem egy tökéletes férfi, vagy nő felkutatása a cél. Emberek vagyunk hibákkal, néha szájszaggal. A párkapcsolat kérdése, hogy a két fél alkalmas-e arra, hogy közösen járják az utat, hívőként; hogy együtt közelebb kerüljenek Istenhez, aki a beteljesülés és a boldogság forrása. Ennek a kiderítése, egymás megismerése időt vesz igénybe. A sült galamb tehát létezik, csak nem várni kell, hanem elkészíteni.

Fokozatok

Egy keresztény a házastársát keresi. Ez jó kiindulópont. A probléma csak az, hogy ezt sokan feszültségforrásként élik meg. Akivel jársz, ha minden jól megy, egy nap a házastársad lehet, ám egy randi még nem lánykérés. Ha azért nem randizol valakivel/ nem hívod el, mert nem tudod elképzelni, hogy együtt élitek le az életeteket, a saját dolgodat nehezíted (és lehet, hogy nem is elég jó a fantáziád 😉 ). Az első néhány találkozás pont arra való, hogy megismerjétek egymást, hogy felmérjétek, lehet-e jövője a kapcsolatnak.  Ha nem, akkor sincs semmi baj. Beszélgettél, vacsoráztál egy jót valakivel.

hirdetés

A kapcsolat fokozatainak figyelmen kívül hagyásával magunk alatt vágjuk a fát. Ne dimenzionáljuk túl az első randit! Ha feszülten azon tanakodsz, tud-e főzni és hány gyereket akar, az kifejezetten rosszul is végződhet. Tehát lazíts, aztán megszervezed az esküvőt, ha majd eljutottál odáig.

hirdetés