Hétfő hajnaltól péntek hajnalig izgalmas kalandban volt részem, ugyanis a Misszió Tours Utazási Iroda meghívásából a 777 részéről engem ért a megtiszteltetés, hogy a 10. Fekete Madonna zarándokvonattal Częstochowa-ba utazhattam, hogy tudósítsak Nektek. Útinapló a negyedik, egyben utolsó napról.
Erről a pár napról egy kis útinapló sorozattal jelentkeztem, mindig másnap. Így most a csütörtöki napról szeretnék nektek mesélni egy kicsit.
Hajnal 5-kor vártak ránk a buszok, hogy a vasútállomásra vigyenek minket, búcsúra kárhoztatva mindenkit a Jasna Górá-tól, Częstochowa-tól. Ezt az utolsó napot a zarándoklatból úgyanis Krakkóban töltöttük.
Az út nem volt hosszú Sanktuariumig, így kora reggel megkezdhettük a barangolást Krakkó gyönyörű bazilikáiban. Jártam már Krakkóban, de annak már jó sok éve, elég kicsi voltam, így csak annyira emlékszem, hogy a Wawelben virágot vittünk az apukámmal Szent Hedvig királynő valamint Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király sírjára. Terveztem, hogy ezt megismétlem, de sajnos nem jutottam be a belvárosba idő szűkében, amit kicsit csalódottan konstatáltam, de bízom benne, hogy a közeljövőben újra fejet hajthatok majd előttük.
Megkoszorúztuk Szent II. János Pál pápa szobrát, majd bementünk a kívülről átlagos, belülről annál impozánsabb Szent II. János Pál bazilikába, ahol
hirdetésKovács Gergely gyulafehérvári érsek atya celebrálta a misét, Bátor Botond pálos atya pedig izgalmas prédikációt mondott.
A mise előtt azonban lehetőségünk nyílt szabadon bejárni a bazilikát, amihez bizony kell egy kis idő, hiszen hatalmas és rengeteg csodálatos mozaik díszíti a falait. Ezek a mozaikok Marko Rupnik volt szlovén jezsuita atya nevéhez köthetők, akit viszont több szerzetesnő is megvádolt szexuális visszaéléssel, ezért 2023 júniusában kizárták a jezsuita rendből. Azóta is vita folyik arról, hogy el kellene-e távolítani alkotásait a kegyhelyekről. Mozaikjai a világ számos pontján díszítenek szent helyeket, többek között Lourdes-ban, Fatimában és Mátraverebély-Szentkúton is.
Ezt tudva már előre tartottam tőle, hogy fogok-e majd tudni gyönyörködni ezekben az alkotásokban, kíváncsi voltam, hogy reagálok.
És sajnos azt kell mondanom, hogy bár tényleg zseniálisak ezek a mozaikok, én személyesen iszonyú kettősséget éltem meg belül.
Engem is meglepett, és persze nem vagyok a mozaikok eltakarása mellett, de azért fájó, hogy ilyen megtörténhetett.
Ebben a bazilikában őrzik ellenben Szent II. János Pál pápa 1981-es merényletekor viselt reverendáját. Rajta van a pápa vére, miután kétszer is meglőtte Mehmed Ali Agca. Megrendítő volt szemtől szemben látni.
Hamarosan átsétáltunk az Isteni Irgalmasság bazilikába, amit messziről nehezen lehet templomnak nézni, ugyanis rusztikus külsejével egy bárkát szeretne megjeleníteni, belül pedig grandiózus méretei és modern üvegablakai fokozzák a hatást. Itt elimádkoztuk az irgalmasság rózsafüzérét majd szabadprogram következett. A zarándokok ebédelni battyogtak, én pedig Szent Fausztina ereklyéi nyomába eredtem, akinek celláját eredeti berendezésében meg is tekinthettük, ugyanis az irgalmas rendi nővérek kolostora is Sanktuariumban található.
Sajnos a Szent II. János Pál bazilika altemplomában található magyar kápolnát nem nyílt alkalmam megnézni, de legalább lesz miért visszajönni.
Lassan eljött a hazautazás ideje, vártuk a vonatot és a hőségtől elcsigázott de lelkes zarándokcsapat a Fekete Madonna zarándokvonattal zakatolt hazáig, mert mindenhol jó, de legjobb otthon!
Hajnal 4 után gördült be velünk a vonat tele élményekkel és hálásan dobogó szívekkel.
Ott álltam a Keleti pályaudvar közepén és nem akaródzott hazaindulnom, pedig azért fárasztó napok álltak mögöttünk.
Arra gondoltam, hogy miért nem ez az élet? Miért hívjuk ezt zarándoklatnak, miért nem tudjuk mindig így megélni a mindennapokat? De megtudjuk! Az egész életünk egy nagy zarándoklat Jézus felé és persze jók ezek a dedikált idők, amiket azzal töltünk, hogy ténylegesen Rá figyelünk, de újra tudatosítottam, hogy ezt kéne igyekeznem megvalósítanom a mindennapokban is, mert Ő is erre hív.
Arra, hogy válasszuk Őt Útnak – nem Jézus az egyedüli járható út, de Ő az egyedüli, aki visz valahova és nem is akárhova!
Arra, hogy válasszuk azt, hogy a jó oldalon állunk, az igaz értékek mellett, az Igazság mellett, ami egyedül az Ő neve, és az egyedüli, ami felszabadít.
Arra, hogy válasszuk azt, hogy igazán élünk. Benne remélünk és nem csak félszívvel, nem csak tessék-lássék módon, pusztán hagyjuk, hogy megtörténjen velünk a saját életünk, hanem
alázattal, de azzal az örömmel járunk, hogy Ő velünk van, a győztes oldalon állunk, hisz Ő az Élet, az örök Élet!
Ahogy hazafelé sétáltam az ébredező Budapesten keresztül feltettem magamnak a kérdést, mit adott nekem ez a zarándoklat? Nem vittem saját szándékokat, de eszembe jutottak érsek atya szavai, aki szintén nem reményekkel és várakozásokkal, hanem nyitott szívvel érkezett és azt mondta,
hogyjuk, hogy meglephessen minket a Jóisten.
Engem meglepett. Az emberek felém való figyelmességén keresztül minden nap bizonyságát éreztem annak, hogy számontart engem is a Mennyi Atya. Hogy figyel rám. Nem tapasztaltam még ilyet emberektől, ilyen nagy dózisban pláne nem, pedig nem panaszkodhatok, iszonyú értékes emberek vesznek körül a mindennapokban.
A Jóisten megvilágította nekem, hogy keres és kopogtat a szívemen, de én legtöbbször csak résnyire nyitok Neki ajtót. Ennek nem örül, de nem adja fel, keres.
„Várunk”
Vár Jézussal és a Szentlélekkel. Türelmesen, szeretettel, gondoskodással, nagyon szelíden.
„Mester, neked kell az én szívem” – énekeltük sokadszor ezt a sort a zarándoklat során. Ezelőtt az út előtt egy mondatról azt gondoltam magamban, hogy „Ó, az enyém? Ugyan már! Kedves vagy, Uram, de csak látod, hogy milyen vagyok! Nem kellhetek Neked és meg is értelek.”
Mostmár azt mondanám, hogy „Mester, neked kell az én szívem? Komolyan? Jó, megpróbálom odaadni. Igyekszem minden nap, mindenben melletted dönteni. De ugye tudod, hogy ez nem fog egy csapásra sikerülni? Hogy el fogok nagyon soksor bukni? Igen, tudod?
Most még nagyon piszkos a szívem Jézus, nem akarlak összekoszolni. Nem zavar?
Kérlek, segítenél megtisztítani? Igen? Jó, akkor tessék!”
Köszönöm, hogy velem zarándokoltatok!
hirdetés
